Mi vezetett hozzád?

30.

Hajnalban egy ,,kisebb" ricsajra lettem figyelmes, amire fel is keltem. Loki készülődött, de miközben öltözött sikerült kirántania az egyik fiókot és az szólt ekkorát. Felültem az ágyban és hátamat a támlának támasztottam, keresztbe tett kézzel néztem végig, ahogyan bénázik és próbálja vissza rakni a helyére a fiókot.

- Eddig jól haladsz, csak így tovább! - mondtam neki szarkasztikusan, egy gonosz kis mosoly kíséretében.
- Nem megy vissza a helyére. - válaszolta, de végül nagy nehezen sikerült visszaraknia, majd lefagyott miután feltűnt neki, hogy nem csak ő van ébren. Felegyenesedett, megfordult egy ledöbbent arc kíséretében. - Oh, bocsáss meg, nem akartalak felkelteni. - a döbbent arcát felváltotta egy derűs mosoly, amit nem igazán tudtam hova tenni és elkezdett felmászni az ágyra. Gyorsan oda ért hozzám és hevesen megcsókolt, majd elvált ajkaimtól. Én döbbent fejjel néztem rá, hogy most ezt miért is kaptam, vagy, hogy mi baja van?
- Ez most mi volt?
- Semmi, csak egy hirtelen jött gondolat volt. - mosolygott és szemeivel fürkészte arcomat, majd ismét számra kezdett fókuszálni és ismét megcsókolt. Esküszöm nem tudom mi ütött belé, de erre már én sem mondtam német mondani, beletúrtam hajába és közelebb húztam magamhoz. Kezét combomra hejezte, lehetséges, hogy ő valami másra akar ezzel kilyukadni? Most én váltam el tőle. - De most tényleg, mi lelt téged? - kérdeztem nevetve, de komolyan.
- Mondom, csak egy hirtelen jött ötlet.
- Értem és ennek semmi más oka nincsen, csak az a kis ötlet. - húztam föl egyik szemöldököm.
- Nem, nem azért csináltam, mert kívánlak. - na jó ez egy kicsit furán hangzott, amit mondott, mire fennakadtam, ezen a kijelentésén. - Nem, nem úgy értettem, hogy nem vagy kívánatos, mert igen is az vagy, csak most nem az lett volna a célom. - magyarázta ki magát.
- Ahha. - forgattam meg szememet.
- Nem így gondoltam. Tényleg. Remélem nem fogsz unatkozni, amíg nem leszek itt és nem lesz semmi bajod. - terelte a témát másfelé.
- Csak nem aggódsz? - húztam a számát egy sejtelmes mosolyra. - Amúgy meg, megleszek nem kell aggódni Penthos-sal majd elleszünk. - erre kicsit furcsán nézett, mintha féltékeny lenne.
- Rendben. - váltott komolyra. - Mennem kell, aludjál vissza és vigyázz magadra. - mondtam, majd még egy utolsó kis csókot nyomott ajkaimra, kimászott az ágyból és elment.

Vissza kucorodtam a helyemre és vissza is aludtam. Pár órával később felkopogtak engem álmomból, az egyik szobalány nyitott be a szobába.

- Jó reggelt kisasszony! - jött az ágyhoz és lerakott az éjjeli szekrényre egy tálcát. Én csak morogta, aludni akartam még de... - Fel kell kelnie Sir Penthos már várja önt az edzés miatt. - erre felugrottam, hangja mosolygós volt. Zilált fejjel rá tekintettem és igen vidámnak mondható volt, mikor meglátott madárvészeknek mondható hajkoronával a fejemen. Kedves, szimpatikus arca volt, barna haja hátul összefogva egy kontyban feje tetején, barna szemei mosolyogtak.
- Hány óra van? - kérdeztem kapkodva.
- 10 lesz 10 perc múlva.
- Jézus! Eddig aludtam, el fogok késni! - ugrottam ki az ágyból és kezdtem el szaladni szekrényemhez, hogy keressek valami ruhát és cipőt az edzésre.
- Kisasszony! A ruháját, már kikészítettem itt van a kanapén. - mutatott a heverőre kirakott ruhára.
- Nagyon köszönöm! - rohantam oda megfogtam és elrohantam a fürdőbe. Felhúztam magamra ruhámat. Alá vettem egy barna nadrágot és felvettem csizmámat. Kimentem, hogy megkérjem, hogy kösse be nekem a fűző részét. - Megtenéd, hogy bekötöd.
- Persze, hisz ez a dolgom. - mosolygott én megfordultam, majd gyorsan elkezdte befűzni a dolgokat, hajamat felemeltem kezemmel, hogy lásson.
- Ha nem veszed tolakodásnak, mi a neved? - kérdeztem tőle.
- Nem dehogy, Eris vagyok.
- Szép név. - mondtam neki. - Én meg Dhara vagyok. - mutatkoztak be.
- Köszönöm, igen tudom, de örülök, hogy bemutatkozott, így azért másabb, mint, hogy csak hallod, hogy úgy hívják, hogy.....Kész is van. - fejezte be ruhámat.
- Nagyon köszönöm. - fordultam meg.
- Ugyan hisz ez a dolgom. Egyen egy kicsit és igyon egy kis teát, ne menjen el üres gyomorral, mert még rosszul lesz. - hozta nekem oda egy tányéron a teát és kekszet.
- Rendben egy pillanat, csak összefogom a hajamat és tegeződjünk, ha megkérhetlek.
- Ahogy gondolod, ülj le a székbe én addig befonom a hajadat. Megfelelő neked?
- Igen köszi. - foglaltam helyet a széken és elkezdtem enni pár perc alatt készen is volt a hajammal, egy szép parketta fonást csinált nekem. - Hú, nagyon szép lett néztem meg a tükörben magamat. - De most már mennem kell, köszönöm a fonást Eris, gondolom majd még találkozunk. Szia! - mentem ki az ajtón.

