Mi vezetett hozzád?

24.

Fejemet nekidöntöttem a kád szélének, becsuktam szememet és csak a víz folyását hallgattam, egy idő után elzártam és csak voltam a vízben. Gondolkoztam, de magam sem tudom, min csak gondolkoztam a világ nagy kérdésein. Néztem a fürdőszobát, megvizsgáltam minden szegletét, majd vissza csuktam a szememet. Magam sem tudom mennyi időt tölthettem bent a vízben, de arra lettem figyelmes, hogy kezd hűlni. Ereszettem bele még egy kis meleg vizet, hogy ne fázzak. Miközben eresztettem a vizet, valaki kopogott az ajtón. Elzártam a csapot, majd az ajtó felé fordítottam fejemet.

- Igen?
- Loki vagyok, azt szeretném kérdezni, hogy mikor végzel, mert én is szeretnék tisztálkodni.
- Egy....-vezettem tekintetem az órára. - 20 perc múlva végzek. - kiabáltam. Gonosz vagyok, dehát most na.
- Rendben. - válaszolta, hallottam, hogy a másik ajtó becsukódik, tehát nem maradt itt.

20 perc múlva kikászálódtam a kádból, magam köré csavartam a törülközőt és kimentem a szobából, még nem jött vissza, mert nem láttam senkit a szobában. Oda mentem a szekrényhez kivettem egy rózsaszín ruhát, meg tiszta fehérneműt, mikor össze gyűjtöttem a ruhákat akkor érkezett meg Loki.

- Na ezek szerint sikerült kikerülnöd a fürdőből. - szurkálódott, de nekem ehhez, most nem volt túl sok kedvem.
- Még vissza megyek úgyhogy ne örüljél. - fogtam a cókmókomat és besétáltam a fürdőbe, nem időztem el sokat az öltözködéssel, csak felelöltöztem és kész is voltam. Kinyitottam az ajtót és láttam az istenségen, hogy már igen türelmetlen.
- Na, szuper. - szólalt meg szarkasztikusan eltolta magát az ajtófélfától megvárta, amíg kijövök, majd gyorsan bevágtatott a fürdőbe és bevágta az ajtót.

Nem értettem, hogy most mi baja van. Vállat vonva, fogtam telefonomat és kimentem a teraszra leültem az ottani asztalhoz és felhívtam videóhívásba barátnőmet. Pár csörgés után fel is vette.

