Mi vezetett hozzád?

47.

Berontottam a szobába, mint akit üldöznek, nagy szerencsémre nem volt egy őr sem a folyosón. Becsuktam az ajtót és a ruhásszekrény felé vettem az irányt, meglepetésemre az ágyon megpillantottam a kikészített ruhát.

- Eris. - szűrtem ki a fogaim közül és most nem jó kedvemben.

Nem hülye biztos, hogy tudja mit csináltunk tegnap este. Miközben gondolkoztam, hogy vajon most mit is csináljak, mi történhet ez után? Reménykedem benne, hogy Eris nem mesél senkinek erről. Kezdtem aggódni és a legmegfelelőbb opciót keresni, hogy mit is mondhatnék kifogásnak. Közben Loki jött be az ajtón nagy lendülettel, amire összerezzenve kaptam rá a fejem.

- Miért rohantál el, miközben beszélni szerettem volna veled! - kezdett el ingerülten kiabálni. Nem tudtam semmit se szólni egyszerűen le voltam sokkolva egyszerre gondolkoztam azon, hogy Eris tudja, másik, hogy most min van ki akadva Loki. - Válaszolj! - kiabált és idegesen lépdelt felém, majd megállt előttem alig egy centire. Idegesen fújtatott, mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.
- Ne,ne,ne,ne...nem tudom. Nem tudom, hogy mit mondjak. - válaszoltam habogva s közben körmömett rágtam idegességemben.
- Ne, ne, nem tudom, hogy mit kéne mondanom neked, nem tudom, hogy mitől vagy ideges. - magyaráztam tovább, de mintha egy ürességbe beszéltem volna, a fejem is teljesen kikapcsolt, mintha a testem itt lenne, de a lelkem teljesen máshol lenne úgy éreztem magam.
- Hogy mi? - zökkent ki a korom fekete hajú férfi a szerepéből egy kis idő után, miután realizálta, hogy mit is mondtam pár percel ezelőtt. - Te meg miről beszélsz?
- Mindenről vagy is nem tudom, egyszerűen úgy érzem, hogy minden a nyakamba szakadt volna, a világ összes problémája. Nem értelek téged se, egyik alkalommal kedves vagy másik alkalommal meg mint egy hisztis méregzsák, valami nyomja a szívedet mióta vissza jöttél és ne mond azt, hogy nem mert látom. A szemedbe van írva, mert néha-néha aggodalmas, gondterhelt tekintettel nézel magad elé. - fakadtam ki, de jól esett bevallom egy kis súly leesett rólam és igazán nagy felüdülés volt. - De tudom, hogy te nem vagy éppenséggel egy könnyű eset, olyan vagy mint az időjárás változékony hol ilyen, hol olyan vagy. - gesztikuláltam. - Próbálok ehhez alkalmazkodni, de egyszerűen képtelen vagyok rá. De mindegy is, látod azt a ruhát?! - mutattam az ágyon heverő anyagra. - Eris itt járt, tehát ő tudja és lehet, hogy csak túlgondolom ezt az egészet, de pánikba estem, nincsen ötletem, hogy mit mondjunk, ha megkérdeznék mit csináltunk. - magyaráztam ott neki, de láthatólag nem nagyon hatotta meg az érzelmi kitörésem, igazából olyan unalommal és semlegességgel nézett rám, hogy az valami elképesztően irritáló volt számomra. - Jó befejeztem. - emeltem föl kezemet védekezően, majd fogtam a ruhámat és berobogtam a fürdőbe átöltözni.

Az öltözködéssel készen voltam, ez alatt az idő alatt sikerült lecsillapítanom a hirtelen jött kirohanásomat. Hajamat egy copfba fogtam és kimentem a szobából, ahogyan a másik szobában is, itt is pontosan úgy fogadott a kanapén üldögélt és egy könyvet olvasott. Csak, hogy a fekete zöld arany ruhájában volt, mellett pihent a kanapén a jellegzetes szarvas koronája.

- Az minek van előszedve? - mutattam a mellette lévő tárgyra, mire csak szemével sandított oda a szóbanforgó korona felé, majd vissza vezette tekintetét a könyvre.
- Ma van az a bál, amit ugye te szerveztél meg. - mondta teljesen ridegen. - Arra vagyok ennyire kiöltözve és mint látod ehhez a ruhához ez is kell.
- De a bál, csak este lesz addig még bőven van idő. - magyarázkodtam.
- Meglehet. De mint látod én ki vagyok öltözve, mert nekem még van ma dolgom azon a nyavalyás bálon kívül! - dörrent rám hirtelen ingerültséggel, levágta a könyvet az asztalra, majd felugrottam a helyéről - Szóval, ha megbocsátasz! - sietett az ajtóhoz kinyitotta és be vágta maga után.