Gyorsabb léptekkel haladtam végig az üres folyosón, furcsállottam, hogy egy őrt se látok a folyosón. Mikor kértem elkezdtem végigloholni a hatalmas kerten, át azon a kisebb gyakorló területen, ahol voltak egy páran. Beszaladtam az épületbe a lépcsőn felérve kiszaladtam az arénába, már javában zajlott az edzés. A pálya szélén állva kerestem szememmel a férfit, sikerült megtalálnom éppen sétált le a pályáról karddal kézben. Odaszaladtam hozzá, lihegve térdemre támaszkodva álltam meg előtte.

- Bocsánat a késésért, mindig pontos vagyok, csak most sikerült elaludnom. - magyarázkodás, majd felegyenesedtem, de egy szigorú tekintettel találtam szembe magam.
- A késés az késés. - nem valami vidám a tegnaphoz képest. - Menjél fussad körbe 30-szor az arénát, ha végeztél gyere be és utána kezdődhet a gyakorlat. - kardját vissza helyezte helyére, majd kezeit hátra rakva fordult a pálya felé és nézte a többieket, akik vívtak egymással.
- De, most futottam idáig, mint egy bolond, hogy ne késsek annyit és most futhatok körbe-körbe? Azt hittem azért jövök, hogy meg tanuljak még jobban vívni. - akadtam ki, semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy fussak.
- Semmi de, a harcba se érkezhetsz késéssel, mi lesz, ha tábornok leszel, akkor is késel, mert te magasabb pozícióban vagy?! - rivallt rám. Én megszeppenve álltam előtte. Nagyon nincs jó napja, ha már ennyitől felhúzta magát. - Első nap és már késel ez nem mehet így! - na ezért nem fűnt a fogam arra, hogy egy edzőm legyen, mert akkor ezt kapom, ha rossz napja van.

Egy szót sem szólva sarkonfordultam és elindultam kifelé, hogy ne hallgassam az örjöngését, mert valamin felhúzta magát és most rajtam csattan az ostor mert késtem..... Loki jól bele választott, azt nem mondta, hogy a haverja sértően fog viselkedni, ha éppen valami nem úgy sül el ahogy ő gondolta. Jó mondjuk miért lepődök meg hisz ő is ehhez hasonló természetű, ha felhúzzák. Már majdnem leléptem az első lépcsőfokra mikor valaki elkaptam karomat. Ijedten néztem hátra, Penthos volt az továbbra is azzal a dühös tekintettel nézett.

- Igen?! - kérdeztem tőle kissé szarkasztikusan. - Netalán elfelejtettél valamit, a sértő modorodon kívül? - tettem fel a kérdést lekezelő stílusban.
- Hogy mérszelsz faképnél hagyni, ha éppen hozzád beszélek! - folytatta azt amit én örömmel otthogytam.
- Na ide figyelj! Velem te így nem beszélsz, most szépen el mész és lenyugszol én lefutom, azt a remek 30 kört és ha majd végeztem és vissza jöttem, remélem már lenyugszol. - éreztem, hogy legszívesebben pofon csapna és szorítása is egyre erősebb volt, pedig az, ahogyan megfogta az sem mondható gyengének. Szemei tüzet szórtak, állkapcsát össze szorította, de látta, hogy felesleges itt vitatkozni velem, direkt csúnyán néztem rá, hogy velem nem szórakozik. - És elengedheti a karomat. Most! - utasítottam, elengedte felkaromat, piros helye maradt a szorításának. Dühösen fújt egyet majd elindult vissza a pályára.

Valahogy sejtem, hogy miért barátok, mind kettő igen forrófejű és nem tudja kontrollálni a dühét, mintha Hulkok lennének, csak nem változnak zöld szörnyé.