Mi vezetett hozzád?

15.

Az utóbbi napokban nem nagyon mentem, sehova mivel az ágyat nyomtam, hogy meggyógyuljak. Ez alatt aludtam, meg Loki hozott nekem könyveket, amivel el tudtam ütni az időt. El kell mondjam jó kis könyvek voltak amiket hozott, mondjuk szerintem olyanokat választott amik szerinte érdekelhetnek. Figyelt arra, hogy ne nagyon unatkozzak, amikor egyedül maradtam, mert neki dolga volt, akkor néha-néha megpróbáltam egyedül mászkálni a szobában a tudta nélkül, de nem nagyon jött össze, mert gyakran megszédültem az agyrazkódás miatt és így csak az ágy szélén üldögéltem. De leginkább aludtam a nap nagy részében.

Az egyik nap olvasás közben jött be mosollyal az arcán. Szokatlan volt, hiszen nem nagyon szokott mosolyogni, csak ha szórakozik, vagy ha velem beszél.

- Minden rendben van? Olyan felhőtlenül boldog vagy. - komolyan kérdeztem tőle, mert nem akartam elhinni, hogy most ez nem a ,,hú, de jót szórakoztam mert átvertem a bátyámat. "
- Igen, miért talán baj? - húzta föl szemöldökét, de még mindig mosollyal az arcán. - Jó hírem van számodra.
- Igen? Mi lenne az, talán már mászkálhatok a szobán kívül is?
- Még nyugton kell maradnod, szóval nem ezzel kapcsolatos.
-Akkor? - most már tényleg furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehet az a jó hír.
- Ugye megígértem neked, hogy megoldom azt, hogy valamilyen módon beszélgethessél a családoddal és a barátaiddal. Nos, sikerült megoldani, csináltunk neked egy olyan csatornát amin keresztül tudsz beszélgetni velük a telefonodon keresztül. - el se hittem amit mondott, nagyon boldog voltam és most már én is úgy vigyorogtam, mint a tejbetök.
- Én, én nem is tudom, mit mondjak....köszönöm! - majd kiugrottam a bőrömből és az ágyból, hogy bevetődjek a nyakába és jó szorosan megöleljem.
- Ugyan, nincs mit, hiszen megigértem. Megöleljelek, mert ugrálni sajnos nem ugrálhatsz, de egy ölelés az nem probléma. - tette fel a kérdés.
- Hát, egy ölelés tényleg nem árthat. - nem bírta abba hagyni a mosolygást, széttárta karjait és lehajolt hozzám, én jó szorosan magamhoz szorítottam.
- Jaj, azért légyszíves ne ölj meg. Nem szeretném, ha ez a hír terjednek el, hogy halálra öleltek. - erre muszáj volt felnevetnem, mert ez jó kis poén volt.
- Főleg úgy, hogy egy földi ölelt téged halálra. - távolodtam el tőle, de ezt még hozzá kellett tennem.
- Igen, kicsit se lenne kínos. Ráadásul az kiderülne, hogy hideg Lokinak mégis van szíve és másokat ölelget. Akkor most felhívod a családodat?
- Igen, akkor segítesz kérlek, hogy mit csináljak. - kaptam elő a telefonomat, múltkor lemerült, de megoldottam a problémát, megkértem Thort, hogy töltse föl nekem és lehetőleg, ne menjen tönkre. Ez meg is valósult, szépen sikerült feltölteni. - Nyomjak a Wi-Fi-re? - néztem rá.
- Ha azzal szoktatok csatlakozni a hálózatra akkor igen. - bólintottam és már rá is nyomtam a kis ikonra. Láss csodát fel is ment arra csatornára. Nem volt rajta jelszó, szóval nem kellett még annak bepötyögésével foglalkozni.

Nagyon örültem magamnak, rögtön jöttek is az üzenetek, barátnőmtől, húgomtol, anyától, apától..... Stb. A barátnőm és a szüleim üzenete aggódó hangvételű volt, de megértem, húgomtól inkább ilyen helyzetjelentő üzeneteket kaptam, meg képeket és videókat, amiket általában küldözgetünk egymásnak. Írtam nekik, hogy van rá lehetőségem, hogy tudjak velük beszélgetni, rögtön írták is, hogy mehet a beszélgetés. Ez alatt Loki elment ügyet intézni. Felhívtam őket videó hívásban beszélgettünk 1,5-2 órát. Elmeséltem nekik, hogy mi történt velem, milyen a hely a kis incidensemet elhallgattam, hogy anya és apa ne aggódjon, hogy a lánya veszélyben van. Ezt inkább csak akkor mesélem el amikor már nem ennyire friss a helyzet, tesómnak persze elmondom, hogy mi történt. Abba hagytuk a beszélgetés, barinőmnek írtam, hogy itt van az ő buli haverja, mire vagy ezernyi kérdést feltett és, hogy majd mindenképpen akar velem dumcsizni.

