Mi vezetett hozzád?

12.

Loki:

Nem hittem el, hogy Dharaért nem áll senki se sorba, hiszen olyan szép, valaki jobbat érdemelne nálam, hiszen nem vagyok egy könnyű eset, ami elég sok türelmet igényel. De ahogy látom ő azért egész jól elvan mellettem, mondjunk megegyeztünk abban, hogy nem marjuk egymást, de mindenkinek van egy tűrés határ és szerintem nem bírtuk volna ki, ha folyamatosan vitatkoztunk volna. Szerintem ő sokalt volna be legelöbb, mivel én elég gyakran vagyok morgós, flegma, kötözködős és azért tudok sértő dolgokat mondani és ezt minden nap hallgatni nem egy leányálom.

Egy kisebb terembe mentem be, ahol jó pár ember dolgozott. Itt intézik a védelmet vagy is a pajzsot ezen keresztül kommunikálnak a palotát védő lövész tornyokkal, más világok uralkodóival és mivel megigértem Dharanak, hogy valamilyen módon beszélhessen a családjával létrehozunk egy olyan rádió hullámot vagy internetet, mint amit lent is használnak, így tud velük a telefonján keresztül kommunikálni, már csak azt kell megoldani, hogy ha lemerülne esetleg a telefonja, akkor hogyan kapjon áramot.

- Jó napot! - köszöntem az alkalmazottaknak.
- Jó napot önnek is herceg! - köszöntöttek.
- Szeretnék kérni valamit, a vendégem Midgardról való és szeretne kapcsolatba lépni családjával és barátaival. Szeretném, ha létrehoznának egy ilyen csatornát, amit csak ő használ. Megoldható lenne?
- Természetesen, lehet, hogy már holnap használni is tudja.
- Remek, köszönöm!
- Van valami más kivánsága is? - kérdezte az egyik.
- Nem nincsen több, majd akkor jövök. Kérem szóljanak, ha készen vannak.
- Ez természetes uram.
- Rendben. Köszönöm. - kisetáltam, még volt pár elintézni valóm részt kellett vennem egy tanácsokozáson apámmal, egy szerződés meghosszabbításáról.

Eléggé elfáradtam a tárgyalásban, voltak olyan feltételek, amiket nem akartak a kedves felek teljesíteni, volt amiben mi nem érettünk egyet, szóval megpróbáltunk kompromisszumot kötni. Azután én elmentem egy kicsit a könyvtárba olvasni, mert jó kikapcsolódás. Levettem a polcról azt a könyvet, amit nem rég kezdtem el egy jó varázsigés könyv. Erről eszembe jutott, hogy valyon hogyan lehet Dharanak ereje, ezt mihamarabb ki kell derítenem, de nem apámmal és batyámmal fogom ezt megvitatni, hanem Heimdallal ő a megfelelő ember, biztos, hogy segíthet. Alapból anyámhoz fordulnék ezzel a problémával, de ő már nincs többé, mert az egyik sötét tündér megölte. A mai napig dühbe gurulok, hogy nem tudtam neki segíteni. Ökölbe szorítottam kezemet ismét elurkodott rajtam a düh, hogy szeretett anyámat megölték. De rá kellett jönnöm, hogy ezen már nem változtathatok. Nagyon gyorsan elröppent az idő a nap már lassan kezdett lemenni, fogtam magam vissza raktam a könyvet a helyére és megindultam a háló fele. Benyitottam a szobába, de nagyon nagy csönd volt, lehetséges, hogy a fürdőben van bekopogtam, nem kaptam választ benyitottam, de ott se volt senki.

- Hol lehet? - kérdeztem magamtól.

Majd eszembe jutott, hogy lehet még a kertben van, dehát már sötétedik és egyedül azért nem éppen biztonságos mászkálni hiszen elég nagy az udvar és bárki rátámadhat. Ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem, kimentem a teraszra két őr állt a terasz bejáratánál.

- Jó estét uram! - köszöntöttek.
- Jó estét, nem látták erre Willow kisasszonyt? - érdeklődtem holléte felől.
- Nem rég ment a bátyja társaságában vacsorázni. - mikor megtudtam, hogy a batyámmal ment el enni egy kicsit elkapott az ideg, vettem egy jó mély levegőt mielőtt felrobbantam volna.
- Értem, köszönöm. - erőltettem egy mosoly az arcomra, majd megindultak az ebédlő felé.

Dühös léptekkel közeledtem a bejárathoz, de eközben megfordult a fejemben, hogy ,,Te jó ég mit csinálok? Féltekeny vagyok, mi ütött belém, nekem tetszik Dhara! ". A dühömet felváltotta a kétségbeesés és ettől még jobban kétségbe estem. Ez alatt oda is értem, bementem az ajtón és mind a ketten ott ültek az asztalnál és beszélgettek.
De ahogy beléptem abba hagyták és rámnéztek, Dhara arca mosolyról aggódóra váltott, gondolom kiült az arcomra a kétségbeesés.

- Szia, minden rendben? Olyan gondterheltnek tűnsz. - mért végig, bátyám helyeslően bólogatott.
- Igen, igen persze minden rendben csak hosszú napom volt. - magyarázkodtam.
- Oké. - forgatta a szemeit láttam rajta, hogy nem nagyon hiszi el amit mondok, ahhoz nem kell a gondolatait olvasnom, hogy ezt megállapítsam.
- Gyere ülj le. - hívott magához Thor.

