Mi vezetett hozzád?

28.

Mikor beléptünk az arénába, legalább 15 férfi volt a pályán és edzettek, kicsit meg is torpantam, mikor beléptünk a körbe, a legtöbben abba hagyták azt amit csináltak és minket figyeltek, miközben átsétáltunk a téren. Kellemetlenül éreztem magam egy picit, mert megint az a ruha volt rajtam, amit legelőször vettem fel lovagláshoz és gondolom, azért is bámulnak meg annyira, hozzá vettem egy magasabb talpú sarut, aminek eleje zárt volt, ennek köszönhetően nem lett tele a cipőm homokkal, hajam ki volt bontva, pár tincset előről hátra fogtam,hogy ne lógjon a szemembe.

Loki nyomában maradtam, nehogy lemaradjak végül egy vele egymagas férfihoz értünk, aki nekünk háttal állt. Szőkésbarna fél hosszú haja volt és széles válla, egy sötét szürke mellvért és egy ezüst páncél volt rajta alatta egy kék fölsőt viselet, nadrágja bézs színű volt és egy feket csizmát viselt. Jobb kezében kardját tartotta a másikban pedig pajzsát.

- Remélem nem zavarok. - szólalt meg a mellettem álló férfi, mire a nekünk háttal álló abba hagyta a beszélgetést és megfordult. Fél hosszú haját kicsit meg fújta a szél, amibe bele is túrt, el kell mondjam, hogy igen tetszetős amit látok, zöldeskék szemei csak úgy csillogtak a napfényben, egy mosoly kíséretében megmutatta tökéletes fogsorát. Arcán kis borosta volt, ami külön jól állt neki. Nem bírtam lévenni a szememet a férfiról.
- Áh, Loki rád mindig van időm. - hátra fordult ahhoz akivel éppen megszekította a beszélgetést és intett neki, hogy majd fojtatják, majd ismét felénk fordult. - Miben lehetek a segítségedre barátom. -
,,BARÁTOOOOM?" erre kissé oldalra döntöttem a fejemet, mint ahogyan a kutyák szokták, mikor egy olyan hangot hallanak amit nem értenek.
- Penthos, bemutatnám Dharat. Igen tehetséges a kardforgatásban és a harcban is, de szeretném, hogy tőletek többet tanuljon és az egyik legjobb katona vagy harcos váljon belőle. A másik, hogy szívességet szeretnék kérni, vigyáznál rá ameddig nem vagyok/vagyunk itt. Nem kell mindig a nyakán lenni, csak jó az elővigyázatosság. - láttam egy kis meglepettséget Penthos arcán, mikor meghallotta, hogy egész jó vagyok a harcban. Végigmért és gondolom az alkatom miatt megfordult a fejében a kétely, hogy biztosan komolyan gondolja-e Loki, azt amit mondott.

Felé nyújtottam kezemet, hogy bemutatkozzak neki, amit készséggel el is fogadott.

- Dhara Willow. - szorítottam meg kicsit a kezét, mert nem bírom amikor egy pasi döglötthalazik itt nekem.
- Nagyon örvendek. - küldött felém egy lágy mosolyt, amibe próbáltam nem elpirulni, majd elengedte kezemet és vissza tekintett az istenre. - Természetesen vigyázzok a hölgyre, de biztos vagy te abban, hogy közéjük kéne ereszteni? - mutatott fejével a többi férfi felé, akik edzettek.
- Ügyes lány, és meglepődsz azon, hogy mennyire erős. Szóval én bízom abban, hogy nem lesz semmi baja, ha velük gyakorol. - elhatározásán nem változtatva.
- Ahogy gondolod. - bólintott. - De, ha nem bánod és a hölgynek sem sertés én, azért felmérném a tudását.
- Nekem nincs ez ellen semmi kifogásom. - válaszoltam a férfinak, majd a mellettem levőre tekintettem.
- Ez a te döntésed én nem szólok bele. - nézett le rám, ezt beleegyezésnek vettem.
- Okés. Akkor hol találom a fegyvereket? - kérdőn tekintettem a szőkeségre.
- Erre. - mutatott kezével, hogy kövessem.

Pár métert megtettünk és ott voltak felsorakoztatva a fegyverek. Volt ott szekerce, lándzsa, kard, ijjászkészlet, különböző tőrök és persze pajzsok, páncélok és sisakok. Kivettem egy kardot és egy kerek pajzsot, bár nem vagyok benne biztos, hogy használni fogom. Elindultam a pálya közepére, ahol Phentos állt. Akik eddig a pályán gyakoroltak azok, most kiálltak a szélére. Lassan lépdeltem a férfihoz, de séta közben kisandítottam Lokira, aki hátra tett kézzel engem figyelt komoly arcal, mintha valami bírósági tárgyaláson lettem volna és síri csöndben várnák vallomásomat. Lassacskán oda is értem a férfihoz.

