Mi vezetett hozzád?

41.

Az éjszaka további része sem telt el nyugalommal ugyan is Loki úgy döntött, hogy álmában csapdos karjával vagy éppen ha felém fordult térde az én hátamban volt.
Egy szóval jó éjszakám volt.

Reggelinél senki nem hiányzott ez  leginkább magamra értem. Kellemes csevegés után mindenki indult a dolgára.

- Van kedved egyet sétálni? - tette fel a kérdést fekete hajú barátom.
- Persze miért is ne. - indultunk kifelé a főbejáraton.
- Milyen volt az éjszakád? Remélem kialudtad magad. - mire én szarkasztikusan felnevettem.
- Fantasztikus volt. Nem mellesleg te jól aludtál? - szegeztem neki a kérdésem összehúzott szemmel és egy gúnyos mosollyal.
- Én remekül. Miért?
- Láttam. Azért kérdezem, mert nagyon belelkesedtél álmodban, hogy kezeddel csapkodhass vagy ha azt éppen nem használtad akkor rúgdostad a hátamat. Harminchatszor alrébb löktem a kezedet, alrébb toltalak, de te nem nagyon reagáltál rá. Szóval jól telt az éjszakám. - semmi harag nem volt bennem egyszerűen, csak elmeséltem neki, hogy miket is művelt öntudatán kívül. Fején látszott, hogy ő neki erről fogalma sem volt, de hát ez érthető, amikor valaki alszik, főleg, ha nagyon mélyen, akkor fogalma sincsen, hogy mit is csinál. Kezemet vállára tettem, rögtön oda kapta fejét. - Nem vagyok mérges rád. Csupán akkor voltam ideges. - nevettem. - Akkor most merre is megyünk? - álltam meg macskaköves úton.
- Gondoltam most sétálhatnánk egy kicsit az erdőben, persze ha nem bánod és nem probléma, hogy ebben a ruhában túrázunk egy kicsit. - nézett végig rajtam. Szokásos hosszú szoknyás ruhát viseltem viszont saruval.
- Nem dehogy is. Mehetünk. - mutattam neki, hogy indulhatunk.
- Nem sétálnánk sokat. - nyugatott.

A kaput elhagyva az egyik közeli ösvényre tértünk ő ment előttem, de mindig hátra pillantott, hogy minden rendben van-e. Lassan kiszélesedett a sövény és tudtunk egymás mellett is menni. Az út közepén egy fehérkés foltot vettem észre, de még messze voltunk, ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani mi is az.

- Látod? - kérdeztem rá a ferfinál, hogy ő is látja e azt a kis fehéres dolgot, ami nem messze tőlünk van a földön.
- Ugyan mit?
- Hát azt a kis fehér dolgot ott lent a földön. - mutattam a pont irányába.
- Biztos valami kendő, amit elhagyhattak útközben azok akik erre sétáltak. - vonta meg vállát. Ahogy közeledtünk annak a kis dolognak az irányából hang is jött.
- Ne mond nekem, hogy egy kendő hangot is tud kiadni? - néztem rá szúrósan, majd felgyorsítottam lépteimet, hogy megnézhessem mi is van lent az úton. Meglepve álltam meg, viszonylag már nem is olyan kicsi bagoly fióka hívta anyját, de láthatóan nem jött érte senki.

Nem teljesen volt fehér mint a hóbaglyok. Mellkasa és feje fehér volt viszont háta es feje teteje halvány barna volt. Fejét forgatva figyelt engem hatalmas fekete szemeivel, hogy vajon, mit szeretnék vele tenni és közben huhogott s szárnyaival csapdosott, de nem tudott elrepülni. Valószínűleg megsérülhetett, amikor lepottyant vagy valami a fán rátamadhatott és így kerülhetett a földre.

- Hát te? - guggoltam le a madárhoz és óvatosan közelítettem kezemmel, hogy megfoghassam. Lassan oda botorkált kezemhez, meg is lepődtem azon, hogy nem tart az embertől. Kezembe vettem, felálltam a földről és Loki felé fordultam. - Pontosan egy kendő aminek tolla, csőre, lába és szárnya van és azt mondja, hogy ,,uhu". Igazad volt. - csipkelődtem, oda ért ő is és elképedt arccal nézte a baglyot, aki szemmelláthatóan jól érzte magát karjaimban.
- Szia. - vakargatta meg kicsit a bagolyka fejét aki fel is emelte készségesen, hogy még csinálhatja. - Meglehetősen kezes, ahhoz képest, hogy vad. Vajon honnan eshetett le? - nézett körbe hátha talál egy odut.
- Nem tudom, de megsérülhetett az egyik szárnya mert nem tudott elrepülni. - néztem le rá szomorkásan.
- Vissza visszük a palotába és ott megnézik, úgy is tartunk baglyokat meg más madarakat, biztos megtudják mondani, hogy mi lehet vele. - egyetértően bólogattam.
- Úgy is vissza kellett volna mennem, hogy megnézzem minden rendben van a nagyteremmel.
- Biztosan mindent pontosan úgy csináltak, ahogyan azt kérted. De akkor most induljunk vissza. - kezével terelni kezdett, mert én nagyban beleszerelmesedve prüntyögtem a bagolynak.
- Olyan kis cuki vagy! - simiztem meg.
- Szereted a kis állatokat ahogy látom.
- Ki nem? Aki nem szereti az állatokat az nem ember! - mondtam tettetett felháborodással. - Amikor kicsik olyan cukik, jó nagyon is aranyosak, de hát kicsinek még is csak szívtipró a legtöbb állat. De ha már itt tartunk neked volt vagy van valami állatod?
- Kicsi koromban volt egy zöld kígyóm. - ennek hallatán egy kicsit eltorzult az arcom és kirázott a hideg. Nem szeretem a kigyókat aranyosak, de csak addig amíg nem a közelemben vannak. - Látom tetszett amit mondtam a fejed mindent elárul. - nevetett arcomon.
- Nem igazán vagyok oda a kígyókért, de meg sem lepődök, hogy neked kígyód volt.
- Szeretem őket, ahogy a bátyám is, ezért tudtam néha átverni. De jelenleg is van....
- Kígyód? - húztam számat.
- Nem. Lovam van, de az mindenkinek van, de ő a sajátom, mondjuk nem meglepő királyi családban, mindenkinek van sajátja bár van amikor nem a sajátunkon megyünk ki valahova.

