Mi vezetett hozzád?

38.

Teljesen belefeletkeztem a történet olvasásába, mikor Eris nevemen szólított, felkaptam tekintetemet a könyvből és feléje fordítottam fejemet, legalább is amennyire, csak tudtam.

- Igen!? - kiáltottam neki a teraszról.
- Nem kell kiabálni itt vagyok fél centire tőled. Csak annyit szeretnék mondani, hogy 45 perc múlva vacsora van, csak szólok, hogy úgy merülj bele az olvasásba. - kuncogott, majd elindult ki az ajtón.
- Rendben. - válaszoltam neki, de pont akkor csukta be az ajtót, tehát kétlem, hogy hallotta. Vállat vonva vissza fordultam és folytattam a kalandot hősömmel.

- Mi jót olvasol? - a kérdésre felkaptam tekintetemet a könyvből és teljesen lesokkolt a hang. Nem mozdultam, csak feszülten ültem helyemen. Halk léptek közeledtek felém, ha olvasnék észre sem venném, hogy valaki mögém oson. Hirtelen két kezet éreztem meg vállamon, mire lassan elkezdtem annak a személynek az irányába fordulni, aki mögöttem állt. Mikor megfordultam nem hittem a szememnek így a kezemben lévő tárgyat hozzá vágtam, hogy meggyőződjek róla, hogy nem csalnak e szemeim. - Auuuu! - jajdult fel. - Nem erre a fogadtatás számítottam. - vallotta be és mellkasát símogatta, pont ott ahol a könyvem érte testét. Mire én felugrottam és nagy örömömben nyakába ugorva megöleltem, amire szintén nem számított.
- Szia! - köszöntöttem egy nagy mosollyal, de többet nem csináltam, lehetséges, hogy csókomra várt, de én nem akartam, hogy úgy tűnjön, mint aki meghal a hiánya nélkül, pedig szó sincs erről, csak azért jó, ha a társaságomban tudhatom.

Mellkasának nyomtam fejem, majd egy kis idő után elemeltem onnan. Arcomat fürkészte, hogy vajon mi járhat a fejemben én is ugyan így tettem. Lassan kezeimet elhúztam tőle és elkezdtem összepakolni az asztalon, hogy bevigyem a dolgokat. Nem szólt egy szót sem, hátra tekintettem, egyik lábáról a másikra állt és engem nézett, mosolygott, de valami más is volt tekintetében, ami nem stimmelt. Feltornyoztam a dolgokat és megemeltem, mire próbáltam olyan halkan felszisszenni, amennyire csak tudtam. Ha látja is a kötést, legalább próbáljam azt a látszatot fenntartani, hogy nincsen nagyobb bajom és nem fáj.....annyira.
- Hadd segítsek! - indult segítségemre, elvette a kis tornyot és kezét vegíghúzta a kötésen, mire felnéztem pilláim alól és kíváncsian néztem arcát, hogy vajon mit reagálrá. Arcán az izmok kissé megfeszültek a levegőt is feszülten szívta be, szemével pedig a karomat nézte, majd rám tekintett égszínkék íriszeivel, amiket imádtam, továbbra se hagyta el egy szó se ajkunkat. Vissza tekintett a kezemre majd előre engedve bementünk a házba.

