Mi vezetett hozzád?

17.

Loki:

Néhány nap elteltével kifundáltam, hogy mivel tudnám kiengesztelni Dharat. El is kezdtem a készülődés és mivel ma nem volt semmi kötelezettségem, amit a nap folyamán el kellett volna végezzek, ezért neki is láttam a tervemnek.

Megkértem a szakácsokat, hogy készítsenek süteményeket, és szerezzenek be nekem gyümölcsöt, a legfinomabb bort, gyümölcs levet....stb. Amíg ők beszerzik és elkészítik nekem a szükséges dolgokat, addig én is össze gyűjtöttem pár dolgot és elmentem a kiválasztott helyszínre. Dharan már alig látszik, hogy volt valami baja már segítség nélkül intézi a dolgokat és idejének láttam annak, hogy lovagoljon, mert tudom, hogy arra vágyik most a legjobban. 7 óra fele megkerestem Dharat, nagyon meglepődtem mikor rátaláltam az edző teremben.

- Hát te? Mit csinálsz itt? - léptem be a terembe és mentem hozzá. - Edzettél?
- Szervusz. Igen, edzettem egy kicsit. - mosolygott rám.
- Csak nem a kard forgatás próbálgattad? Abban én szívesen segítek, ha szólsz nekem, legalább szórakozok egy kicsit. - húztam az agyát, de ez most nem volt a legmegfelelőbb alkalom abból ítélve, ami az arcára volt írva.
- Nem, nem azt próbálgattam, és vigyázz mert lehet én terítelek le a kardforgatásban, ha már elég jól fog menni! - húzta huncut vigyorra a száját, ezek szerint nem sértettem meg. - Na de kíváncsi vagy, hogy mit gyakoroltam?
- Persze, mutasd, kíváncsian várom a fejleményeket. - nem tudom, hogy mire számítsak tőle, egyre jobban kizárja azt, hogy a gondolataiban motoszkáljak.....ügyes nagyon ügyes.
- Na akkor ezt figyeld! - kapott elő egy tőrt, amit simán bele dobott a bábu közepébe. Semmi várakozás nem volt csak szimplán bele dobta a közepébe. - Ugye milyen király! Meg csináljam mégegyszer? - kérdezte egy mosoly kíséretében. Én csak bólintani tudtam és úgy fogtam fel, hogy biztos kezdők szerencséje. Ő el sem fordította a fejét a cél irányába és úgy is bele talált. Nem hittem a szememnek, nekem rengeteg gyakorlásba tellett, hogy pontosan eltaláljam a célpontot. - Drága Lokim, talán nem tudod elhinni, hogy ennyire jó vagyok? - incselkedően rám mosolygott.
- Mond csak mennyi időt gyakoroltál.- kérdeztem tőle, hiszen elég sok időbe telik ezt megtanulni.
- Körülbelül 2 órája vagyok itt, de az első órában bénáztam, de a második órában már egyre jobban bele jöttem.
- Na jó akkor, most én jövök. - előidéztem a saját tőrjeimet és én is télibe bele dobtam a fabábuba. A másodikat is éppen el akartam dobni, de nem volt a kezemben. - Hol vannak a tőrjeim?! - kérdeztem idegesen és körbe-körbe néztem és kerestem.
- Ezt keresed? - úgy tartotta kezét mintha benne lenne késem, majd megjelenik kezében. Nagyon örült a fejének.
- Ma nagyon kis vicces kedvedben vagy. - állapítottam meg a nyilvánvalót. - Hogy tudtad elvenni a kezemből? - kérdeztem tőle, hiszen nem nagyon szoktak túl járni az eszemben.
- Egy jó varázsló sosem árulja el a titkait. - kacsintott rám, majd azt is bele dobta a fába. - Gondolom azért kerestél engem, hogy vacsora idő van. - majd megindult kiszedni a késeket a bábuból. Az övéi eltűntek míg az enyémet oda adta a kezembe. - Akkor mehetünk? - indult meg a kijárat irányába.
- Tulajdon képpen nem ezért kerestelek meg, hogy vacsora idő van és, hogy jönnöd kéne. - ő erre megtorpant és nem szólt semmit, csak megfordult. Láttam rajta, hogy nincs valami jó állapotban. - Rosszul vagy? - kérdeztem és megindultam felé sietve, hogy ha össze esne akkor eltujam kapni.
- Tessék? - kérdezett vissza, látszott rajta a zavartság.
- Rosszul vagy? - ismételtem meg a kérdést. - Le akarsz ülni?
- Nem, nem vagyok rosszul, csak egy kicsit lesokkolódtam, amit mondtál, olyan déjávu érzésem volt. De jobban vagyok. - magyarázkodott.
- Rendben. Csak annyit mondtam, hogy most nem azért jöttem, hogy vacsora idő van és akarsz e jönni. Hanem azért, hogy terveztem neked valamit engesztelés keppen a múltkori miatt. - magyaráztam neki.
- Ó, valóban? Ez kedves tőled. - egy hálás mosolyt véltem felfedezni az arcán.
- Akkor, mehetünk?
- Persze.

Előre engedtem, majd az istálló felé vettük az irányt, ahol két lóval vártak ránk.

- Lovagolni fogunk? Nem mintha probléma lenne.
- Velük kell elmenni a meglepetés helyszínére. - magyarázkodtam, izgultam, hogy vajon milyen lesz a reakciója.
- Értem.

Felültünk a lovakra és elindultunk a hátsó kapun kifele a városból a kiépített útvonalon, ami ki volt világítva lámpásokkal, ugyanis már sötét volt. Egy ideig az úton haladtunk, majd lekanyarodtunk róla az erdőbe. Ekkor előidéztem két lámpást, neki meg magamnak, mert itt már nem volt kivilágítva. Keresztül mentünk az erdőn, majd megálltunk leszálltunk a lovakról, kikötöttük őket, majd eltűntettem a lampásokat.

- Csukd be a szemed. - kértem meg.
- Tessék? - kérdezett vissza értetlenül.
- Hunyd le a szemed.
- Hát oké. - hangjából kis kétejt véltem felfedezni. Megfogtam kezét és lassan vezetni kezdtem. - Ugye nem fogsz megölni, mert ez kissé bizar. - nevetett fel kínosan.
- Nem ez volt a szándékom. - nevettem a kijelentését. Majd megálltam vele. - Most kinyithatod.