- Szia Brooooo! - köszöntött boldogan, hatalmas vigyorral arcán, nagyon örültem a bolond fejének, hogy láthattam, úgy is beszélni akartunk egymással, hát most itt van rá az alkalom.
- Haliiii! - integettem neki, mint egy eszelős és vigyorogtam boldogan.
- Na mizu? - kérdezte vidáman. - Folytattad az ág fejelgetést, de hát az a mi közös szórakozásunk, ha lovagolunk. - jegyezte meg az arcomon lévő sebek miatt.
- Most nem lovon csináltam ezt, menekültem egy grizli elől és az ágak szétvágták az arcomat, átestem egy-egy ágon, de te erről lemaradtál. - nevettem fel kínosan.
- Aaaa miért maradok le a jóról, de várjál, mi lett a grizlivel? - nézett rám kíváncsian.
- Végül lelőttem. - húztam el a számat. - Meg akart ölni Bogyó vagy ő vagy én nem tehettem mást. - akadtam ki neki. - De szörnyen érzem magam miatta, hogy megöltem egy állatot.
- Végül is igaz, nélküled unatkoznék. - értett velem egyet, de közben viccelődött is. - Ezen a fantasztikus dolgon kívül, még valami más történt, hogy meg akart enni egy maci. - kiváncsiskodott. - De amúgy nagyon unatkozom Bro nélküled. - görbült le szája.
- Tudod, hogy igen, hisz velünk mindig történik valami még, ha külön is vagyunk. - nevettem fel, hiányzott ez a nevetgélés, még ha a semmin is nevetünk, már az is nagyon jó. - Na képzeld! - kezdtem bele.
- Hallgatlak, amúgy kérdés. Milyen ez a pali aki elvitt téged? - nézett rám sokat mondó mosollyal.
- Nehéz vele valljuk be, nagyon önfejű, arrogáns, szarkasztikus, de emellett van humora is, ami jó! -mutattam fel ujjammal, hisz számunkra nagyon-nagyon fontos a humor, hisz mi állandóan nevetünk, de ezt már említettem.
- Na legalább ez jó ha van humora, de gondolom, hoztad a formádat, ha bunkózott veled, akkor elő jött a fenyítő éned. - nevetett fel hiszen tudja, ha felbosszantanak milyen tudok lenni vagy egyáltalán bármikor.
- Persze, hogy fenyítettem, hiszen tudod milyen vagyok, nem bírom ha valaki felsőbbrendűnek gondolja magát. Jó hát ebben az esetben ő tényleg az, de akkor sem viselkedhet így! - néztem rá azzal a jellegzetes tekintetem el, hogy ,,dehát megérdemelte".
- Tudom. - nevetett. - És??? - húzta fel szemöldökét ismét azzal a vigyorral arcán.
- Magas, kék szemű, túrós haja van. - mosolyodtam el.
- Na már a túrós haj és a kék szem pipa ezzel már megnyert téged és mi van a másik kedvenceddel?
- Megnéztem a fenekét is és én mondom neked, hogy hmmmm. - mutattam neki kezemmel úgy mint az olaszok, mikor valami finom. - És a teste is jó, jaj és ha már a fenéknél tartunk sikerült magamat kínos helyzetbe hozni. - nevettem fel.
- Na hogyan sikerült te okos? - nevetett ő is.
- Egyik nap mentem be azaz tegnap délután mentem be a fürdőbe, mert estéjt tartottak és sikeresen rányitottam és telibe megláttam mezítelen hátsóját. Mentségemre szóljon, hogy nem hallottam, hogy bent van, de ahogy megláttam ki is menekültem. Pfú, de nagyon kínos volt. - fogtam fejemet, miközben meséltem végig nevette az egészet, de hát a legjobb barátok, már csak ilyenek.
- Nem is te lennél, vagy csak a kicsi perverz éned azt akarta, hogy lássad. - magyarázta nekem nevetve.
- Lehetséges. - forgattam szememet. - De most nem ez a legfontosabb ez csak egy kis ízelítő, ami itt történt velem. Képzeld el, hogy még volt az első csókom! - mondtam neki bezsongva, mint egy kis tini.
- Uuuu mesélj! - ugrott fel izgalmában, csillogott a szeme az örömtől és izgalomtól.
- Elmentünk randira egy fantasztikusan szép helyre szürkületkor. Csillagokat néztünk, majd mikor mentünk vissza a lovakhoz egyszerűen csak megcsókolt. Én persze hisz ismersz, nem tudtam, hogy mi történik és eltoltam magamtól nem csókoltam vissza. Annyira meglepett az egész! - láttam, hogy a harmadik mondatomnál el kezd nevetni azon amit mondtam neki. Csak a szokásos. - Shhh, na igen megkérdeztem tőle, hogy ,,ez most mi volt??", erre ő azt felelte, hogy ,,semmi". Mentünk tovább a lovakhoz és megkértem őt, hogy csókoljon meg mégegyszer, ő erre vissza fordult és újra megcsókolt, de most olyan lágyan úgy, mint a filmekben egy ideig bírtam magammal, de aztán bele túrtam a hajába, majd nyakára vezettem kezemet és szenvedélyesen megcsókoltam, amit ő értett és egy csókcsatába mentünk át, aztán elváltunk. De valami eszméletlen volt. - teljesen be voltam zsongva és mikor meséltem újra átéltem az egészet.
- Ennek nagyon örülök és volt vissza jelzés, hogy jól csókoltál-e? - tudtam, hogy ezt muszáj feltennie, amin egy jót vigyorogtam.
- Persze, azt mondta, hogy nem is csókolok rosszul ahhoz képest, hogy ez volt az első. - mondtam neki elégedetten.
- Na, akkor már csak nekem kell izgulni. - nevetett.
- Mindjárt szólok valakinek, hogy hozzon ide hisz itt is vannak jó palik. De tudom, tudom neked megvan az álom palid. - emeltem fel védekezően kezemet.
- Pontosan. - bólogatott.
- Ha vissza kerülök, megkeresem ,,én neked és mondani fogom, hogy itt van az én legjobb barátnőm, legyél a párja!". De persze ezt fenyítősen mondom,majd neki, hogy nincs más választása. - viccelődtem.
- Hogy máshogy, hisz csak így érvényesülhet az akaratod. - bólogatott elégedetten.
- Ez nem is kérdés! - kacarásztam.

