Mi vezetett hozzád?

6.

Dühös vagyok Lokira, hogy ilyeneket mondott nekem. Miközben morfondíroztam, csak úgy sétáltam a palotába, magam sem tudom, hova de valahogy egy terembe nyitottam be, ahol katonai gyakorló bábuk voltak.
Igazán megtetszett a hely és eszembe jutott az ami reggel történt, hogy egyszerűen megjelent a fegyver, amikor Loki megindult a tőrrel felém. Megmerem kockáztatni, hogy most is sikerül előidézni a fegyvert.

Elkezdem koncentrálni és ökölbe szorítottam a kezem, minta lenne benne valami, elképzeltem, hogy egy fénykard van a kezemben és el kezdtem vívni. A kezemben ismét megjelentek a kardok, de most azok voltak amikre gondoltam. Nagyon megörültem, hogy sikerült, az egyik zöld volt a másik meg sárgás zöld színben világított, mint Ahsokanak a Star Wars sorozatból.

Elkezdtem ismét vívni bár voltak necces pillanataim, hogy majdnem én bántam meg, így hát, csak egyel kezdtem próbálkozni, a nagy gyakorlás közepette nem vettem észre, hogy valaki bejött a terembe és csak nevem hallatára állok meg. Megfordulok és a nem kívánt személlyel találom szembe magam.
- Te mit csinálsz, itt? - hangja ismét lágy volt, de erre próbáltam ügyet sem vetni.
- Gyakorlok, ha nem látnád. - vissza fordulok és ismét elkezdenék próbálkozni a kardforgatással.
- Nem lenne jobb, ha először bottal gyakorolnál, mert nem lenne jó ha lekapnád a karod vagy esetleg a lábad. - éreztem, hogy egyre közelebb jön hozzám, de nem fordultam meg - Látom, hogy azért érzed, hogyan kéne csinálni de még azt ajánlom neked, hogy bottal gyakorold be a kardforgatás alapjait és utána jöhetnek, a való diak. - még közelebb jött hozzám, tetse nagyon közel volt az enyémhez gyakorlatilag hozzám simult, karját az enyémre rakta ami fogta a kard markolatát. Arca az enyém mellett volt, nem bírtam, hogy ne tekintsék oda, majd vissza vezettem figyelmemet kezünkre. - Nem kell ennyire akarni, a lényeg az, hogy szépen simán forgassad. A kard a karod meghosszabbítása. - ez alatt csináltunk pár figurát, majd elengedte kezemet és rám nézett égszínkék szemeivel.

Én belenéztem a szemébe és teljesen elvesztem bennük. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy hogy lehet ilyen szép kék szeme, de tudtam, hogy még haragszom rá. A szemeiből olvasva, gondolom megint a fejemben kutakodik.

