Mi vezetett hozzád?

13.

Már elnyomott az álom, de nem sokat tudtam aludni mert beszédet hallottam. Kinyitottam a szemem és Dhara nézte a plafont és beszélt, mint kiderült nekem magyarázott.

- Tessék? - kérdeztem vissza, ugyanis én nem is hallottam amiket mondott nekem, hiszen aludtam és felé fordultam.
- Tudom, hogy nem hallottad, amit mondtam, nem is vártam rájuk választ.....még. - fordította fejét felém. - Majd egyszer talán megértelek, hogy mit miért csinálsz. - vont vállat.
- Talán tudok egy-kettőre válaszolni. - bíztattam, hogy ismételje meg a kérdést, mert kíváncsi is voltam rá.
- Először is miért éppen engem hoztál ide? - húzta fel szemöldökeit. - Mert, a bátyád azt mondta mikor oda jöttetek, hogy végig jártátok már a galaxis és ide is eltévedtetek, hogy találjatok neked egy megfelelő párt. Csak egy tipp, de biztos volt nálam alkalmasabb jelölt is, aki rangban hozzád is illett volna.
- Ügyes kérdés. - csídértem meg.
- Köszönöm, na. - mutatott kezével, hogy folytassam.
- Igen voltak olyan jelöltek is akik tényleg jobban illettek volna hozzám rangban, de egyik sem nyerte el a tetszésemet.
- Miért én igen? - egyik szemöldökét felvonta és egy mosolyra húzta ajkait.
- Valljuk be a ti házatokra csak úgy véletlen szerűen esett a választás, de jobb is így.
- Ez szuper, de nem válaszoltál a kérdésemre. - nevetett, kis cseles azt hittem ezzel tovább léphetünk, de úgy érzem a többi kérdés sem lesz könnyebb.
- Noss igazából te olyan más vagy mint a többi lány akikkel találkozni kellett.
- Abban, hogy nem jöttem csilli-villi ruhában és nem egy palotában élek?
- Ebben is, de ez engem egyáltalán nem zavar, ők olyan pökhendiek voltak, nyivákoltak tényleg ilyen igazi hisztis hercegnők voltak. Te meg olyan határozott, ami tetszett, hogy nem rettentél vissza. Amikor nemet mondtál, ami persze jogos volt, valahogy felbosszantott, láttam benned valami kihívást, ahhoz képest, hogy egy csöndes, kedves lány vagy tudsz te tekintélyt parancsolni. Valljuk be ezekben a ruhákban, amikben itt szoktál lenni, olyan vagy mint egy igazi királynő vagy ebben az esetben istennő és olyan kecsesen is mész.
- A császárnőt kihagytad. - mutatott ujjával nevetve. - De köszönöm, hogy ezt elmondtad, most legalább annyit tudok már, hogy miért is hoztál ide.

- Van még kérdésed?
- Igen. - ült fel és dőlt az ágytámlának. - Néha úgy érzem, hogy akarsz tőlem valamit, majd hirtelen hűvös leszel és távol akarsz mardni. Lehet, hogy ezt nem kellett volna megkérdeznem, de csináltam már nagyobb hülyeséget is. - ezt az utolsó mondatot már kínos hanglejtéssel mondta és fonta össze karjait és forgatta szemeit.
- Nos.- ültem föl én is mellé. - Nem probléma, hogy ezt megkérdezted, erre még magam sem tudom a választ, hogy miért csinálom azt amit. - nem tudtam magamnak bevallani, hogy lehet tetszik nekem. Ránéztem és bólogatott, de láttam rajta, hogy nem nagyon akarja elhinni azt amit mondok, igaza van. A hazugság istenének nehéz hinni.
- Loki, hogy ha tetszenék neked, akkor ezt az egyet ígérd meg, hogy tudomásomra hozod vagy azt is, ha nem. Sokszor voltam már ilyen helyzetben és ezt már kezdem kicsit unni. - tört ki belőle az őszinteség.
- Megigérem.
- Egészen biztos? - nézett rám azzal a jellegzetes tekintettel, hogy ,,biztos, hogy el mondod? ".
- Biztos. De, ha már itt tartunk a nagy kérdezgetésben, én is szeretnék kérdezni valamit.
- Mondjad csak.

Vártam egy kicsit, hogy gondolataimat összeszedjem.

