🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜18💜

AMELIA LECLERC

Február 1. Kedd

Épp a konyhában tüsténkedtem, mikor a párom leült a konyhasziget egyik bárszékjére.

-Szerinted mit kéne, hogy főzzek? -néztem rá tanácstalanul. Most már lassan kezdem érteni, hogy anya miért nem szeret főzni. Sose tudta mit csináljon és ezért minket faggatott, hogy mi legyen a kaja. Nálatok is ez van?

-Az ráér. Én ennél jobbat találtam ki. -könyökölt fel a pultra és csillogó szemeivel vizslatott.

-Mi lenne az?

-Menjünk el venni ruhát, mivel három hét és itt van Charlesék esküvője. Nem mellesleg jó kezdés lenne a kapcsolat építéshez vagy minek is hívta Dr. Clark.
-mutogatott nagy beleéléssel.

-Nem rossz ötlet.

-Akkor? Mire várunk? -tárta szét a karját. -Öltözzünk és indulhatunk is. -pattant fel, majd besietett a szobába. Én a fejemet csóváltam Pierre-en. Pár perc elteltével vastag ruhadarabokat hozott ki. Magamra kaptam a kötött pulcsit, sapkát sálat. Előtérben lévő akasztóról leszedtem az egyetlen téli kabátomat, amibe még beleférek. A csizma felhúzásában a barátom segítségét kértem, mivel ez lehetetlen lenne számomra.

-Nemsokára jövünk. -köszöntem el Lunatól. Igen ám, csak abba nem gondoltam bele, hogy felállni már nem egyszerű.

-Hányszor mondjam el, hogy ne guggolj le? -fogta meg a könyökömet és talpra állított.

-De egy édes kisvakarcsnak nem lehet ellen állni.

-És ha nem vagyok itthon? Akkor addig a földön maradsz vagy mi? -zárta be kulcsra az ajtót.

-Valahogy csak megoldottam volna. -rántottam vállat.

-Lia. Egy rossz mozdulat és bekövetkezik a baj. Ezt te se és én se akarom.

-Rendben apuci. Legközelebb megfontolom minden lépésemet. -forgattam meg a szemem.

Kocsiba szálltunk és egy áruháznál parkoltunk le. Kérnem se kellett, hogy ne plázába menjünk. Ezt szeretem a legjobban benne, hogy ennyire figyelmes.

-Kivel kezdjük? -kérdezte a francia, miután betértünk az üzletbe.

-Nem lenne jobb szétválni és úgy nézelődni? -döntöttem oldalra a fejem.

-Nem foglak egyedül hagyni. Szóval, ki lesz az első?

-Leszek én. -feleltem. A női alkalmi ruhák felé vettük az irányt. Két sort is átkutattam, mikor az egyiken megakadt a tekintetem. Kezembe vettem, majd minden részét végig mértem. Talpig érő szoknyája volt, nyitott háttal. Mell részig szűk, lefele pedig bő, így a hasam tökéletesen elfér. És a színe az valami elképesztő. Fentről sötét lilával kezdődik, de az alja világos rózsaszínnel fejeződik be.

-Felpróbálod?

-Ez nem kérdés. -gyorsan kerestem a méretemnek megfelelőt és egy üres fülkébe mentem. Kissebb szenvedéssel a testemre öltöttem. Mintha hercegnő lennék, úgy pörögtem a tükör előtt.

-Sikerült?

-Igen. Készen állsz? -kukucskáltam ki a függöny mögül.

-Ne húzd az időt. Mutasd magad. -mondta izgatottan. Amint kiléptem, a lélegzete elakadt.

-Tudtam, hogy ez lesz a reakciód. -kuncogtam rajta.

-Gyönyörű vagy kismamám.

-Köszönöm. -pirultam el a bókjától és a becézéstől.

-Meg is vagyunk a részedről, ugye?

-Igen. -biccentettem. Visszaöltöztem és a szerelem ruhámmal a férfi részlegre sétáltunk. Pierre-nek könnyebb dolga volt. Fekete öltönyt nézett fehér inggel. Pingvin ruha, ahogy én hívom. Egy sötét kék nyakkendőt is választott mellé, aztán a kasszához álltunk. Kifizettük, autóba ültünk és haza tartottunk.

Lakáskulcsot előhalásztam a táskámból és a kulcs zárba helyeztem. Pierre-t előre engedtem a ruhákkal együtt, majd magam mögött becsuktam az ajtót.

-Ez mind szép és jó, de kaja még mindig nincs itthon. -vontam fel a szemöldököm.

-Most is ezen rágódsz? Rendelünk valahol és film kíséretével megesszük.

-Te nagyon eltervezted ezt a napot. -vigyorogtam.

-Pizza megfelel?

-Nem kéne egészségtelen ételt enni, de most az egyszer belefér. -bólintottam.

-Szuper. Míg ki nem hozzák, addig találd ki mit nézzünk. -Fél óra elteltével csengetett is a futár. Átvettük és a dobozzal helyet foglaltunk a tv előtt.

-Na?! -fürkészett a francia.

-Oroszlánykirály.

-Biztos?

-Te mondtad, hogy én válasszak.

-Nem baj, csak azt hittem hogy valami komolyabbat választasz.

-Rég láttam ezt a mesét és ez kedvencem. -érveltem

-Nem lesz túl érzelgős? -vetette fel.

-Nem. - mondtam ki határozottan.

-Hát jó, de hozok zsepit a biztonság kedvéért. -állt fel és a mikro tetejéről levette a százas zsepit, majd az ölembe rakta. A tv-n beállította a filmet és kajálni kezdtünk. Később elérkezett a mesében Mufasa halála és ott nem bírtam. Előkaptam egy darab zsepit és letöröltem vele a kiszökött könnyeket.

-Megvagy kicsim? -érdeklődött a francia.

-Igen. - biccentettem, de a szememet nem vettem le a képernyőről.

A film felénél tartottunk, mikor Nala rátalál Szimbára. A Nala nevet újra és újra elmondtam magamban és nagyon megtetszett. Pierre-el még nem igazán beszéltünk a nevekről és lassan itt lenne az ideje. És duplán kell kitervelnünk, mivel ikreink lesznek, de a születésükig nem tudjuk meg a nemüket.

-Lehetne Nala az egyik név.

-Hmm? -fordult felém értetlenkedve.

-Nala, mint lány névként.

-Nem hangzik rosszul, sőt kifejezetten tetszik. -mosolyodott el.

-Négyből egy megvan. Már csak három van hátra. -vezettem a kezemet a hasamra.

-Csak kettő. Nekem is van egy nevem, de most viszont fejezzük be a filmet. -vetett egy pillantást a pocakomra, de végül visszafogta magát.

Ti milyen nevet adnátok az ikreknek?

Ig: _liluu.wpoldal_