Mi vezetett hozzád?

35.

Vett egy mély levegőt, hogy összeszedje gondolatait.
- Lehetséges, hogy van, ami megfogott engem Penthosból.... - nem mondtam semmit csak egy halvány mosoly keretében bólogattam, nem mondott túl sokat igazából nem is vártam el tőle, hogy mindent kitálaljon, csak furdalt a kíváncsiság, hogy ez a kis perpatvar mi miatt köszönhető, de sejtésem beigazolódott és még vita sem lett belőle.

Segítettem neki kiválogatni a ruhámat a kosárból, mondtam neki, hogy majd én elrakom ne is ellenkezzen, legalább én is csinálok valamit nem csak meresztem a hatsómat és ülök tehetetlenül, amíg nem edzhetek. Mondjuk megfordult a fejemben, hogy amíg nem tudom a jobb kezemet használni, addig gyakorlok a ballal, igaz Penthos mondta, hogy addig nem csinálhatok semmit, ameddig nem jön helyre a másik, de titokban, azért elvonulhatok a terembe, ahol még múltkor dobálta a tőröket a bábukba és mivel nem tudja az nem is fájhat neki. Beszélgettem még egy kicsit Erissel, majd elmentem vacsorázni, megbeszéltem vele, hogy mindenképpen oda adom neki azt a könyvet, amit olvasok mert nagyon jó.

Eltöltöttem Odin társaságában a vacsorát nem voltak kínos csendek az étkezés folyamán, igazán jókat beszélgettünk, kicsit hiányoltam a két fivért a társaságból, de így is kellemeset mulattam. A vacsora végeztével mind a ketten elvonultunk a szobánkba. Átvettem a pizsamámat, befeküdtem az ágyba a könyvvel és még olvastam. Egy idő után éreztem, hogy kezd elnehezedni a szemhéjjam és a betűk is összefolynak így leraktam az éjjeliszekrényre a könyvet, lehunytam szememet és jött is az álom a szememre.

A sötétben egy alak árnya rajzolódott ki álmomban, kinyitottam szemem és az ágyam elejében egy ugyan olyan alak állt. Ilyedten rántottam föl a takarómat és húztam föl lábaimat, hogy ne tudjon elkapni.
- Nyugalom, semmi baj. - szólt hozzám, hangja ismerős volt, de továbbra sem tudtam ki az.
- Ki vagy?! - kérdeztem tőle félve de határozottan, hogy nem jó helyre tévedt. Elkezdett közeledni, kezeit az ágyra rakta, de ő maga nem jött föl. - Mit akarsz?! - kérdeztem ismét és már egyik tőrömet elő is kaptam és feléje tartottam a sérült kezemmel. Nem válaszolt, de ismét közeledett és már térdeit fel is helyezte az ágyra, de alsó lábszára nem volt fent teljesen. Kétségbe voltam esve nem tudtam, hogy most mi lesz velem, mit kéne csináljak, a félelemtől nem tudtam kiabálni sem, hogy szóljak a folyosón lévő őröknek. - Ki vagy és mit akarsz?! - tettem fel újra a kérdést erélyesebben, de továbbra sem kaptam választ a kérdésemre és egyre csak közeledett míg olyan közel nem ért, hogy tőröm hegye meg nem nyomta ruháját a mellkasánál. Kezem remegett, de nem vettem el onnan, nagyon sötét volt így nem tudtam kivenni arcát, hogy vajon ki lehet az, csupán az a mondat ismétlődött meg folyamatosan a fülemben, ismerem a hangot, de nem tudtam kihez társítani hiszen suttogott, mikor mondta.
Meg fogta bal kezével jobb kezemet pont a csuklómnál, amire halkan felszisszentem, de éppen annyira, hogy ne hallja, hogy az nekem sérült és fáj.
- Milyen kis tüzes vagy. - végre megszólalt jóval hangosabban, ekkor ismertem fel, hogy ki is van velem szemben.
- Loki! - mondtam megkönnyebbülve, kezemet oldalra eltolta magától, amit én erőtlenül le is ejtettem az ágyra. Tőröm eltűnt és ő hevesen ajkamra tapadt, boldogan és megkönnyebbülten markoltam meg bal kezemmel bőr kabátját és jobb kezemmel beletúrtam hajába, amit egy morgással jelzett, hogy tetszik neki. Ő bal kezével arcomat fogta, majd szintén hajamba túrt, mire én bele mosolyogtam csókunkba. Teljesen belemrültünk a csókolózásba, egy idő után muszáj volt elválnunk, hogy szusszanjunk. Zihálva néztük egymást, szívem hevesen kalapált, kicsit ki is melegedtem. - Hogy, hogy itt vagy nem szóltak, hogy ma fogsz jönni? És miért ilyenkor hozod rám az örömöt és a szívbajt egyszerre? - közben oda hajoltam az éjjeliszekrényen lévő lámpához, hogy felkapcsoljam.
- Miért, talán nem örülsz nekem? El is mehetek. - mutatott az ajtó irányba.
- Persze, hogy örülök, csak a szívbaj kerülgetett, mikor megláttam a sötét alakodat.
- Azt hittem nem ébredsz föl arra, hogy itt állok és csendben nézlek, de hát tévedtem és valljuk be, nem számítottam ilyen fogadtatásra. Bocsánat, hogy megijesztettelek, nem akartam. - simította meg arcomat és egy puszit nyomott homlokomra. - Elmegyek lefürdök és átöltözök, aludj vissza nyugodtan. Mászott le az ágyról és megindult a fürdőbe, megkönnyebbültem, hogy nem valami vadidegen van a szobában. Meglepődtem azon, hogy nem kérdezett rá a bekötözött kezemre, de talán jobb is így. - Attól még, hogy nem kérdeztem rá érdekel, hogy mi történt vele. - állt meg és hátra sandított. Szégyenemben lesütöttem a szememem, nem tudtam, hogy mit is kéne mondanom ő várt egy kicsit még, majd bevonult a fürdőbe.
Nem tudtam megvárni, amíg elkészül így visszaaludtam.

