🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜2💜

PIERRE GASLY

Október 19. Kedd

-Elviszem Luna-t sétáltatni. -szóltam Lia-nak, akitől csak egy bólintást kaptam. Sóhajtva rákötöttem a pórázt a kutyára és kiléptünk az ajtón. A közeli kutya parkban elengedtem a kis vakarcsot, én pedig leültem egy padra.

Három nap. Három napja, hogy nem szól hozzám a barátnőm. Holnap utazok az amerikai államokba és nem szeretném őt itt hagyni egyedül. Sajnos erőben még nincs ott és segítségre szorul. Hányások és a rosszullétek megmaradtak. Az ételektől felfordul a gyomra. Szerencsére folyadék bevitelből nincs gond és ez a legfontosabb. Gyümölcsökkel próbálkoztunk és be is váltak. Legalább ennyi táplálékot be tud vinni a szervezetébe. Vitaminokat is szed, hogy erősíteni tudja az immunrendszerét és az ikreket.

De térjünk át a legfőbb problémára.

Mikor megtudtuk, hogy ikreket várunk, lesokkolt a hír, de ugyanakkor örömmel áraszt el. Tisztában vagyok vele, hogy nagy felelősséggel jár, de hiszem, hogy képesek vagyunk ezt az akadályt is átlépni. Pár hónapja határoztuk el magunkat, hogy családot alapítunk, de azt életünkbe nem gondoltuk volna, hogy máshogy alakulnak a dolgok. Először mindenki csak egy gyerekre készül fel lelkileg, aztán hirtelen jön az információ, hogy bizony nem három tagú család leszünk. Sokkoló, de idővel megszokja és beletörődik az ember.

Szombaton, ahogy hazaértünk, bezárkózott a szobánkba. Kopogtattam, szólongattam, hogy rendbe van-e, de semmi választ nem kaptam. Aznap este kint a nappaliban aludtam. Vasárnaptól kezdve pedig csak rosszabbodott a helyzet. Kijönni kijött a szobából, de mintha a cica elvitte volna a nyelvét. Akármit kérdezek tőle csak szótlanul bólint vagy rázza a fejét. Kétségbe vagyok esve és nem tudom mitévő legyek. Nem egyszer akartam megérinteni vagy megcsókolni, de mindig elhúzódott.

-Szia Pierre. -jelent meg Charles és Charlotte. Ő hozzájuk fordultam, hogy segítsenek a kapcsolatunkban.

-Sziasztok. -intettem, aztán vissza is vezettem a tekintettem a kutyára, aki vígan játszott a társaival.

-Még mindig változatlan a helyzet? -ült le mellém Charlotte.

-Semmi sem hatja meg. Én, én próbálkozom, de nem megy. Nem tudom meddig bírom még így. Nem szeretném őket elveszíteni. -morzsoltam el egy könnycseppet.

-Haver, figyelj ide. Mi szépen elutazunk holnap Amerikába, addig Charlotte lesz mellette. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de hagyd ezt rá. Hiszem, hogy megtudja oldani és utána boldogok lehettek újra. -tette kezét a vállamra Charles.

-És ha nem?!

-Pierre, nyugodj meg. Mindent elfogok követni, hogy minden a régi legyen. -bíztatott a monacoi lány.

-Köszönöm. -eresztettem el egy halvány mosolyt. Kicsit kint maradtunk a friss levegőben és olyan három óra tájékán mentünk vissza a lakásomba.

-Szia kicsim. Megjöttem vagyis megjöttünk. -nyitottam be. Amelia szokásosan a nappaliban lévő tv előtt ült. Felénk fordította a figyelmét egy percre aztán vissza terelte a kijelzőre. Lehunytam a szemem és türtőztettem magam, hogy a könnyeimet ne engedjem ki a könnycsatornából. Ferrari pilóta és barátnője átölelte őt, de csak hanyagul rájuk tette a kezét. Semmi mosoly vagy puszi.

-Gyertek a hálóba. -biccentettem a helyiség felé.

-Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. -csukta be az ajtót Charlotte egy sóhaj kíséretében.

-És azt mondtad, hogy mindez szombaton kezdődött? -kérdezte Charles.

-Igen, miután hazajöttünk tőletek.

-Sejtem már, hogy mi lehet a probléma. -ült le a lány az ágyra. -Aznap tudtátok meg, hogy ikreket vártok. Lehet, hogy neki ez sok és felakarja dolgozni, ezért van csöndbe. Kizárja a külvilágot, hogy csak is magára koncentráljon.

-A rendelő melletti parkolóban ki is bukott, de én megnyugtattam, hogy megtudjuk csinálni. Akkor úgy is tűnt, hogy hisz nekem, de ezek szerint nem. -hajtottam le a fejem.

-Nem könnyű a terhesség kezdete, főleg a rosszullétei mellett. -magyarázta Charlotte. -Minden rendben lesz, oké?! -szorította meg a kezem.

-Csak kérlek nagyon vigyázz rá. -néztem rá könyörgően, mire felállt és átkarolt. Furcsa volt, de egyben megnyugtató is. Charles jelzett, hogy ideje indulnunk, így felkaptam a bőröndöm és kiindultam a barátnőmhöz. Leguggoltam mellé és felnéztem rá.

-Amelia, most el kell utaznom pár napra, amit nem szívesen teszek meg. Nem értem, miért húzódsz el tőlünk, de tud, hogy ránk mindig számíthatsz. Charlotte itt lesz veled távol létem alatt. Vigyáz magadra, szeretlek. -hajoltam közelebb és hagyta, hogy egy puszit adjak az arcára. Még utoljára megsimiztem Luna fejét, majd távoztunk. Hátra raktam a csomagomat az ülésre és beültünk a fekete Ferrari autóba.

-Szerinted megváltozik? -firtattam a barátomat.

-Nagyon remélem. Nem jó ilyen passzban látni az unokahugomat. -markolta meg a kormányt.

-Bízzunk a legjobbakban. -gondolkodtam pozitívan. -Ha így marad minden, hatással lesz saját magára és a kicsikre is.

-Charlotte ügyes nő. Megtudja beszélni vele. Mostantól viszont készüljünk fel az amerikai versenyekre. -fordította el a kulcsot és rátaposott a gázra.

Ig: _liluu.wpoldal_