🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜13💜

PIERRE GASLY

2022. Január 10. Hétfő

-Ame, jössz egy kicsit? -kérleltem a konyhában ácsorogva. Izgalomtól az ujjaimat dördeltem, amit ha meglátna az edzőm, nyakon is csapna.

-Itt vagyok. Mit szeretnél? -ült le a konyhasziget bár székén.

-Régóta tartogatom ezt a titkot. Karácsonyi ajándéknak szántam, de mivel nem adtunk semmit egymásnak akkor, ezért most szülinapodra kapod. -Lia-nak Január 14-én van a szülinapja és rengeteget törtem a fejem, mit adjak neki. Különlegeset akartam, nem valami hétköznapi ajándékot.

-Pierre, mit rejtegetsz? -vonta fel a szemöldökét. Nagy levegőt vettem és előhúztam a farzsebemből egy borítékot.

-Boldog szülinapot picim. -csúsztattam hozzá a papírt, miután megcsókoltam.

-Köszönöm. -mondta pirosodó arccal. Az ajándékot kezébe vette, de hol rám, hol a kezére nézett. Remegő kezével kicsit ügyetlenkedve, sikeresen kibontotta és a benne lévő repülőjegyet szemügyre vette.

-Akkor ezért cseszegettél, hogy menjek dokihoz.

-Meglehet. -tártam szét a kezem.

-Nem tudom, mit akarsz ott csinálni, de nagyon szépen köszönöm és nem kellett volna. -karolta át a derekamat és a mellkasomhoz bújt.

-Jót tesz majd nekünk egy kis együttlét. Amúgy is hiányolom azokat a napokat. -leheltem egy puszit a feje tetejére.

-Én is. -szippantotta be mélyen az illatomat. -Ez új kölni?

-Igen, miért? Nem tetszik?

-Épp ellenkezőleg. Imádom. -szorított még jobban magához.

Január 12. Szerda

-Megvan minden? -nézett körbe a lakásba, hogy ne hagyjunk itt semmit.

-Igen. Csomagok a kocsiba, Luna már Leana-val van. Mindent elzártam, szóval indulhatunk?

-Persze, de olyan hiány érzetem van. -állt meg a szoba közepén elgondolkodva.

-Nyugi, elraktuk azokat, amikre szükségünk van. -simítottam végig karját.

-Rendben, menjünk. -mosolygot egyet.

Kulcsra bezártam az ajtót és lesétáltunk az autóhoz. Utolsó táskákat is hátra raktam, majd előre ülve, kivezettem a milánói reptérre. A becsekkolás után még volt egy óránk a járat indulásig. Ezt az időt a reptéri kávézóban ütöttük el.

-Gondolom nem árulod el, milyen programokat terveltél ki? -pásztázott a gyönyörű szemeivel, miközben beleharapott a péksütijébe.

-Nem, nem. -ingattam meg a fejem.

-De szólok, hogy több repülős utazás nem lehet. Így is nehezen engedett el Dr. Grey.

-Ez lesz az utolsó, ígérem. -ittam egy kortyot a kávémból.

Felszállást követően, kiválasztottunk egy filmet, de már az elején bealudt a barátnőm. Békésen szuszogott a combomon, ami megnyugtató volt számomra. Kezemet automatikusan a hasára helyeztem és kisebb mocorgást fedeztem fel. Ha tehetném, megállítanám az időt és gyönyörködnék az ilyen pillanatokban. Sok mindent köszönhetek ennek a lánynak, felnőtt nőnek, leendő anyukának. Az életemet nem igen tudnám elképzelni nélküle. A mindennapok teljesen megváltoznak, amint megszületnek az ikrek, de a kihívások csak még erősebbé tesznek minket.

Az első repülő út végéhez közeledünk, szóval keltegetni kezdtem az alvó monacói lányt.

-Megérkeztünk. -simogattam az arcát.

-Már ennyi az idő? -nyitotta ki a szemét, de csak félig.

-Igen, az elejétől fogva aludtál. -pusziltam meg a nyakát, amitől libabőrös lett.

-Hupsz, bocsi. -vigyorgot kómás fejével.

-Semmi baj. Legalább kipihented magad. -tűrtem a füle mögé egy tincset, ahogy felült az ölemből.

-Nagyon elnyomtam az arcom? -nyújtózkodott egyet ásítás közben.

-Nem igazán.

Leszállás után első dolgunk volt, hogy megkeressük a következő járatunk indulását, ami sikerült is, de a csatlakozásig öt óra volt még hátra. Így fogtuk magunkat és elindultunk felfedezni a reptér környékét. Kis bolttól kezdve a nagy áruházig mindenhova bekukkantottunk. Egy étterembe be is ültünk, ahol forró húslevest kértünk. Ezt elfogyasztva, már mehettünk is a gépünkhöz. A lábunkat szedve értünk a kapuhoz.

-Mennyit utazunk? -faggatott Lia.

-Körülbelül egy órát. -kulcsoltam össze az ujjaimat az övével.

-Akkor már nem fogok aludni. -kuncogott magába.

-Reméltem is.

Az úton nem unatkoztunk. Szórakoztattuk egymást és meséltünk pár gyerekkori sztorit. Miután landoltunk, a szemünket nem tudtuk levenni a gyönyörű tájról. Ugyanis Amelia és én Lappföldre utaztunk, azon belül Rovaniemi-be. Öt napot fogunk itt eltölteni és alig várom a legfontosabb programot, amiről én is álmodoztam. Csomagjainkat elvettük, majd egy taxit hívtunk, hogy vigyen ki a szállásunkhoz. Szállásnál se valami puccosat választottam, hanem itt inkább a hangulatra mentem.

-El se hiszem, hogy itt vagyunk. -mondta, miközben benyitott a bordó színű faházba. A bőröndöket lepakoltam az előtérbe és én is körülnéztem. Minden megtalálható itt, amit csak elképzelni tudunk. Jól felszerelt konyha, fürdőszoba benne egy káddal, emeleten hálószoba és a kihagyhatatlan szauna. Bár azt nagy valószínűséggel nem fogjuk használni.

-Öltözzünk fel alaposan és térképezzük fel a terepet. -csúsztattam a tenyeremet a derekára.

-Rendben. -mosolygot derűsen.