- Örülök, hogy látlak. - törtem meg a csendet, ami beült közénk a köszönés után, valami érezhetően nincsen rendben. Miután bementünk a házba ő helyet foglalt a kanapén egyik lábát átvetette a másikon és úgy ült, míg én az ágy szélén foglaltam helyet.
- Szint úgy. - mosolyogott halványan, de közben ujjait babrálta, mintha nem tudná, mit kezgyen velem és a helyzettel. Jobban megnéztem öltözékét és nem az a szokásos zöld, arany bőr szabású ruhája volt rajta, amit általában szokott viselni. Kék ingben, fekete nyakkendőben és egy barna nadrágban ült velem szemben. Igazán jól nézett ki és többször is végigmértem magamnak. Éppen szólásra nyitotta száját, de megelőztem.
- A ruhádból ítélve nem egy olyan helyen voltatok, ahol a szokásos asgardi viseletben tetszelegtetek, mert ilyet legjobb tudomásom szerint, a Földön hordanak. Tehát, ott voltatok? - kezeimet az ölembe tettem és mint valami angol úrihölgy ültem vele szemben és vontam kerdőre.
- Igen, ott is jártunk, vagy is......leginkább ott jártunk. - erre felvontam szemöldököm. - Volt ott egy kis dolgunk, a végtelen kövekkel kapcsolatban. - árulta el ottlétük okát. - Nem akartalak volna oda vinni, ahová mentünk, mert elég veszélyes volt és nem lett volna jó ha bajod esik..... - más volt emögött a mondandó mögött, de nem firtattam, csak bólogattam. - Mi történt a kezeddel, ha szabad kérdeznem?
- Gyakoroltam Penthos-sal és elszakadt a szalag a csuklómban. Azt mondták pár hét és rendbejön, persze ha nem erőltetem a mozgatását, de azért ezt elmondani könnyebb, mint betartani. - mosolyogtam kínosan.
- Tehát Penthos-sal történt. - száját összeszorította, mikor ezt a három szót kimondta. Kissé idegesen ültem vele szemben. - Megígérte, hogy vigyázni fog rád, hogy ne essen semmi bajod erre ez történik. - morgolódott.
- Ebben mind ketten hibásak vagyunk Loki, nem csak ő tehet róla. - nyugtatgattam.
- Penthost ismerem gyerekkorom óta. Jó barátom és tudom, milyen amikor belemelegszik a kardvívásba vagy csak egyáltalán az edzésbe. Most is ez történhetet, ebben biztos vagyok. Ugye? - nézett rám mire lesütöttem szememet. Egy hümmögéssel jelezte, hogy tehát igaza volt.

Muszáj voltam más témára terelni a figyelmét.

- Tehát a Földön voltatok. Merre jártatok pontosan? Amúgy.... - álltam fel helyemről és bevetettem női bájamat. Oda mentem hozzá, figyelte minden lépésemet és nem értette, hogy mit is akarok, kezeit elvette öléből, fogtam magam és bele ültem, egyik kezemet vállára másikat mellkasára tettem, oda hajoltam füléhez és belesúgtam. - Nekem igazán tetszel így ebben az öltözékben. Nagyon jól áll rajtad. -  vissza hajoltam mosolyogva ő meg értetlen kiskutya fejet vágott, mire nevetnem kellett. - Mi az? - kérdeztem szemei csak úgy fürkészték arcomat, hogy mi is lehet ez a hirtelen témaváltás, magam sem tudom, csak gondoltam jómóka lesz, ha tudtára adom ilyen formában.

Azzal a kezemmel amelyik mellkasán volt érezhető volt, hogy egyre gyorsabban és megfeszülve veszi a levegőt. Éppen készültem elmenni, mire megfogta kezemet és vissza húzott magához és vissza zuhantam oda, ahonnan felálltam.
- Miért csinálod ezt velem Dhara. - meglepetten néztem rá, ő meg rögtön számra tapasztotta száját, kezeimet erősen szorította, próbáltam kihúzni szorításából végtagjaimat, de nem jártam nagy sikerrel. Szerencsére nem sokáig fogta, gyorsan tenyerei közéfogta arcomat és még közelebb húzott magához. De egy pillanatra elhúzódott tőlem. - Bocsáss meg ugye nem fáj. - tekintett le kezemre. - Nem akartam ennyire megszorítani. - aggódóan nézett rám.
- Egy kicsit fáj, de nem érdekes. - legyintettem.
- De tényleg....
- Loki. Fájt és jelenleg is fáj a kezem, de most ne ezzel törődj. - mire egy nagyot sóhajtott.