Nagyon hiányzott ez nekem, hogy tudjak másokkal is kommunikálni, nem mintha Loki nem lenne jó partner, de azért velük más beszélni mint vele. Hisz őket évek óta ismerem, tudom, hogy kivel lehet eszetlenkedni meg mindenféléről dumcsizni.

Mialatt irogattam barátnőmmel megérkezett a férfi is és leült az ágy szélére.

- Úgy látom, örülsz neki, hogy tudsz velük beszélni.
- Igen, nagyon  örülök neki, hisz sok minden történt velem és ezt el kell mesélnem nekik.
- Arról a múltkori incidensről is meséltél nekik?
- Szüleimnek ezt nem említettem meg, a húgomnak elmeséltem és a barátnőmnek is csak megemlítettem.
- Értem. Barátnődnek erről nem is mesélsz többet? - értetlenkedett. - Azt hittem jó barátod.
- Úgy is van, jó barátom, de neki majd csak hívásban mesélek részletesebben, amúgymeg nem kell mindent tudnod. - mutogatta neki mutató ujjammal mosolyogva, hogy vannak dolgok amiket szeretnék magamnak megtartani, de úgy nehéz, ha hallja a gondolataimat.
- Tudod, a párod vagyok és szeretném tudni, hogy mi van veled és mit csinálsz.
- A párom?! - ezen muszáj volt felnevetnem. - De hisz, nem is voltunk randin vagy bármi máson, ahol jobban megismerkedhettünk volna. Főleg én téged, nem ismerlek annyira. Ráadásul ez egy kicsit se tűnik, olyannak mint a párkapcsolatok belüli féltékenység vagy kisajátítás előjele lenne, hogy mindent tudni akarsz rólam, hogy mit csinálok, hova megyek, kivel beszélgetek. - érveltem, mert én nekem ilyen nem hiányzik és szerintem hajlamos ilyenre Loki. - Nem vagyunk egy pár, de ez ,,kicsit se" merült fel bennem, hogy te csak ki akarsz sajátítani. Neked is vannak olyan dolgok, amiket nem mondasz el nekem és nekem is lehetnek olyan dolgok, amiket neked nem mondok el. Oké jó a ha szólunk egymásnak, hogy hova mentünk, de ne kelljen külön kérvényt benyújtanom, hogy hova mehetek és, hogy elengedsz-e. - kérdőre vonós arccal néztem rá.
- Nem így értettem rosszul fogalmaztam meg, amit akartam és lehet, hogy nem voltunk randin, de én azt hittem.....
-Akkor elég rosszul hitted, ez nem így megy, hogy hűha beszéltünk aztán már együtt is vagyunk. Látom az arcodon, hogy te szeretnél mindent tudni rólam, hogy kivel, miről beszélek, szóval ne mond azt, hogy nem így értetted, mert pontosan tudom, hogy így értetted, ennyire azért már ismerlek. Fogadd el, hogy mindenkinek vannak magándolgai, amiről vagy beszél vagy nem. Most pedig, ha megbocsátasz megyek fürdeni. - láttam rajta, hogy nem tetszik neki az amit mondtam és azt is, hogy igazam is volt, hiszen ő ilyen. Forgatta szemeit és egy kicsit morcos is volt, majd fel állt.
- Hadd segítsek. - jött oda hozzám, hogy felsegítsen engem és eltámogasson a fürdőig.

Viszonylag stabilan sétálok már, de azért meg-meg szédülök, ezért kell nekem segíteni. Az ajtótól, már egyedül megyek, bezárom az ajtót, megnyitom a vizet. Régen habfürdőztem, ezért úgydöntöttem, hogy meg is csinálom magamnak. Beleraktam egy kis tusfürdőt a vízbe és ahogy ráfolyt kezdtek létrejönni a habszigetek. Miután kész lett bele is ültem, majdnem eltűntek a habban. Örültem annak, hogy végre beszélni tudtam a családdal és a barátnőmmel, már várom a ,,bulizást", amin jobban megtárgyaljuk a dolgokat, gondolkodtem ezen a kádban.