Mi vezetett hozzád?

27.

- Dhara. - szólítgattak és megéreztem vállamon egy kezet és azt, hogy lökdösnek. - Ideje felkelni.
- Mi??? - nyitottam résnyire szememet, mert fényárban úszott a szoba. - Hány óra van? - érdeklődtem morgósan, mert semmi kedvem nem volt felkelni.
- Éppen annyi, hogy felkeljél, azért kéne, mert akkor most gyorsan el tudnánk menni Heimdalhoz és beszélhetnénk vele erről a dologról.
- Ahj, jól van egy pillanat. - dörzsöltem a szememet, hátha nem leszek hulla fáradt, de az agyam annyira álmos volt, hogy csak na. Viszont arra emlékeztem, hogy azt mondta, hogy csak ő megy és keresi fel Heimdalt, de igazából én vagyok az érintett, szóval megértem, hogy mennem kell. Felültem, rátekintettem és láttam rajta, hogy ő sincsen csúcsformában, mert olyan laposakat pislogott. - Te sem nézel ki úgy, mint aki jól kialudta magát, olyan fáradt az arcod, hogy öröm nézni. - jegyeztem meg és meglöktem könyökömmel.
- Igen nem volt túl jó éjszakám. - tett egy célzást arra, ami az éjjel történt.
- Neharagudj. Na jól van, induljunk! - takartam ki magam kimásztam az ágyból valami ruhát kikaptam a szekrényből, nem is néztem, hogy hogyan is néz ki.

Felöltöztem, kifésültem a hajamat, mire kértem meglepődve láttam, hogy már fel van öltözve. - Te itt öltöztél fel? Nem tartottál attól, hogy esetleg kijövök vagy más benyit a szobába? - tettem fel az igen is jogos kérdést.
- Nem igazán foglalkoztatott ez, hisz te már nyitottál rám fürdés közben, szóval nem mutatnék újat neked. - vont vállat.
- Az véletlen volt és, csak, hogy tudd a hátsódat láttam meg, de azzal a lendülettel ki is rohantam. Szóval ez nem igaz, hogy mindent láttam.
- Akkor most arra célzol, hogy mutassam meg mi van elől? - húzta el kajánul száját.
- Nem célzok én semmire, tudom én, hogy mi van elől, láttam már biológia könyvekben szóval nem hiszem, hogy újat tudnál mutatni ezzel kapcsolatban. - csaptam le a labdát, amit feldobott.

Elmentünk reggelizni, majd lóra pattantunk és elmentünk Heimdallhoz. Leszálltunk lovainkról, ő a bifröszt bejáratánál állt, oda sétáltunk hozzá én tartottam azért egy tisztes távolságot, Loki mögött kissé feszéjezve éreztem magam a jelenlétében, ismét felvettem, azt a jellegzetes testtartásomat, amit múltkor Loki meg is jegyzett a teraszon. Heimdal körülbelül 180 körüli magas, szemei sárgán világítanak, gondolom emiatt láthat mindent a galaxisban, haja hosszú és fekete hátul összefogva, fekete szakáll borítja az arcát. Arany sisak és páncél volt rajta, alatt vöröses bőr hatású fölső és nadrág, és egy fekete csizmát viselt. Szigorú mély hangja van, ami tiszteletett és félelmet kelt az emberben, de emellett roppant segítőkész és nagy tudású lehet, ha őt kerestük fel a problémámmal kapcsolatban.

- Tudtam, hogy jönni fogtok.
- Hemidall, fontos ügyben jöttünk hozzád. - mondta el selytelmesen Loki a kapuőrnek.
- Pontosan mi lenne az a fontos dolog? - kérdezte.
- Nos... - fordult hátra és rám nézett, ezzel tudtára adva, hogy velem kapcsolatos az a kérdés, Heimdall egy kicsit oldalra dőlt  és így mind a két férfi engem vizslatott.
- Gondolom láttad, hogy mi történt a tegnapi nap folyamán. - léptem kicsit közelebb a hozzám közelebb álló istenhez.
- Igen láttam. - felelte.
- Az iránt érdeklődnénk, hogy mitől lett neki ilyen ereje? - kérdezte tőle Loki.
- Benned már rejlett ez az erő, csak, hogy Asgardba kerültél ez felszínre hozta. Elhiheted ifjúhölgy, hogy benned hatalmas erő lakozik, amiről még nem tudsz. - ez kissé megrémísztett, hiszen az álmomban ennek a negatív hatása valósult meg, de egyben izgató is volt, hogy mi rejlik bennem ezen kívül még.

- De óvatosan kell bánni, meg kell tanulnod, hogyan kell használni és kontrolálni. - figyelmeztetett.
- Majd én segítek neki, hogy meg tanulja használni. - rakta vállamra kezét az istenség. - Hogy érted azt Heimdall, hogy olyan erők lakoznak benne, amiről még nem is tud? - húzta fel kerdőn szemöldökét.
- Ezt majd idővel megtudjátok, mind a ketten, de nem kell siettetni, először ezt tanulja meg használni és majd utána jön a többi is. - nézett rám a kapuőr.
- Hogyan tudnám én ezt kontroll alatt tartani? - érdeklődtem, hiszen erre szeretnék leginkább választ kapni.
- Erre magadnak kell rájönni, hogy mi lehet a kulcs, én erre nem adhatok választ. - összehúzott szemöldökkel néztem rá, majd Lokira, hogy ez most milyen válasz volt.
- Ezek szerint nem tudja a választ? - kérdeztem értetlenül és kissé ingerülten.
- Nem mondtam azt, hogy nem tudom, csak azt, hogy erre magadtól kell rájönnöd, hogy tartasz az erőtől és a vele járó felelősségtől vagy nem.
- vettem egy nagy levegőt és hangosan kifújtam, mert ez nem volt válasz, szerettem volna tudni, hogy mi lenne rá a megfelelő megoldás, de csak ezt kaptam.
- Köszönjük, Heimdall. - szólalt meg Loki, én is megköszöntem a segítséget, ha mondhatjuk ezt annak.