Újra ajkamra tapadt s hosszan csókolt, majd bebocsátást kért nyelvével számba, amit én készségesen be is engedtem. Lassan kezdtünk, csak bele és ő irányított, ami egyáltalán nem zavart. Szépen lassan elkaptam azt a ritmust, amit ő diktált nyelvével és szájával, mire én feljebb emeltem kezemet és ingének betűrt részétől kezdve lassan vándoroltam fel mellkasán. Végighúzta az anyagon kezemet, minden egyes hasizmát éreztem amitől pezsegni kezdett a vérem. Szépen el is értem mellizmáig, ahol megpihentettem kezeimet, majd megmarkoltam ingét és én is közelebb húztam magamhoz. Mintha még nem lennénk elég közel egymáshoz.
Elhúzódtunk egymástól egy kicsit levegő hiány miatt, majd ismét lassan belemerültünk egymás érzéki csókjaiba. Ő ekkor, már nem fogta közre arcomat mindkét kezével, hanem egyikkel lassan oldalamat simogatta, majd csípőmet megszorítva közelebb vont, hogy felsőtestünk egymáshoz érjen.

Hiányzott ez az érzés, hogy végre közelemben tudhatom, érezhetem ajkait ajkamon a dús hajába beletúrhatok, érezhetem a teste melegét, a puha bőrét. Remélem hasonló képpen gondol rám mint én rá. Nem szeretnék csalódni, pedig ez is benne van a pakliban, de ez most nem számít.

Kopogás zavarta meg a meghitt pillanatunkat, mind a ketten az ajtó felé fordulva figyeltünk. Nem jöttek be rajta, csupán kintről szóltak, hogy készen van a vacsora és, hogy mehetünk. Szóltam, hogy rendben, egy pillanat és megyünk is. Majd vissza néztünk egymásra. Viszont Loki tekintetében ismét megjelent az a furcsa pillantás, amit akkor láttam, mikor megjött. Vajon mi lehet az, ami aggaszthatja?

-Hiányoztál. - szólalt meg.
- Valóban? - mosolyogtam rá, de már nekem nem volt őszinte ez a mosoly, ami az a pillantás okozott, amit szerencsére nem vett észre.
- Igen és tényleg tetszik a ruhám? - nézett végig magán.
- Legszívesebben leszaggatnám rólad! - futott ki a számon ez a mondat, de mikor feleszméltem, hogy ezt ki is mondtam, oda kaptam kezemet szám elé és sokkos arcal néztem rá, hogy ezt én tényleg ki is ejtettem a számon, amit éppen csak gondolni akartam. Arca megnyúlt, mikor ezt mondtam, majd egy kaján vigyor jelent meg arcán.
- Ohhohhoho, valóban ennyire bejönne neked ez a kis ruha? Lehet rá veszem magam, hogy esetleg alkalmanként felveszek egy ehhez hasonlót. Nem kell szégyenkezni örülök, hogy ennyire beindít téged. - arcom totálisan vörös volt,mert éreztem, hogy egyre jobban kezd melege lenni.
- Annyira kínos. Nem akartam én ezt hangosan kimondani. - fogtam fejemet. Mire csak jóízűen nevetett és elvette kezemet arcomról, majd puszit nyomott homlokomra.
- Ugyan. Szeretem, hogy ilyen kis vad vagy, minden értelemben. De most menjünk vacsorázni. - állított fel, hogy ő is fel tudjon állni és el tudjunk menni enni.
- Nem akarsz átöltözni? - érdeklődtem.
- Nem, nincsen rá idő. Amúgymeg legalább neked is lesz egy kis ,,szórakozás" gyárthatsz újabb gondolatokat az öltözékemről, hogy mit csinálnál vele. - kacsintott, mire én szememet forgattam. - Csak nehogy megint elszóld magad. - nevetett, mire én rásuhintottam vállára.
- Nagyon vicces vagy.....