- Igen jól gondolod.- törte meg a csendet közöttünk.
- Tessék? - kérdeztem vissza és eltávolodtam tőle.
- Hát, hogy jól gondolod azt, hogy megint olvasok a gondolataidban. És ismét köszönöm a bókot, meg bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésemért. - nézett rám.
- Valahogy sejtettem, a szemeidbe volt írva. Nem értelek téged, most tök normálisan viselkedsz, máskor meg duzzogsz és a szavaiddal megbántasz.-magyaráztam neki problémámat.
- Tudom, bocsánat, elég nehéz velem. - nevetett fel kínosan.- Szóval megbocsátasz?
- Lehet, hogy nehéz veled, én se vagyok könnyű eset, de ezt így nem lehet csinálni. Nem tudom, nem tudom Loki. - néztem fel rá, de láttam , hogy megint kezd ideges lenni.
- Mi az, hogy nem tudod?! - kért számon kiabálva.
- Tessék, ezt mondtam, nem viselkedhetsz így, amikor vissza utasítás kapsz vagy bármi mást, ami nem a te elgondolásod szerint történik! - gesztikuláltam.
- Mond meg miért, nem tudod?! - megint fenyegetően közeledett.
- Nem bocsátok meg neked, így jó?! És azért nem mert bántó vagy ahogyan viselkedsz. - magam elé tartottam karom, hogy maradjon távol, de a kard már nem volt a kezembe így teljesen védtelen voltam, el is kapta a karomat és jó erősen szorította.
- Csak ne legyél ennyire magabiztos és nagyszájú, mert még megbánhatod! - még jobban szorította a kezem.
- Elég, engedj el! - majd még a szabad kezemmel, jól arcon csaptam, erre nem számított és, ha jól láttam fájt is neki, kiszabadítottam kezemet karjai közül és ellöktem magamtól. - Hagyj békén kérlek szépen! Nyugodjunk le mind a ketten, mert ha így haladunk valamelyikük meg fog serülni a másik, hogy nem lehet így elleni, hogy állandóan civakodunk. - mondtam neki és próbáltam magamat lecsillapítani. Vettem pár nagy levegőt, hogy lenyugodjak, közben néztem a fekete hajú férfit, aki szintén ezt csinálta.
- Igazad van, ez így nem mehet tovább, nem fogunk tudni egymás mellett elleni, ha mind a kettőnk olyan makacs, hogy bele álljon a másikba és nem enged. Figyelj megpróbálok nem ilyen heves természetű lenni és a frusztrációmat nem rajtad levezetni, viszont neked is meg kell tenni pár dolgot annak érdekében, hogy el legyünk egymás mellett és ne öljük egymást. Megyezethetünk ebben? - nézett rám, felhúzott szemöldökel.
- Rendben. - válaszoltam neki kurtán és megindultam a teremből kifelé.
- Van kedved sétálni? Közben mesélhetnél magadról és én is magamról. - kérdezte.
- Van, szeretek sétálni. - fordultam felé egy halvány mosoly kíséretében.
- Oké. - mosolygott vissza majd oda jött hozzám és kinyitotta az ajtót, előre engedett, kiléptem a folyosóra és elveszve néztem körbe. Becsukta az ajtót, majd egyik kezét a hátamra tette és elkezdett lágyan balra tolni. - Erre van a kert.- mondta lágyan és miután megindult a megfelelő irányba még egy ideig nem vette le rólam kezét. Kicsit feszélyezve éreztem magam, mikor még mindig a hátamon volt a keze, amit meg is érzett és el is vett. - Bocsánat.
- Semmi probléma. Húha! - ámultam el mikor kiértünk a kertbe, mindenhol fák, virágok, gyönyörű pázsit, egy helyes kis halastó, patak híddal, elképesztően gyönyörű volt.- Eszméletlen ez a kert!- mondtam, majd gyors léptekkel beértem Lokit, aki a lépcső alján várt.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog. - nézett rám mosolyogva. - Noss, mesélj magadról, mióta lovagolsz ez engem tegnap óta nem hagy nyugodni.
- 14 éve lovagolok, szeretem ezt a sportot, jól ki tud tőle kapcsolódni az ember, meg szerintem ez egy remek sport. Megtanulsz egy másik élőlénnyel együtt dolgozni, figyelsz minden rezzenésére. Mondjuk én azért kezdtem el ezt mert díjugrató szerettem volna lenni kicsiként, de aztán ez a véleményem megváltozott, most már csak hobbi, de ez jól van így. - meséltem.
- Értem, látszott is mikor oda mentél, hogy nem először látsz lovat, ilyen közelről, olyan rutin szerűen csináltad a dolgokat.
- Igen. - nevettem fel. - Jót szórakoztam az arcodon, ahogyan ledöbbentél. Vicces volt.
- Hát le is döbbentett, mondom ez nagyon tudja a dolgát! - nevetett már ő is.
- És, neked mi a hobbid, mit szeretsz csinálni, a lovaglásba nem megyek bele, mert gondolom itt evidens, hogy mindenki tud.
- Igen, itt gyakorlatilag mindenki tud. Leginkább olvasni szeretek, majdnem minden napomat azzal töltöm, meg persze szeretek szórakozni a bátyjámmal.
- Valahogy sejtettem, hogy te ilyen könyvmoly vagy! A csínytevés meg nem is volt kérdés. - mosolyogtam felé.
- Tudod nem tagadhatom meg, hogy én vagyok a legnagyobb csínytevő a világon, ráadásul jó szórakozás!
- Meglehet, de én is vagyok akkora troll, mint te. - nevettem. - Amúgy milyen fajta könyveket szeretsz olvasni? - álltam meg a híd közepén, ő megállt mellettem és velem együtt nézte a patakot.
- Történelmi, varázs igés, filozófiai, meg úgy mindenféle kategóriájú könyvet szívesen olvasok. Te neked vannak még más hobbiaid is?
- Szeretek rajzolni, fotózni, énekelni, táncolni, filmet, sorozatot nézni, eleinte nem igazán voltam oda a könyvolvasásért, de találtam egy fanfiction-t és nagyon belejöttem.
- Jó sok hobbid van akkor. Kérdezhetek valamit? - fordult felém.
- Persze.
- A telefonod...miért hoztad?
- Gondoltam, hátha lesz itt Wi-Fi. - nevettem fel kínomban. - Meg azért is, hogy tudjak kommunikálni a családommal és a barátnőmmel. Mondom Asgard annyira fejlett technikailag és tudomány terén, gondoltam talán van internet.
- O, hááát...ami azt illeti itt, nem tudok arról, hogy lenne ilyen, mert ugye mi nekünk ilyenre nincsen szükség, de valahogy megoldhatjuk, hogy beszélhess velük, modern formában. - egyenesedett fel, miközben beszélt. - Mehetünk vissza a palotába?
-Igen, és azt megköszönném, rendes tőled. - indultam vissza azon az úton amin jöttünk.
- Lenne még egy kérdésem.
- Mi lenne az? - sejtem, de nem voltam benne biztos.
- Amikor írtál a húgodnak üzenetet a telefonodról, ki volt az a férfi ott a háttérben?
- Jah...ő egy versenyző. - mondtam kínosan.
- Milyen versenyző?
-  Autóversenyző , tudom hogy ez nem mond neked semmit.
- És ti együtt vagytok?
- Nem, nem vagyunk együtt, nem ismerjük egymást, csak úgy van, tudod a Földi emberek akit vagy amit kedvelnek, beállitják háttérnek vagy a szobájukban kiraknak képeket, mondjuk én már nem itt tartok, hogy képeket ragaszgassak ki a falra, csak háttérnek állítom be. Érted? - tekintettem rá kicsit tartva a reakciójától.
- Oh, értem...furcsák vagytok ti midgárdiak. - gondolkozott el.