- Készen áll kisasszony? - kérdezte tőlem.
- Igen készen állok! - elkezdtünk körözni, közben megforgattam kezemben a kardomat.
- Egészen biztos, mintha nem lenne olyan biztos a dolgában. - húzta föl egyik szemöldökét és egy kicsi mosolyra száját.
- Meg lehet, hogy léptem nem tűnik magabiztosnak, de igen is az vagyok. - húztam össze szemeimet. - De inkább beszéljünk önről. Maga nem hiszi azt, hogy én vagyok olyan jó, mint a többi férfi és ön. Vagy netalán rosszul látom azt ami az arcára kiült, mégha halványan is. Kételkedik, abban amit a herceg mondott?
- Lehet, hogy ez ült ki az arcomra, mert nem vagyok biztos abban, amit a herceg mondott, de ezért mérem most fel a tudásodat.

Egy ideig kőröztünk, majd megelégelve a várakozást megindult felém, mire én felvettem a pozíciómat a védekezésre. Jó erősen megszorítottam kardom markolatát, hogy véletlenül se essen ki a kezemből, mikor kardjaink összetalálkoznak. Egy-két erős suhintást végzett felém, a harmadiknál már magam elé kellett tartanom kardomat. Majd még kétszer erősen csapott kardjával, ezt megelégelve én is vissza támadta, minden erőmet beleadtam a lendítésbe és sikerült is ezzel meglepnem. Közelebb lépett hozzám és ismét készült támadni, de ezt kihasználva jól hasba rúgtam, mire a földre esett. Egy félmosollyal arcomon lassan lépdeltem felé, kiütöttem kezéből a pajzsot. Lefegyvereztem és kardomat nyakához emeltem.

- Na? Ezt úgy hívják, hogy vesztettél és még meg is haltál. - vigyorogtam rá elégedetlen.
- Egész ügyes, de nem elég elővigyázatos. - erre elképedtem.

Elkőkapott egy tőrt, amivel a kardot sikerült alrébb löknie, amit én már nem fogtam olyan erősen és ezt kihasználva elkapta lábamat és felborított. Nagyot huppantam a homokba, minél hamarabb fel kellett állnom felhúztam lábamat, de ő fölém terebélyesedett. Kezdett lehajolni, mire én, ahogyan a katonás filmekben is láttam, lábaimmat dereka köré fontam és oldalra borította, majd ráültem mellkasára. Kicsavartam kezéből a tőrt és közel tartottam nyakához. Itt már bevoltam egy kicsit gerjedve, kezdtem nagyon bele élni magam a harcba.

- Na, mostmár tényleg én nyertem! - villámokat szóró szemeimmel néztem rá.
- Igen, valóban ön nyert. - mondta ki meghökkenve.
- Szuper. - szálltam le róla, leporoltam magamat megvártam míg feltápászkodik. - Ez a magáé, vigyázzon el ne veszítse, még a végén valami baja esik. - dobtam oda lefelé fordítva tőrjét, amit el is kapott.

Összeszedtem a pajzsom és kardom és elégedett mosollyal sétáltam ki Lokihoz, aki huncutul vigyorgott.

- Hát barátom igazad volt, tényleg nagyon tehetséges. - jött oda hozzánk.
- Én mondtam.
- Elnézést, hogy kételkedtem önben és a tudásában, már várom a közös munkát. - nézett rám egy elnézést mosollyal.
- Elfogadom a bocsánatot, de megkérhetlek, hogy ne magázódjunk. Nyugodtan tegezzél.
- Ahogy gondolod. - mosolygott. - Akkor mi most folytatnánk, ha nem haragszol Loki és vigyázni fogok a hölgyre. - egyet biccentett, majd távozott.

Nem hagyhattam ki, hogy ne nézzem meg hátsóját. Elismerően vigyorogtam, de Loki hátsója azért jobb, miután ezt a kis dolgot is elinteztem, vissza raktam a dolgokat a helyükre. Oda mentem a sötét hajúhoz, biccentettem neki, hogy indulhatunk, elköszöntünk és elindultunk vissza a kerten át a palotába.

- El kell mondjam, hogy ámulatba ejtő volt az amit csináltál az előbb.
- Valóban, pedig nem volt túl nagy szám, ha nem játszottam volna ki biztos veszítettem volna.
- Mindig tanul valamit az ember, ez esetben Penthos tanult ma újat, hogy nem szabad előre ítélkezni. Amúgy mi a véleményed róla?
- Kedvesnek tűnik. - válaszoltam kurtán. ,,De milyen jó hátsója volt" vigyorodtam el.

Loki erre kissé furcsán nézett, gondolom kutakodott a gondolataiban, de hát most miért ne mondhatnám, hogy jól néz ki.

- Nekem még van egy kis elintézni valóm, majd a vacsoránál találkozunk. - állt meg a kerti ajtó előtt és elindult másik irányba.
- Rendben. - feleltem, de nekem nem volt kedvem bemenni és csak úgy lenni, ezért elszaladtam a lovakhoz hallottam, hogy van egy kanca, ami versenylónak neveltek, de végül nem lett belőle semmi, de nemsokára fog elleni és szeretném, ha a csikó az enyém lenne. Persze erre engedélyt kérnék, hogy meg kaphatom-e, de jólenne egy saját ló ami, csak az enyém.