Mi vezetett hozzád?

25.

Kezdtem megnyugodni, de volt valami, ami frusztrált, de nem tutam volna megmondani, hogy mi volt ennek az oka, de még is ideges voltam. Össze szorítottam öklömet, amikor lenéztem a földre és láttam, hogy kezem környékén a föld elkezd jégbe borulni. Éreztem, hogy dúl bennem az energia, felálltam és elkezdtem megnövelni a fagyott területet, olyan jó érzés volt! Tőrt csináltam a jégből és bele dobtam a fába egyre jobban kezdet eluralkodni bennem a hatalom, hogy tudom irányítani a jeget. Belevoltam merülve ebbe az eszméletlen dologba, hogy varázsoltam, a nevemre lettem figyelmes.

- Dhara! - fordultam meg és a sötét hajú férfi jelent meg, tekintete aggodalmas volt.
- Mi az?! - kérdeztem tőle ingerülten.
- Mit csináltál itt? - mutatott körbe a jeges földre.
- Varázsolok, miért talán ez is baj?
- Dhara, mi van veled? Nem vagy önmagad. - jött lassan közelebb felém.
- Nem vagyok önmagam?! - néztem rá villámló tekintettel. - De igen most vagyok igazán önmagam! Hisz látod, mire vagyok képes, miért kell neked itt aggódnod ezen. Látod, mindent kézben tartok. - mutattam körbe.
- Pont, hogy nem tudod féken tartani a dolgokat, nézz már körbe mit csináltál! - kiabált velem és egyre jobban közeledett.
- Ne merészelj így beszélni velem! Jobb vagyok, mint te ezt te is láthatod. - idéztem elő egy jég tőrt.
- Dhara, nyugodj meg. Kérlek, nem akarok veled harcolni. - nyugtatgatott, de nekem csak forrt a vérem arra, hogy megtámadhassam.
- Ne nyugtatgassál itt! Ha nem harcolsz velem, akkor most fogsz, mert megöllek. - nevettem fel és megindultam felé. - Mi az Loki, csak nem félsz? - szurkálódtam és vágtam egy szomorú fejet, mintha érdekelt volna. Hozzá vágtam 3-4 jég tőrt, de át ment rajta. - Mi ez? - álltam meg elképedve. - Loki! - néztem körbe dühösen, hátha meglátom a férfit. Miközben kerestem a semmiből repült két tőr és neki szegezett a mögöttem lévő fának. Nem tudtam kiszabadulni, mert ruhámon keresztül, olyan mélyen fúródott a fába a fegyver, hogy kisse tudtam húzni. Rángattam, de meg se monccant eközben megjelent Loki. Dühösen tekintettem rá. - Eressz!
- Nem vagy önmagad, te nem ilyen vagy. - lassú léptekkel jött közelebb felém. - A szemed. - mondta.
- Mi van vele ugyan olyan, mint eddig, de eressz és harcolj velem! - kiabáltam dühösen, ő ott állt közvetlenül elöttem.
- Muszáj megtennem. - hozzáér homlokomhoz kezével és teljes sötétség.

Felugrott jópár emlékfoszlány az életemből, amik meghatározóak voltak, jók és rosszak egyaránt. Az utolsó végénél erős fényből ismét sötétségbe kerültem, mikor vissza tértem a valóságba megrogytak lábaim és összezuhantam. Loki megfogott elég homályosan láttam a férfit meg a körülöttem lévő környezetért, de szépen lassan kezdett élesedni a látásom.

- Aaa. - fogtam meg fejemet jobb kezemmel. - Mi történt? - kérdeztem tőle, mire egye meglepett arcal találtam szembe magam.
- Nem is emlékszel, hogy mit csináltál? - érdeklődött, én csak néztem rá értetlenül, hiszen totális képszakadás volt, azután miután kijöttem és lerogytam a fűbe.
- Nem, semmire tényleg, miért mi....történt? - halkultam el és meglepődve tekintettem körbe. Minden szétfagyott a fák a pázsit, virágok. - Basszus, mit műveltem? - tettem föl a magamnak a kérdést.
- Teljesen kifordultál önmagából, nem is te voltál a szemed kéken világított és igen agresszív voltál, engem is meg akartál ölni, de ez már mellékes. - mondta.
- Nem lényegetelen, mert meg akartalak ölni úgy, hogy nem is tudtam magamról. - néztem értetlenül, mert emellett nem lehet, csak úgy elsiklani, mintha csak egy hiba lenne. - De egyáltalán, mi történt?
- Mintha az erőd teljesen átvette volna az irányítás, egyszerűen nem tudtad kontrol alatt tartani ezt az egészet, muszáj valamit kezdeni ezzel, hogy ne történjen meg mégegyszer, de lassan gyakoroljuk, hogy hozzászokj nem kell belerohanni olyanba, amit nem tudsz még kezelni. Próbálj meg nem aggódni és lehetőség szerint ne legyél ideges és ha kell, akármi van állíts meg és mond el, ha kell 36-szor szóljál, megpróbálok mindenképpen időt szakítani. Mégha morgós, kedvetlen bunkó is vagyok, akkor is próbálj meg beszélni velem.
- Rendben. - hajtottam le fejemet és kezemet kezdtem el birizgálni. - De azt nem ígérem, hogy amikor látom, hogy nincs semmi kedved arra, hogy még az én problémámat is hallgasd, akkor nyaggatlak, majd megpróbálom megoldani.- erre csak egy morgással válaszolt, amit betudtam annak, hogy nem tetszik amit mondtam neki, de igazam van. - Van aki tudna ebben segíteni vagy egyáltalán, hogy meg tudja-e mondani, hogy miért lett erőm? - néztem rá, majd lassan kimásztam karjai közül és felálltam a fűből, mert ugye, mikor össze rogytam akkor ő elkapott, de velem együtt a fűbe ült.
- Van valaki, aki talán tud segíteni. - állt fel ő is lesöpörte magáról a rajta maradt fűszálakat.
- Ki az? - kérdeztem tőle és én is ugyan így tettem, majd feleszméltem, hogy basszus szét van szakadva ruhám.
- Heimdall volna az. Jaj, igen az az én hibám, egyszerűen, csak így tudtalak megállítani. - nézett rá lyukas ruhámra.
- Oh, hát meg kell hagyni jól célzol, mert nem látok semmi vágás nyomot az oldalamon. - tapintottam meg bőrömet.
- Nem akartalak megsebesíteni, hisz azért ma eleget szereztél. Na gyere menjünk be. - mutatott fejével vissza a palota irányba.

Még séta közben hátra tekintettem arra a helyre ahol alkottam, nem is értem, hogy mitől veszítettem el így a fejemet.