Ez alatt az idő alatt vissza is értünk a palotába, már sötét volt kint, gyorsan eltelt az első nap Asgardban, éhes is voltam, tehát utunk az étkező felé vezetett. Nem volt bent senki, csak mi ketten voltunk, helyet foglaltunk a pincérek hozták 3 különböző sültet én inkább a csirkéböl ettem, vettem a tányérromra salátát és tört burgonyát. Loki mind a három húsból vett magához, tett még a tányérra salátát és krumplipürét, jóízűen elfogyasztottuk az ételt a férfi bort ivott én maradtam a gyümölcslénél. Leraktuk az evőeszközöket, megköszöntük a vacsorát és elindultunk a hálószoba felé. Mikor oda értünk Loki így szólt.

- Én megyek a saját szobámba, jó éjszakát kívánok. - és el indult.
- Nem azt mondtad, hogy mi egy hálóban lakunk? - kérdeztem értetlenül.
- De igen, ezt mondtam, de a múlt éjjel ugye nem tartottam be, azt amit mondtam. - fordult felém.- Szóval a ma éjszakát egyedül töltheted, nem foglak zavarni.
- Oh....értem, hát őőő köszönöm szépen. - forgattam értetlenül a szemem.
- Jó éjt Dhara!
- Neked is. - küldtem felé egy lágy mosolyt, majd bementem a szobába. Lefürödtem, felvettem a tiszta pizsamát, megmostam a fogamat, bebújtam az ágyba és már jött is az álom a szememre.