Egy mellék épülethez sétáltunk. Falai fehérek voltak, ház cserepei már régiek, volt egy kis torony ahova a galambok repültek ki-be. A szépen lakkozott faajtót Loki kinyitotta, majd előre engedett. Bizonytalanul léptem be a házba, a férfi utánam belépve bátorítóan hátamra tette kezét és megtolva elindultunk beljebb. Nem volt valami nagy belül, gyakorlatilag ahogyan beléptünk a nappaliban voltunk, ahol egy két személyes kanapé és egy fotel volt. A kanapé előtt egy dohányzó asztal foglalt helyet közepén, rajta pár könyv és egy váza, benne színes virágokkal. Amerikai konyha vidéki stílust idézte elő, halvány zöld konyhabútorok és egy kisseb tűzhely foglalt helyet a sarokban. A szoba nagyon világos volt, nem kellett felkapcsolni lámpát, mert a nagy terasz ajtón beszűrődő fény teljesen bevilágította a teret. Loki köszönt egy kis idő elteltével kinyílt a fotel mögötti ajtó ahonnan egy 40-es férfi jött ki s közben mellényét vette föl. Jó vágású férfi, kedves pillantással fogadott minket, sötét hajában megjelent pár őszhajszál halántékánál, alacsonyabb volt, mint Loki.

- Üdvözlöm uram. - fogott kezet a férfival. - Tiszteletem a hölgynek. - fogta meg kezemet és egy apró csókot hintette rá.
- Jó napot. - köszöntem én is.
- Miben segíthetek a hercegnek és a kisasszonynak? - csapta össze tenyerét, tekintetét köztem és Loki között kapkodta.
- Az erdei úton találtunk egy gyöngybaglyot. - vette ki kezemből a madarat, a  madarász zsebéből egy szemüveget vett ki és fejére rakta, hogy jobban megvizsgálhassa. - Valószínűleg leeshetett vagy megtámadhatta valami és megsérülhetett a szárnya, megtenné, hogy megvizsgálja?
- Persze, adja csak ide, megnézem mi lehet a gond. - vette át, és egyik kezében megtartva felemelte a szárnyát és kifeszítette. Majd a másikat is megnézte mire rángatni kezdte kicsit bal szárnyát. Arcommal nem tetszésemet nyilvánítottam ki, hogy fájhat neki amit csinál vele. - Nem kell aggódnia a kisasszonynak nem bántom, de csak így lehet megnézni, hogy van-e valami baja. Óvatosan csinálom, hogy ne okozzak neki kárt. De ahogy látom és végig tapintottam, nem tört el semmi, csupán randulás történt. Néhány napig nyugton kell maradjon, bekötöm a szárnyát. - Loki kezébe vissza adta és egyik fiókos szekrényben kutatott, ahonnan egy kis méretű fáslit, ollót és tapaszt vett elő. Megkérte a férfit, hogy fogja óvatosan, addig amíg be nem köti. - Meg is vagyunk. - vágta el a fáslit és még leragasztotta a végét. - Itt szeretnék hagyni nálam vagy elviszik magukkal? Mert nyugodtan itt maradhat vigyázni fogok rá. - Nézett Lokira akinek a kezében volt a bagoly.
- Tudom, hogy magának van a legnagyobb tudása és megbízható, ezért is hoztuk ide. - emelte meg a kezét, utalva a madárra. - De ez nem tőlem függ. - felém fordította fejét.
- Elhiszem, amit mond uram, de ha nem bánja magamhoz vinném. - nem akartam megbántani a férfit, de jobban szerettem volna, ha magam mellett tudhatom. Bólintott.
- Nem haragszom kisasszony. 5 nap múlva hozzák vissza, leszedem a kötést és újra megnézzem a szárnyát.
- Köszönjük a segítséget. - rázta meg kezét Loki utána én is kezet fogtam a madarásszal, megköszömve neki a segítséget.