🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜30💜

!!Részben 18+-os jelenetet tartalmazhat!!

PIERRE GASLY

2023. Augusztus 8. Kedd

-Nem hiszem el, hogy mindig a Leclerc családra kell várni. -forgattam meg a szemem.

-Nyugi, mindjárt itt lesznek. -csillapított le Ame.

-Öt perccel ezelőtt is ezt mondtad. -komoran bámultam rá. Lau a nyakamban csüngve és Nathan az anyja karjai közt vártuk a reptéren a későket. Csomagokat már rég leadtuk és a terminál is kinyitott bő tíz perce.

-Itt vagyunk, itt vagyunk. -üvöltötte Charles, miközben rohantak felénk.

-Na végre. -sóhajtottam egyet.

-Bocsi, csak sokan voltak az ellenőrző pontnál. -magyarázta Charlotte lihegve. -Mehetünk?

-Igen. -bólintott Ame és a gép felé tartottunk. Csekkolták az útleveleinket, jegyeinket, majd jó utat kívánva, feltessékeltek a járatunkra, ami Horvátországba repít minket. Nyári szünetet kihasználva közös nyaralást terveltünk ki Charlesék-al Makarska területén. Nem szívesen utaztunk volna több órákat a kicsikkel, így ezt a gyönyörű környéket választottuk. Nyolc teljes napot fogunk itt tölteni, ami remélhetőleg elegendő lesz a kikapcsolódáshoz. Mondjuk három egy éves gyerek mellett miben is reménykedem?!

-Kényelmes az úgy neked? -vetettem egy pillantást Ame-re, akinek ölében elaludt Nath. Viszonylag korán keltünk és a teste biztos követelte még a pihenést.

-Igen, de úgy látom Nala nem marad nyugton. -állapította meg. Lala teljesen a testvére ellentétje volt. Izget-mozgot a karomban és a kis agyácskája rögzítette az új dolgokat. Perceken belül megszólalt a pilóta a hangos bemondóba és az övek becsatolása után, megkezdődött a felszállás. Lányom édesen az üvegnek nyomta arcoskáját és úgy leste a várost, méterekkel a felszín fölött. A stewardessek is megjelentek a kis kocsijukkal telepakolva étellel és itallal. Ame-el elfogadtunk két kávét és a kiscsajszit megetettük cukros brióssal. Két óra elteltével Horvátország felett repkedtünk.

-Bogaram, kelljél. Megérkeztünk. -keltegette a még mindig mélyen alvó Nathan-t. Nagyot ásítva kinyíltak a csipái és kékes-zöld szemeit ránk szegezte. Ezt imádom a legjobban, hogy tőlünk egy-egy dolgot örököltek az ikrek. Lala szőkés barna haja, ami az anyjáé és tenger kék szemei, amit mondanom sem kell, hogy tőlem kapta. Nathan-él fordítva van viszont. Belső tulajdonságukat még nem fejtettük meg, de a fiú az, aki pörög a nap huszonnégy órájában.

A repülő landolása sikeres volt, majd a leszállásunkat követően, átvettük csomagjainkat és egy hét személyes autóba szállva a szállásunkra tartottunk. Kíváncsi tekintetemmel szemléltem az ismeretlen Makarska részeit. A házak egymás hegyén hátán, szűk utcák és turisták mindenhol. Kicsit Olaszországra hasonlít, de azért még se teljesen.
Charles letette a kocsit az apartman parkolójába. Bőröndöket kiszedtem a csomagtartóból és bementünk az épületbe, ahol az elkövetkezendő napokat fogjuk tölteni. Recepción átadták a szobáink kártyáit és a liftet lehívva, ennek segítségével az emeletünkre vitt.

-Kipakoltunk, utána lent az aulában tali? -vetette fel a legjobb barátom.

-Legyen. -egyezett bele anya. A kártyát az ajtó zárhoz érintettem, majd egy tágas stílusos szoba tárult elénk. Enyhe barnás falakon különböző fajta festmények díszelegtek és az erkélyre vezető ajtó padlótól plafonig érő üvegből állt. Ame lerakta az ikreket a földre felfedezésképpen, addig is nyugodtan kitudunk pakolni. Ruháinkat a bent található sötét barna - szinte már fekete - szekrénybe helyeztük és a délutáni fürdéshez fürdőruhát varázsoltunk magunkra.