Ezután még elmeséltem, hogy van varázs erőm, meg, hogy megtanultam kardot forgatni és már egész jól megy, azt a remek incidens is elmeséltem neki, mikor le lettem aumortizálva pár napig, a tegnapi estét is, mert hát az sem maradhatott ki. Elmesélte ő is, hogy miket csinál, meg, hogy nagyon hiányzom neki, hiszen nem tud senki mással olyan jót szórakozni, mint velem, amit persze én is sajnálok, hiszen nekem is marhára hiányzik, hogy élőben is találkozzunk, ne csak így, de nem tudom, hogy mikor kerülök egyáltalán haza. Egy jó 3,5 órát elbeszélgettem vele, már sötét volt itt, mikor befejeztük a dumcsit. Nagyon jól esett nekem, hogy szórakozhattam vele, ez azért lelket öntött belém ezután a nap után.

Miután felálltam a székből és helyére raktam megindultam befelé, de szembe találtam magam Lokival, aki a terasz ajtónak dőlt.

- Te mióta vagy itt? - érdeklődtem, mostmár nem olyan leharcolt hangulatban.
- Nem rég jöttem körülbelül, akkor mikor elköszöntetek egymástól. - mondta nekem hűvösen. - Nem tudom, hogy miről lehet ennyit beszélni. - ezt olyan felgmán mondta, hogy nem tudtam szónélkül hagyni.
- Valami rosszat csináltam? - vágtam a téma közepébe.
- Hogyan? - kérdezett vissza, de láttam rajta, hogy ledöbben, mert igen erélyesen tettem fel a kérdést, amire gondolom nem számított.
- Azt kérdeztem, hogy valamit rosszat csináltam, hogy ezt a lehangoló, hűvös, flegma viselkedést kiérdemeltem? Mert én lehetek lehangolt hiszen, majdnem megölt egy medve. Tudod te milyen az amikor egy akkora dög üldöz téged az erdőn keresztül és futsz az életedért és ugrálod át az ágakat, bokrokat, majd egy rohadt nagyot esel bevered magadat, fennakad az a rühes ruhád valami ágban, ki kell szabadítanod magadat még mielőtt meghalnál és rohansz tovább, majd mikor akkora előnyt nyertél, hogy meg tudj állni és le tudd lőni ami üldöz?! ,- mondam végig neki egy levegővételnyire. -Tök egyedül vagy abban a kikurt erdőben és miután megbizonyosodtál arról, hogy nem halsz meg kezded felfogni, hogy mi történt, mit tettél. Volt már ilyen érzésed?! HÜMMMM?! - fakadtam ki, szót sem hagyva, hogy beleszólhasson mondandómba.

Muszáj volt elmondanom, mert ez számomra egy trauma volt, hogy mi történt velem és mit tettem. Magamat is hibáztatom, hogy én hülye minek mentem vadászni, ha nem akarok állatot ölni, minek mentem annak a hülye hangnak az irányába?

Meg sem vártam, hogy szóljon bármit is elrobogtam mellette be a szobába telefonomat az ágyra dobtam és kiviharzottam a szobából. Szaladtam a folyosón ki a kertbe, ami viszonylag ki volt világítva, elszaladtam hátra lerogytam a fűbe és eleredtek könnyeim. Ki kellett sírnom magam így jött ki a stressz a düh és még miegymás.