Mi vezetett hozzád?

46.

Puha meleg dologra ébredtem, felemeltem fejemet a párnából és hátra néztem kócos hajam alól. Loki apró csókokkal hintette be hátamat, amit egy sóhajjal dijaztam, hogy én ezt a kényeztetést igen is élvezem.

- Jó reggelt, kedvesem. - köszöntött és a számhoz hajolt, puha ajkai mohón, forró csókot leheltek rá.

Éreztem, hogy ebből többet szeretne kihozni, ezért hasamról hátamra fordultam és kék szemeit figyeltem. Izmos kezeivel megtámaszkodott fejem mellet, ami engem izgalomba hozott.
Hogy lehetek ennyire pajzán?!
Kezemmet végig vezettem nyakán, majd hajába túrtam.
Igen imádom a haját, ezért szeretem a túrós hajakat, mert tudom, hogy minden alkalommal megfoghatom és birizgálhatom. Nekem ez olyan megnyugtató, de egyben tettekre ösztönző érzés.

Lassan a kezemmel elindultam felfedező útra. Végig simitottam vállától bicepszéig, aztán ismét vállára vándoroltam vissza és onna lefelé mellkasán amin minden egyes kidolgozott izmát kitapintottam. De mikor alhasához értem felmordult elvált tőlem és elkapta a kezemet, ami engem meglepetésként ért.

- Most erre nincsen időnk. - nézett rám tettetet morcossággal az arcán.
- Persze. - bólogattam szintén tettett komolysággal az arcomon, de a kaján vigyort nem tudtam letörölni az arcomról. - De először is mi ez a ,,kedvesem"? Ez a te szádból igen furcsán hangzik. Inkább hanyagold, mert nem hozzád illik.
- Este nem firtattad, hogy így szólítalak.
- Az más. - vágtam rá.
- Miben más? - hajolt közelebb egy gonosz mosollyal.
- Abban, hogy akkor intim pillanatot éltünk át és akkor nem érdekelt, hogy hogyan hívsz vagy is részben nem.
- Á értem, akkor szex közben hivhatlak cicának is.
- Kezdesz messzire menni az ilyen jelzőkkel. Utálom, ha valaki cicázik, még ha nem is engem szólít így. - könyököltem föl a takarót tógaként magam köré csavarva és megpróbáltam kimászni az ágyból, de vissza rántott és térdét lábam közé tette. - Loki, ki szeretnék mászni az ágyból, ha már leállítottál, akkor viseld a következményét. Amúgy is le szeretnék fürödni.
- Nekem jobb terveim vannak mára. - kezdte el lassan lehámozni rólam a takarót.
- Csak voltak. Na engedj. - toltam el magamtól, de ő mind két kezével lenyomott az ágyra vállamnál fogva. Kissé megrémültem, szemei szikrákat szórtak nem csillogtak olyan kedvesen, mint ahogyan szoktak.
- Loki! - szóltam rá erélyesen, éreztem, hogy vállamat nyomja bele az ágyba és kezd egyre jobban fájni. Elkezdtem mint egy hülye kapálózni és dölöngélni, hátha elenged vagy legalább enged a szorításából, de nem így történt. - LOKI! - szóltam rá mégegyszer, de most már hangosabban és dühösek. Mire észbe kapott és lemászott rólam. Gyorsan kiugrottam az ágyból a takarót magam köré csavarva és a fürdőbe indultam gyors léptekkel, de még mielőtt bementem volna dühösen oda szóltam neki. - Hülye vagy! - majd magam mögött bezártam az ajtót.

A fürdéssel végezve egy türülközőt csavartam magam köré és egy másikat a hajamra. Loki az ágytámlájának dőlve olvasgatott, de nagy meglepetésemre már volt rajta ruha. Egy kicsit megtorpanva a fürdő ajtajában néztem rá.

- Örökké ott fogsz állni? - szegezte felém az enyhe szarkasztikus megjegyzését, miközben fel sem nézett a könyvből.
- Lehetetlen rajtad kiigazodni. - csóváltam meg hitetlenkedve a fejem és a tegnap esti ruhám felé indultam meg, hogy fölvegyem és át tudjak menni a másik szobába. Megfogtam a ruhát, ami ott hevert az ágy előtt, felegyenesedtem, mire az isten felnézett a könyvből.
- Te mit csinálsz? - nézett rám kérdőn.
- Felöltözök, hogy át tudjak menni a szobába, ahol a ruháim vannak. - közben el kezdtem felöltözni.
- De itt is van ruha.
- A tiéd.
- És? Felveszel egyett és akkor át tudsz menni.
- Nem akarom felvenni a ruháidat. - kezdtem kisé ideges lenni, hogy miért nem érti meg, hogy nekem jó abban a ruhában, gyorsan átbotorkálni.
- De szerinted nem feltünő, ha abban mész a folyosón, amiben tegnap este voltál? Mindenkinek le fog esni, hogy mit csináltál. - mászott ki az ágyból és jött oda hozzám.
- Szerintem meg tök mindegy. Miért ha a te cuccaidban megyek végig, akkor nem jönnek rá? Amúgy meg mit zavar ez téged? Herceg vagy azt csinálsz amit akarsz, főleg te, akiről köztudott, hogy mindig szereti az ellentétét csinálni, mint amit alapból kéne. - rántottam fel magamra a ruhát gyorsan összefűztem annyira a fűzőt, hogy rajtam maradjon, amíg a másik szobába érek megindultam az ajtó felé.

- Várj! - szólt eréjesen, amiben egy kis unalom is keveredett.
- Szervusz Loki! - mosolyogtam rá, majd kimentem és gyorsan átszaladtam a másik szobába.