Felébredve magam mellé néztem, majd körbe a szobában, hátha van itt valaki, de magamon kívül senkit nem találtam. Szokatlan, de jó álom volt, bevallom hiányolom a férfi társaságát, ami azt illeti el kezdtem kötődni hozzá, még csak a harmadik nap van mióta a két fivér és barátai elmentek és én nekem hiányzik, a nyári szünet 2. hónapjának 3. hetét töltöm itt, amibe, ha így belegondolok nem valami biztató. Túl gyorsan telik a szünet még itt is.

Nem tudom őszintén, hogy meddig leszek itt, de azért szeretnék egy egyetemet elvégezni, ha nem is most akkor a közeljövőben. Ez azért aggaszt engem, hogy lesz e lehetőségem vissza menni. Nem vagyok stréber, csak azért erre is gondolnom kell, hogy ha meg akarok élni otthon.

A plafont bámulva merengtem ezeken a dolgokon, majd a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő, de mikor meglátt, hogy mennyit mutat elkerekedett a szemem. Még csak 8 óra volt. Nem tudtam vissza aludni, kimásztam az ágyból, de még nem akartam felöltözni, így felvettem a még nem használt köntösömet kinyitottam a terasz ajtót. Hűvös levegő áradt be a szobába, óvatos léptekkel kiléptem a teraszra, de a márvány jéghideg érintése rosszul esett a mezítelen talpamnak azonnal vissza is ugrottam a szoba padlójára és elkezdtem kutatni egy papucs után, nagy keresgélés után sikerült megtalálnom az ágy alatt. Egy szürke puha papucsot ki húztam az ágy alól felhúztam, majd a könyvet felkapva az éjjeliszekrényről kiültem, madarak csiripelését hallgatva olvastam. A nap lassan elérte lábamat, majd testemet kellemesen melegítette a napsugár. Az olvasmányomnak a végéhez közeledve abba hagytam, had maradjon még pár oldal estére vagy máskorra, nem kell egyhuzamban elolvasni. Pont elég volt úgy is bementem leraktam a polcra és megnéztem, hogy most mennyi az idő még mindig, csak fél kilencet mutatott az óra. Úgy döntöttem, hogy el indulok felfedezni. Kinyitottam az ajtót, de sehol senki, kimentem rajta és elindultam annak a folyosónak a vége felé, amin az enyém is volt. Teljesen üres volt a folyosó, egy lélek se járt ott, csupán a papucsom klaffogása hallatszott ahogyan lépdeltem. Kiértem a kertbe egy másik ajtón keresztül, valljuk be elég sok ajtón tudunk kimenni a palotából. A keleti részére jutottam most ki, ott van egy nagy halas tó, körülötte dísz meggy és alma fa. Letelepedtem az egyik padra, ami a tó közelében volt és sütkéreztem egy kicsit.

Trappolást hallottam a kert egyik végéből. Az úton, ha jól láttam Theron futott sebesen a palota irányába, köszöntem neki, mire megtorpant és nevét hallva kereste, hogy ki szólíthatta meg. Jót kuncogtam rajta ahogyan ott állt és, mint egy szurikáta keresett. Pár perc elteltével meg is talált szemével és gyorsan odaszaladt hozzám.
- Kezdődik! - lihegte, mikor oda ért hozzám.