Én helyet foglaltam Dhara jobb oldalán. Szerencsére nem maradtam le még csak a levesnél tartottak. Póréhagymakrém leves volt az első a második roston sült hal, párolt spárgával, tört krumplival, ittunk hozzá egy kis vörös bort most Dhara is úgy döntött, hogy ezt issza, de azért volt mellette egy másik pohár, hogy ne csak azt igya, ha nem ízlik neki. Bátyámmal beszélgettünk, hogy milyenek voltak a tárgyalások amiken ma részt kellett vennem Dhara, csak csöndben figyelt. A vacsora végeztével mind hárman megindultunk a szobáink felé.

- Mit csináltál a mai nap, mert nagyon csöndben voltál az asztalnál? - kíváncsiskodtam.
- Kíváncsi voltam, hogy milyenek voltak a tárgyalások. De amúgy egy kicsit jobban felfedeztem a kertet ugyan is a múltkor talán a kert első negyedéig jutottunk el, de akkor nem igazán volt lehetőségem felfedezni. Igazság szerint egész nap kint voltam a kertben, olvasgattam és merengtem, meg beszélgettem a bátyáddal is, ő is ki jött kikapcsolódni. Igazán jó társaságnak bizonyul. - mosolyogva mesélte amit ma csinált, de mikor a bátyámra tért, hogy vele is összetalálkozott és hogy milyen jó társaság ismét elfogott a düh.
- Szóval a bátyám jobb társaságnak bizonyul mint én?! - förmedtem rá, mire kicsit meg is ijedt.
- Ezt, hogy érted? - nézett rám értetlenül.
- Úgy ahogy mondtam én nem vagyok olyan jó társaság?!
- Én ilyet nem mondtam és szerintem ezt nem a folyosón kéne megtárgyalni! - most már ő is kezdett ideges lenni. Kinyitottam az ajtót bementem utána és becsuktam indulatosan. - Honnan jött neked ez a hülyeség, hogy ő jobb társaság mint te? ! Elkapott a féltékenység?! - fordult felém dühös arccal.
- Te mondtad, hogy jó társaság a bátyám! - válaszoltam neki indulatosan. - És nem vagyok féltékeny! - csóváltam a fejem és keresztbe fontam a karom, de rátapintott a lényegre. Féltékeny vagyok.
- Igen ezt mondtam, de ebben nem volt semmi olyan, hogy JOBB társaság, mint te. Ezt el is higgyem, hogy nem vagy féltékeny? - fonta ő is keresztbe karját és húzta föl egyik szemöldökét, mikor visszakérdezett. - Tudod mit, mindegy. - hagyta abba a veszekedést, amit én generáltam és megindult a fürdőbe.
- Szerintem is mindegy. - morogtam, ő eltűnt a fürdőben én meg leültem az ágy szélére és néztem ki a fejemből.

Pont a fürdővel szemben ültem le a tekintetem oda tévedt az ajtóhoz és láttam, hogy nincs becsukva, résnyire volt behajtva. Egy úriembernek ez eszébe se jutna, hogy bekukkantson a résen, de mivel én a csínytevések istene vagyok megtehetem, bár jó lenne ha nem mindenre ezt a kifogást használnám, de ez van. Felálltam halkan oda sétáltam az ajtóhoz elég kicsi volt a rés. Próbáltam egy kicsit nagyobbra nyitni, de úgyhogy ő ne vegye észre, szerencsére sikerült is. Kíváncsian kukucskáltam be, szépen lassan húzta le a ruháját magáról. Bőrszínű fehérneműt viselt, világosbarna hullámos haja omlott le vállaira, akaratlanul is elmosolyodtam a látványon. Nem tipikus nőies alkatú, hanem az a sportos, de igan is csinos, a bőre talán kicsit volt sötétebb az enyémnél, még nem fogta meg a nap, de így is csoda szép volt. Egyszer csak megakadt az öltözék levételében és mintha sejtette volna, hogy leskelődök után hátra tekintett.

- Ugye ez csak egy rossz vicc akar lenni? - húzta fel szemöldökét és vont kérdőre. Nyomatékosan mondta ki ezeket a szavakat és látszott, hogy el van képedve.

Én nem tudtam ehhez semmit sem szólni, elakadtam a növésben, mikor rám nézett és lesett neki, hogy mit is csinálok.

- Ide figyelj nekem ehhez nincsen kedvem, hogy megint vitatkozzak, ne leskelődjél utánam, fáradt vagyok le szeretnék mosdani aztán befeküdni az ágyba. - csukta be az ajtót előttem.

Azt hittem nagyobb hiszti lesz, mint a múltkori, amikor megláttam, hogy fehérneműben mászkál a szobában. Jó valljuk be jó kis fogadtatás volt, de akkor nagyon kiborult, most egész normálisan kezelte. Bár a hangjából ki lehetett venni, hogy ideges, de most inkább nem állt bele. Még hallottam, hogy nagyon magyaráz ott magának, szerintem, azt, hogy hogy mertem ezt csinálni. Ezen jókat vigyorogtam, hogy milyen felháborodott, elmentem az ajtótól és elkezdtem összeszedni ruháimat. Mikor ő végzett én alig bírtam nyitva tartani a szememet, gyorsan beszaladtam lefürödtem, fogat mostam, mikor kiértem ő még ébren volt, de nem tudtam miért. Befeküdtem mellé az ágyba és elnyomott az álom.