Mi vezetett hozzád?

40.

A mai nap se lesz túl egyszerű, mert nagyba folynak a szervezések velem az élen, hogy minden pontosan meg legyen oldva a bálon. Az étel, italtól kezdve a témán át egészen a zenészekig tökéletesnek kell lennie. Elég nagy feladat ez számomra, de szerintem jól megbirkózok vele, bár azért biztonság kedvéért kikérem Odin véleményét, de szerinte nagyon jó munkát végzek és eddig elégedett a szervezés haladásával. Az első két napom nehézkesen ment, bele kellett rázódnom a vezető szerepbe, de bevallom élvezem, hogy kikérik a véleményem és mint egy cégvezető megyek ,,tárgyalni", szóval nagyon élvezem eddig, már a nagy részével készen vagyunk.

A terem díszítés folyamatban, zenészekkel már beszéltünk, most megyek a konyhára, hogy el mondjam mi lesz a menü. Szerencsémre nem egyedül dolgozok, na akkor tényleg megszakadnék a sok munkától és nem tudnám merre áll a fejem, hálás vagyok a sítségért.

Lokival nem találkoztam az utóbbi napokban napközben, korán kelek és későn fekszek, így nem nagyon volt alkalmunk beszélgetni. Az étkezések is átszerveződtek nálam így nem nagyon ettem velük. Igaz Odinnal mikor beszélnem kellett, akkor találkozhattam volna vele, de mindig azt a választ kaptam, ha rákérdeztem, hogy más dolga van vagy még a nap folyamán nem is látták. Thorral viszont találkoztam beszéltem is vele igaz még neheztel rám a döntésem miatt, de leginkább az öccsét okolja, hogy én bele mentem ebbe a játékba.

A mai nap, már befejeztem a szervezést. Éppen a lovardához tartok, hogy megnézzem Blue Dragont, maradtam ennél a névnél, nekem tetszik és illik is hozzá. Egy kicsit nagyobb utat teszek meg a legelőkig, szerettem volna egy kicsit sétálni. Megérkezve a kifutóra láttam, hogy a kis csintalan ide-oda futkorászik és lelkesen ugrál a zöld fűben. Royal nem mozdult, csak legelészett viszont fél szemét rajta tartotta.

Jó volt kimozdulni, 2 napja a palotában sürögtem ki se tettem a lábamat onnan. Jól esik a friss levegőn lenni és hallgatni a madarak csiripelését, merengésemből egy bögdösés húzott vissza a valóságba. A kezemre néztem és Blue orra ért hozzá és szagolgatta, hogy valyon kihez tartozik. Egy kicsit megvakargattam a fejét amennyire engedte, majd pajkosan elvágtázott anyukájához. Fején már ott volt a kötőfék rajta a nevével. Vidáman néztem még őket, majd lassan vissza ballagtam a palotába. Vissza érve észre vettem, hogy a terasz ajtó tárva nyitva és a szellő lebegteti a függönyt.

A fekete hajú férfi kint ült egy könyv fölött. Közelebb lopakodtam hozzá és észrevettem, hogy az én műveimet vizsgálgatja. Kissé elkapott az ideg, hogy milyen jogon turkál a cuccaim között, de megpróbáltam higgadtan kezelni a problémát.