-Indulhatunk? -kérdeztem Ame-től, aki nagyban ácsorgott a szekrény előtt.

-Egy pillanat.

-Anaaa. -totyogot hozzá Lala.

-Itt vagyok kicsim, csak az úszó gumitokat kerestem. -fogta meg a kezét és magához vette az említett tárgyat. -Pancsolunk egy jót, rendben?

A másik kis családot megváratattuk egy kicsit, de hát kölcsön kenyér vissza jár. Kisétáltunk a homokos tenger partra és beljebb lépkedtünk a kellemesen meleg vízbe. Visongattak, fröcsköltek, ami azt mutatta, hogy élvezik a vizet. Mi tagadás, mi Lia-val paráztunk, hogy nem fogadják jól a tengert, de most pozitívan csalódtunk.

-Kellett nekünk stresszelni. -utalt a kis békáinkra, miután átkarolta a derekamat.

-Nem jártatok úszás oktatásra velük? -felelte Charles.

-Nem, mivel egyedül nehéz lett volna. Se a szüleim, se Ame anyja nem ér rá mindig. Lehetetlen lett volna megoldani.  -válaszoltam. -Miért ti igen?!

-Párszor elvittük, de nem kultiválta. Így abba maradtunk, hogy majd később próbálkozunk meg újra vele. És meglepetésünkre most nincs gondja a vízzel. -vázolta Charlotte.

-Holnap mi legyen a program? -tértünk át egy másik témára.

-Szerintem lazuljunk. -vigyorgot a monacói pilóta.

-Ha tehetnéd, te mindig azt választanád bátyus. -forgatta meg szemeit a karjaim közt lévő hölgyemény. -Hamár itt vagyunk eme gyönyörű helyen, akkor nézzünk szét legalább.

Így is lett. A következő napokban Makarska-t és a szomszédos városokat látogattuk meg. A híres Plitvicei tavakhoz is eljutottunk, amit jó, hogy nem hagytunk ki. Vízesések, az erdő varázsa és a víz csobogása megnyugtató, egyben lélek feltöltő volt.

-Ez csodálatos volt. -nézegette vissza Ame a ma lőtt képeket.

-Csodálatosabb, mint én? -vontam fel a szemöldököm.

-Hmm, megeshet. -tárta szét a kezeit.

-Mi az, hogy megeshet kérem szépen? -háborodtam fel, persze csak az eszemet játszottam. -Ezért még számolunk. -szegeztem rá mutató ujjamat.

-Aha, persze mormotám.

-Már megint kezded?

-Én ugyan semmit. -nézett félre, de egy halvány mosoly kimutatkozott az arcán.

-Huuu, de rafinált itt valaki. Ezt szeretem. -közelítettem felé.

-Mit akarsz?

-Majd mindjárt meglátod. -és rátámadtam az ajkára, amivel már hosszú perceken át szemeztem. Ame nem tiltakozott és szabad utat adott nekem. Testemmel fölé kerekedtem és a pólóját leráncigáltam róla. A melltartó csatjával szenvedtem, amíg a nadrágommal babrált ő is. Csókunkat megszakítva haladtam lejjebb a mellkasához és lágy puszikkal hintettem be. Ame ujjai felfedező útra indultak és hajtincseimmel játszadozott. Maradék ruha darabjaink is a földön landoltak és nem sok kellett ahhoz, hogy újra olyan világba csöppenjünk, amiben rég volt részünk.

-Szívem. -szólalt meg kicsit hangosabban.

-Shhh..felkeltjük őket és akkor cseszhetjük. Csak engedd el magad. -súgtam a fülébe. Hogy véletlenül se adjunk hangot ennek, ismételten csók csatába hívtam, míg a csúcsra jutottunk. Mellé gurultam, majd Ame a fejét a mellkasomra tette. Összebújva merültünk álomba túltengő adrenalinel.

_____________________

Sziasztok!
Felszeretném hívni a figyelmeteket, hogy a következő részekben nagy időugrások lesznek. Legyetek résen.

Puszi, L💜