Mi vezetett hozzád?

8.

Az erdőn keresztül vágtattunk ki egy mezőre, ahol jobban eleresztettük a lovakat, én ismét hagytam, hogy had menjenek előre, nekem így sokkal élvezetesebb, hogy vajon milyen gyorsan érem be őket és előzöm meg, mert olyan mintha zsoké lennék egy lóversenyen, ez ad egy adrenalin löktet. Döntetlen lett végül az eredmény.

- Jó kis verseny volt. -mondta a férfi.
- Szerintem is. - mosolyogtam rá, vissza ügettünk a kő útra az erdőből.

Ugyan azon a kapun mentünk be mint, amin kimentünk, besétáltunk az istállóba, átadtuk a lovainkat a lovászoknak. Én gyorsan elmentem átöltözni. Útközben elkezdem gondolkozni, hogy vajon miért engem hozott ide, biztos akadt más aki sokkal szebb nálam és az orránál fogva lehet vezetni. A nagy gondolkodás közepette nem figyeltem és nekimentem valakinek.

- Oh, bocsánat! - néztem magam elé, de egy mellkassal találtam szembe magam. Ismerős volt a ruha feljebb emeltem a tekinteteket és Thor állt előttem. A férfi ezüst páncélt viselt, vállán egy vörös köpeny pihent, fekete csizma volt lábán, egy-két tincse, hátul össze volt fogva és kezében tartotta pöröjét.
- Semmi gond. - nézett rám, de aztán egy kicsit elképedt. - Nem te voltál az a lány lent a Földön akinél utoljára voltunk? - kérdezte, ezek szerint öccse nem szólt, hogy elhoz onnan, nem meglepő.
- De igen, én vagyok. - mosolyogtam rá.
- Tehát a drágalátos öcsém elhozott ide annak ellenére, hogy megbeszéltem vele, hogy nem hozhat el onnan addig amíg nem egyezel bele. - hangjában felháborodottság hallatszott.
- Igen így volt.- húztam el a számat.
- Remélem jól érzed magad mellette, mert ha nem, beszélek vele, amúgy is beszélnem kell erről a dologról.
- Voltak súrlódások azért köztünk az elmúlt napokban, de megegyeztünk abban, hogy megpróbáljuk nem marni egymást. Jaj amúgy be sem mutatkoztam, Dhara Willow vagyok. - nyújtottam a kezem.
- Semmi gond. Örülök, hogy megismerhetlek Dhara. - mosolygott és kezet ráztunk.
- Örülök, hogy újra össze futottunk, majd még beszélgetünk, csak muszáj nekem átöltöznöm, mert nem nagyon tiszta ez a ruha. - köszöntem el tőle.
- Rendben, akkor szia! - intett nekem.

A szobámba érve, kivettem a fiókból fehérneműt, majd gyorsan felkaptam a türülközőmet és bementem vele a fürdőbe, letusoltam és megmostam a hajamat, kijöttem a zuhanyzóból magamra csavartam a türcsit és a hajamat is becsavartam. Fölvettem a fehérneműt aztán kimentem a fürdőből nem törődve semmivel, hisz az én szobám mászkálhatok fehérneműben, ha akarok, oda mentem a ruhásszekrényhez és el kezdtem válogatni.

- El mondtad Thornak, hogy elhoztalak a Földről! - jött be Loki dühösen, hát nem sokat habozott, hogy vissza térjen a normál viselkedéséhez.
- Mi a frászt keresel itt bent?! - ijedtem meg és gyorsan végig futott az agyamon, hogy a fehérneműmön kívül nincs más rajtam és beugrottam a szekrény ajtó mögé. - Menyjél kifelé! - kiabáltam neki ingerülten.
- Nem amíg meg nem beszéljük ezt az egészet! - jött oda hozzám.
- Mit kell megbeszélni, szerinted hülye, hogy nem esik le neki, hogy te hoztál ide, el se kellett mondanom! Most pedig kifelé a szobámból! - mutattam az ajtó irányba.
- A mi szobánk és akkor járok ki-be innen, amikor csak akarok! - megállt előttem, szóval már elbujni se tudtam. - Miért bujkálsz? - váltott gyorsan témát és nézett rám felhúzott szemöldökel.
- Mert itt állok egy szál fehérneműben, menjél már ki! - fordítottam meg és löktem alrébb, de ő nem ment ki. - Loki menjél ki innen kérlek! - könyörgtem neki, hogy húzzon már kifelé, de nem tette meg.
- Engem nem zavar, hogy csak ennyire vagy felöltözve, így még jobban nézel ki. - fordult vissza és húzta kaján mosolyra az ajkait.
- Engem zavar, kérlek, kérlek, kérlek menjél már ki! - kezdtem feladni és inkább fogtam magam, bementem a fürdőbe és bezárkóztam. Nem bírtam felfogni miért nem képes megérteni, hogy menjen ki. Aztán én saját magamat sem értem, erről beszélgettem egyszer barátnőmmel, hogy miért gáz az, ha meglát  fehérneműben miközben nyáron bikiniben mászkálunk és az nem zavar senkit, hisz tök ugyan az a kettő. - Pfuuuu én mekkora egy marha vagyok! - kritizáltam magam, eközben Loki kopogott az ajtón.
- Dhara kérlek engedj be.
- Miért?! - kérdeztem tőle, idegesen, ingerült és zaklatott voltam, le kellett nyugodnom valahogy, de nem ment. Néztem ide-oda, nem tudtam egy helyre koncentrálni, a torkomban éreztem, hogy sírni fogok, próbáltam másra gondolni, de nem ment.
- Dhara! Engedj be! - dörömbölt, felálltam a földről, remegtek a lábaim, lassan oda sétáltam az ajtóhoz, elfordítottam a kulcsot a zárban, lenyomtam a kilincset és kinyitottam ajtót, Loki aggódva nézett rám, odahúzott magához és átölelt. Én is vissza öleltem, nekem csak ennyi kellett és elkezdtek potyogni a könnyeim, így jött ki belőlem a stressz. - Sajnálom. - suttogta, majd elengedett és egy köntöst emelt le a fogasról rámterítette, és tovább ölelt.
- Hülye vagyok. - ostoroztam magam továbbra is.
- Nem vagy az, próbálj megnyugodni. - nyugtatgatott, jó nagy levegőket vett ő is próbált lenyugodni, majd elengedett és lenézett rám. - Most én megyek, te öltözz fel, majd este jövök.
- Tessék?- néztem szemébe és azokat fürkésztem, hogy ez most mit jelent egyik pillanatban csitítgat, közeledik felém a másik pillanatban meg úgy viselkedik, mintha távol akarna maradni tőlem.- Nem értelek.
- Csak....nyugodj meg. - hűvösen mondta ki ezeket a szavakat, majd kimenet és becsukta maga mögött az ajtót. Én teljesen értetlenül áltam ott a  szoba közepén és csak néztem magam elé.