Mi vezetett hozzád?

10.

Dhara:

Miután ott hagyott a szobában én csak üresen tekintettem a bejárat irányába, nem tudtam eldönteni, hogy mi volt ez a hirtelen váltás. Mintha nem tudná eldönteni, hogy most közeledni akar hozzám vagy távol akar maradni tőlem. Nem tudtam ezen túl tenni magam, hogy most mi van. Vissza mentem a szekrényhez kivettem egy pasztell rózsaszín, sötétkék átmenetes ruhát és egy hozzá illő cipőt, felvettem.

Majd elő vettem a telefonomat a táskámból , egy kicsit nézegettem a képeket, meg olvastam rajta, 6 órát mutatott az óra, leraktam a telefonomat az éjjeli szekrényre és elmentem vacsorázni, helyet foglaltam az asztalnál és neki álltam enni. Senki nem volt a teremben rajtam kívül így el tudtam merülni a gondolataimban. Vajon hová mehetett ilyenkor? Biztos, hogy olvasni mehetett vagy.....az apjához, hiszen mondta, hogy beszélni szeretne erről az incidensről.

Eszembe jutott mikor a Thor című filmet láttam először, Loki nem tűnt valami szimpatikusnak, valahogy nem tudtam azonosulni a karakterrel, majd egy idő után egyre jobban megkedveltem. A valóságos Loki pontosan ugyan olyan személyiség, mint a kitalált. Mikor megláttam nem hittem a szememnek, amikor beszéltem Thorral, fél szemmel azért láttam, hogy valahogy máshogy néz rám, már azért van annyi gyakorlatom, hogy amikor egy férfi olyan furán néz, akkor látom, hogy tetszem neki, na ő is pont így csinált, azt hitte, hogy nem veszem észre, de erre már kifejezetten érzékeny vagyok.

Gondolkodás közben el is mosolyodtam ezen. Nem egy könnyű eset meg kell hagyni elég sok türelem kell hozzá, meg azért határozottság is, hogy szembe merj vele szállni. Jó társaságnak bizonyul, jókat mulattam múltkor is mikor elmesélte, hogy milyen csínytevései voltak, legalább nem unatkozom mellette, intelligensnek is bizonyul. Jópár dolgot mesélt nekem, hogy részt szokott venni tanácskozásokon, ő inkább a diplomatikusabb utat szokta választani nem úgy mint testvére, ha valami konfliktus van, akkor néha meggondolatlanul cselekszik. Az is megfordult a fejemben, hogy milyen jó teste lehet, ha azt mondta lehet úgy is van, mondjuk elég nagy önbizalma van, de a feneke az milyen jó már, na arra azt mondom, hogy az tényleg jó anélkül, hogy biztosítson róla. Szerencsére nincs itt, hogy hallja miket gondolok, de engem még mindig aggaszt egy kicsit, hogy mi volt ez az egész?

Befejeztem a vacsorát megköszöntem és szóltam az egyik inasnak, hogy ha keresnének, akkor legyen szíves és szóljon, hogy én korán lefekszek aludni. A szobába érve átöltöztem a pizsamába, megmostam a fogamat befeküdtem az ágyba és még egy kicsit elmélkedtem, hogy vajon mi lehet az otthoniakkal, biztos aggódnak értem, hiszen nem tudnak rólam semmit mióta elmentem, nagyon aggasztott engem. Majd befészkeltem magam az ágyba és elnyomott az álom.

Hajnalban felriadtam egy remálomból, jobb oldalamra néztem és ő ott aludt mellettem. Kettőt-hármat pislogtam, hogy nem álmodom, de mikor megbizonyosodtam arról, hogy nem, lassan kimásztam az ágy szélére vártam egy kicsit, hogy ne essen le a vérnyomásom, mert elő szokott ilyen fordulni, hogy felkelek és a mosdón rosszul leszek és versenyt kell futnom az idővel, hogy időben vissza érjek az ágyba mielőtt elájulnék, na miután vártam pár percet lemásztam az ágyból és bementem a mosdóba. Visszafelé lépteimmel Loki oldalához sétáltam, kíváncsi voltam, hogy alszik, meg hogy milyen öltözet van rajta. Pár lépésre az ágytól fölé hajoltam és gyorsan végigmértem, helyesen szuszogott hanyatt fekve, egy sötét szürke fölső volt rajta és egy mackónadrág szerű. Miután végeztem ezzel a gyors vizittel vissza feküdtem az ágyba, magamra húztam a takarót, de bennem volt a félelem a rossz álom miatt. Általában ilyenkor megpróbálok másra gondolni és úgy el tudok aludni, de most totál be voltam tojva, elgondolkoztam, hogy most mennyire gáz ha meg fogom a kezét abból baj nem lehet, csak szimplán hülyének néz, mindegy, egy próbát megér. Oda nyúltam jobb kezemmel a bal kezéhez és megfogtam. Ujjait az enyém köré fonta, de néhány másodperc eltéltével felkelt, lenézett kezünkre és rám nézett kérdőn. Én erre gyorsan elvettem a kezemet az övéről.

- Ezt most miért csináltad? - kérdezte és felém fordult az oldalára.
- Őőőőő......nosss, kicsit ciki, de rémálmom volt és félek. - mondtam neki szégyenkezve, nem is mertem rá nézni. Beszívta a levegőt jó mélyen és kifújta hosszan. Félve rá néztem.
- Ha téged ez megnyugtat, nem bánom. - nyújtotta kezét és megfogtam az enyémet és lehunyta szemét.
- Köszönöm suttogtam, és ne haragudj a kellemetlenségért. - néztem arcát.
- Semmi gond, mindenkinek vannak rémálmai, még nekem is.- nyitotta ki szemeit és engem nézett.- Na de most már aludjunk. - mondta egy nagy mély levegő vétellel és ismét lehunyta szemét.

Még pár percig fürkésztem arcát és figyeltem egyenletes légzését, majd én is lehunytam szememet és újra álomba szenderültem.