- Szia! - köszöntöttem rá, mire összerezzenve vágta be a könyvet és gyorsan megfordul.
- Szia, rég láttalak. Végeztél a mai feladattal?
- Igen,mára elintéztem a dolgokat, valójában teljesen be is fejeztem a munkát. Már csak rá kell nézzek holnap, hogy nincs-e probléma, de szerintem nem rendben lesz, minden, kiosztottam meg a maradék feladatot a többieknek, de eddig is hiba nélkül megcsinálták a feladatot, amit rájuk osztottam, szóval nem aggódom.
- Ennek nagyon örülök, hogy jól megoldottad, mert apám még pénteken a banzáj előtt még idegeskedni szokott, hogy nem állnak sehogy, de te elég jó ütemtervet furdalhattál ki. - ezt egy mosollyal díjjaztam és most rátérek a lényegre.
- Az nem véletlenül az én könyvem? Mintha rajzok lettek volna benne. - erre szemei kitágultak és egy nagyot nyelt, rá nézett a könyvre, ami keze alatt volt, majd vissza rám. - Figyelj nem zavar, hogy nézegeted a rajzaimat, de azért megkérdezhettél volna, hogy elveheted-e megnézni, hogy mi van benne.
- Bocsánatot kérek, nem tudtam amúgy, hogy rajzok vannak benne. Kíváncsi voltam, hogy milyen könyvet vettél ki a könyvtárból s mikor megláttam, hogy rajzok vannak benne. Nos, igen ámulva nézegettem a remekműveidet. Tehetséges vagy, de ezt már a szobában lévő rajzaid is elárulták. - kiskutya tekintettel mosolygott rám, mire kicsit zavarba jöttem.
- Köszi, sokat gyakoroltam, hogy így tudjak rajzolni. De ha lehetséges, akkor légyszíves kérdezzél meg, gondolom te se örülnél, ha a te dolgaidat fürkészném. Ha még véletlen is volt most ez, kérlek kérdezz. - kulcsoltam össze kezeimet, ő bólintott, hogy megértette a kérésemet. Székét eltolta az asztaltól, majd felegyenesedett és szembe velem megállt. Csípőjére rakta kezét száját össze szorította, nem tudtam mire számítsak, de pár percnyi csönd után megszólalt.
- Kicsit sápadt vagy és fáradtnak is tűnsz.
- Na nem mondod. Nem szoktam ehhez, hogy korán kelek, mondjuk a későn fekvés az nem volt nálam probléma, de a koránkelés megviselt. Szóval meglehet, hogy fáradtnak tűnök. A sápadságra meg nem tudok mit mondani. - vontam vállat. - Van esetleg még valami mondani valód? - tettem fel szarkasztikusan a kérdést, fáradt vagyok és ilyenkor nem vagyok túl kedves.
- Nincsen, csak ez. - hajolt közelebb hozzám és nyakamat apró csókokkal hintette be, becsuktam szememet , nagyon nehezen álltam meg, hogy ne sóhajtsak túl hangosan, csak éppen annyira, hogy ő hallja. Nyakamról lassan kulcscsontomra tévedt. - Milyen puha a bőrőd. - suttogta, kézet csípőmre tette, majd bele szippantott a nyakamba.
- Én mondtam, hogy nekem is puha a bőrőm, de a tiéd sokkal puhább. - suttogta neki, amit már múltkor is elmondtam a bál estélyén ugyan itt kint a teraszon. Haja alatt nyakára vezettem kezem és közelebb húztam.
- Tudom, ezért szeretlek megcsókolni, hozzád érni. - mind két oldalt behintett csókokkal, majd számra tért.
-Csak ezért?
- Nem csak ezért, mindenedért. Ez csak kettő a sok közül, hogy miért szeretek veled lenni. - élveztük egymás társaságát, de sajnos az álmosság erősen késztetett arra, hogy menjek és aludjak egy nagyot.
- Loki. - tavolodtam el egy kicsit tőle. - Élvezem, amit csinálunk, de fáradt vagyok és szeretnék lepihenni, ha nem probléma. - kicsit meg volt szeppenve, hogy nem akarom folytatni.
- Oh, valami rosszat csináltam?
- Jaj, nem semmi rosszat nem csináltál, csak fáradt vagyok, tényleg nincsen semmi probléma. - simogattam meg karját, hogy nem kell aggódnia. - Csak, hogy le szögezzük ezt nem kifogásként mondom. - sóhajtott egyet.
- Rendben, akkor vacsorázni se jössz? - Nem, lefürdök azt ágyba bújok. - bólogatott, együtt bementünk a szobába, ő a kijárat felé indult, de még mielőtt kinyitott volna vissza fordult.
- Biztos nem vacsorázol velünk? - nézett rám szomorúan.
- Biztos. - kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem megyek velük enni, így a fürdő ajtajában vacilálva álltam miután kiment. Nem tudtam, hogy most mi legyen, de végül abba maradtam, hogy ez a vacsorát már kibírja nélkülem.

Tisztán és felfrissülve vackoltam be magam a takaró és a párna halom közé. Még hallottam, hogy megérkezik és a lehető legcsendesebben próbálja összeszedni a dolgait és be vonulni a fürdőbe.

Éjjnek évadján, mert hát mikor máskor kipattant a szemem. Átfordultam a jobb oldalamra és úgy próbáltam aludni, de nem volt jó, majd a másik oldallal próbálkoztam, nem jártam sikerrel. Hátamra vissza feküdtem, majd átfordultam a hasamra, ez sem vált be.
- Ezt nem hiszem el! - motyogtam magamnak. A mellettem szuszogó férfi egyet morgott és átfordult az oldalára nekem hátatfordítva. Még egy órát küzdöttem, majd úgy döntöttem, hogy járok egyet a palotába.

Halkan kisurranva az ajtón, hogy ne ébresszem fel. A hideg márványon sétálgatva a csöndes folyosón semmi szokatlan nem volt. Nem vettem fel papucsot sem köntöst a pizsamában sétálgattam néhol katonák nevetése szűrődött be kintről, ahol nyitva voltak az ablakok. Nézegettem a homályosan megvilágított freskókat, amik a plafonon voltak közben halkan dudorásztam. A dúdolásból halk énekelgetés lett és még néhány tánclépést is elejetettem.

Körbeértem a folyosón vissza a szobához. Lenyomtam lassan a kilincset és be nyitottam. Be settenkedtem, magam mögött bezártam az ajtót, de itt lopakodásom nem ért véget. Elsurrantam a fürdőig folyó ügyeket intézni, rá tekintettem a mélyen alvó szobatársamra, szerintem még ágyút is el lehetne sütni a füle mellett annyira mély álomban van. Felkapcsoltam a lámpát, ami enyhén szólva kiégette a szememet a vaksötét után. Kijövet lekapcsolva a lámpát a vaksötétben tapogatózva kellett eljutnom az ágyig, amíg meg nem szokja szemem sötétet, addig igazi kihívás. Sikerült is az első adandó alkalommal valaminek így nekisétálnom és magban káromkodva fogtam meg lábujjamat, amivel kitapintottam a bútor sarkát. De ezt gondolom nem kell sokat ragozom, hogy mennyire ,,kellemes" érzés is az. Visszabotorkáltam, bemásztam lenyuhtam a szemem.