- Most, hogy így említetted, hogy sokszor voltál ilyen szituációban volt olyan, hogy sikerült is valami?
- A nézésen kívül? Semmi.
- Szóval te még nem jártál senkivel, randin se voltál?
- Nem jártam sikevel, de randin már voltam egyszer.
- És ő nem nyerte el a tetszésedet?
- Örültem volna, ha egy évvel előbb hív el, akkor biztos nagyon örültem volna, de nem így lett.
- Csókolózni gondolom már csókolóztál? - de ezzel a kérdéssel nagyon beletrafáltam, szegény kínosan nézett minden fele, de vett egy mély levegőt és felbátorodott.
- Nem még nem, mind a két dologra nem a válaszom, ha a másikra is rákérdeznél. - nézett rám mosolyogva.
- De ennek legalább van jó oldala is, mert legalább nem feküdtem össze mindenkivel és remélem majd ezt a barátom is értékelni fogja. - fejezete be mondanivalóját, én erre nem tudtam semmit se mondani. - Ez téged kényelmetlenül érint?
- Egyáltalán nem, egyet értek veled. Te a megfelelő személyre vársz ezekszerint?
- Mondhatni igen, én szerintem van igazi mindenki számára.
- Az jó ha valaki hisz ilyenben. Neharagudj, hogy vissza térek erre, de te izgulsz, hogy milyen lesz?
- Hú de nagyon bele jöttünk ebbe az intimebb beszélgetésbe! - nevetett föl. - De mivel nincs más akivel tudnék komolyabban beszélgetni ilyenekről és válaszolnom kell a kérdésedre, ahogy te válaszoltál az enyémre részben. Igazából izgulok is meg várom is, de lehet, hogy túlkompenzálom mint minden mást, majd ha el jön az ideje akkor majd izgulok addig meg csak vagyok. De fejben legalább elég sok elméleti tapasztalatom van. - nevetett azon amit mondott.
- Az is jobb mint a semmi.
- Hát figyelj nem siettem el nem is kell sietni sehova, legalább jól fel vagyok készülve és nem rohanok bele mint vak a szakadékba.
- Fő, hogy tudod a dolgokat. - mosolyogtam rá.
- Igen, hú jó sok mindent megtudtál rólam ilyen téren, ezt annyira nem szeretem magamban, hogy sokat beszélek és megnyílok, jó mondjuk csak azoknak nyílok meg teljesen akikben megbízok és közel állnak hozzám.
- Nincs ezzel semmi baj. Miért bennem megbízol és közel állok hozzád.
- Te olyan határeset vagy, de nagyon remélem, hogy nem mondod el senkinek bár látszik rajtad, hogy te nem vagy egy nagy kitárulkozós típus szóval, csak reménykedni tudok. De ha elmondod lefagyasztom a kacsóidat! - fenyegetett viccesen.
- Ebben nem tévedsz, tényleg nem vagyok kitárulkozós típus. Szeretném, hogy meglegyen felém a bizalmad és megpróbálom nem el játszani.
- Remélem is. Mert utána nem leszek valami jó fej, ha ezt kijátszod.
- Miért eddig jó fej voltál? - csipkelődtem.
- Kösz. - nevetett föl. - Na akkor megint én jövök. Készen állsz?

- Készen, ha nagyon muszáj. - húztam az ágyat.
- A mondat utolsó szavait most elengedem. Na, akkor voltál már szerelmes, ha igen kibe, vele csókolóztál legelőször és, hogy a másikat is vele csináltad e és, hogy ki volt az első, ha volt egyáltalán?
- Hú, te aztán nem kertelsz rögtön a közepébe vágsz.
- Egyszer túl kell esni ezen a kérdésen és mivel én is válaszoltam ezekre a kérdésekre, te sem bújhatsz ki ez alól.
- Nem még nem voltam szerelmes, csókolózni már csókolóztam Nesrin-nek hívták a lányt és vele is voltam együtt először. Édesanyám tanította a varázslást tudod és ő is velem együtt tanult, kedves szimpatikus lány volt, tetszettem neki, már akkor is tudtam gondolatot olvasni.
- Te mekkora egy troll vagy szegény lány el akarta mondani neked, te meg már tudtad, hogy mit érez irántad.
- Jó hát...., de úgy csináltam, mint aki nem tudja.
- Gonosz vagy. És voltatok is randin, te kezdeményeztél vagy ő utalgatott rá?
- Erre is az a válaszom, hogy hallottam amit gondolt, hogy ,,de jó lenne vele randira menni" és el hívtam, majd még randiztunk jártunk jó volt vele igazából, de nem volt egyikünk részéről sem az, hogy ő az igazi. A te korodba átszámolva ekkor voltunk 18 évesek, igazából vele történt minden, aztán szétváltak útjaink, ő neki már van családja.
- Szeretted?
- Szerettem, de nem voltam belé szerelmes, de szerettem, csak, hogy nehogy azt hidd, hogy én érzéketlen lennék és kihasználtam őt, hogy én jól járjak. - erre ő egy kicsit meglepetten nézett rám, gondolom azért tette fel a kérdést, mert azt hitte, hogy egy érzéketlen bunkó vagyok.

Egy ideig egy kis csönd ült közénk, majd újra megszólalt.

- És ő meg itt él? Emberi korban te hány éves is vagy most?
- Nem már nem él itt, egy másik bolygóra költözött és 24 vagyok.
- Csak nem valami királyi családba házasodott be?
- De igen képzeld, van 2 lánya és most várják a harmadikat, legjobb tudomásom szerint fiú lesz. - mosolyogtam rá.
- Ezekszerint tartod vele a kapcsolatot.
- Igen attól még, hogy el váltak útjaink szoktunk kommunikálni egymással.

Erre bólintott és a plafont kezdte el nézni, majd koncogva mondta.

- Amúgy elég vicces, hogy éjjel van és éjszakai baglyot játszunk, mondjuk én eleve az vagyok, de reggel én biztos, hogy nem fogok tudni időben felkelni, szóval engem ne keress délelőtt.
- Nem baj, ma úgy sem volt rá lehetőség, hogy beszélgessünk és ha most jön rád a beszélgetnék szívesen beszélek, amúgy holnap úgy sincs semmi dolgom, szóval nincs ezzel probléma, hogy most éjszakába nyúlóan beszélgetünk. - erre csak bólogatott.
-Köszi, hogy válaszoltál a kérdéseimre.
- Ugyan, te is válaszoltál. Na de én most már eléggé álmos vagyok úgyhogy ha nem nagy probléma én aludnék.
- Nem, semmi probléma már én is akartam mondani, hogy egy kicsit elkapott az álmosság.
- Akkor jó éjszakát!
- Jó éjt neked is! - köszönt és a hangokból ítélve ásított is.

Lehunytam a szememet és ismét elnyomott az álom.