🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜38💜

AMELIA LECLERC

Október 25. Csütörtök

Reggeli teendők után rögtön a fürdőbe rohantam. Bezártam az ajtót mögöttem, hogy véletlenül se jöjjön be valaki. Elmormoltam vagy húsz imát és mély levegőt vettem. Még mindig semmi. Gyomrom görcsbe állt és a hányinger kerülgetett, miközben ide-oda sétálgattam a szobában. Ájulás szélén voltam, de hamarabb észbe kaptam és hideg vízzel megmostam az arcom, majd leültem a kád szélére. A csempekőre meredtem és szép lassan könnyek gyűltek a szememben.

Nem, nem, nem, én ezt nem. Nem történhet ez meg velem. A lelkem nincs félkészülve erre. Nincs az az isten, hogy én újra átéljem. Gyönyörű időszak tényleg, de nekem csak rossz emlékek maradtak meg ebből.

-Anya minden rendben? -hallottam meg a lányom csilingelő hangját az ajtó túloldaláról. Ledörzsöltem a kósza cseppeket és kinyitottam a nyílászárót.

-Igen. -mosolyogtam rá úgy, mintha az előbb nem bőgtem volna. -Gyere megcsinálom a hajadat. -tessékeltem be a fürdőbe. Kifésűltem puha szőkés barna hajtincseit és parkettába befontam.

-Köszönöm anyu. -ölelt át.

-Szívesen kincsem. Most pedig futás, különben elkéstek a suliból. -siettünk le a földszintre. Konyhában gyorsan összedobtam két szendvicset reggelinek és a táskájukba süllyesztettem. Gumicsizmájukat felvették, én pedig rájuk adtam az eső kabátot, mivel kint leszakadt az ég. Magamra kaptam valami vízállót, leakasztottam a slusszkulcsot és indulásra készen álltunk.

Ez megy minden áldott nap. Már a könyökömön jön ki a délelőtti programjaink. Elkészülés, reggeli, suli, főzés, takarítás, munka, gyerekekért menni és így tovább. Aztán másnap minden kezdődik elölről. De megéri.

-Jók legyetek bogaraim. -néztem az ikrekre a visszapillantó tükörből.

-Rendben. Szeretünk anya. -előre hajoltak egyesével egy pusziért. Kiszálltak az autóból és lábukat szedve batyogtak be a fedett területre.

-Én is titeket. -halkan mondtam ki a szavakat.

Eső cseppek hangos kopogása terítette be a kocsi csendes légterét. Újra a gondolataimba vesztem el. Lejátszódott előttem, hogy ha ismét megtörténne velem. És akárhogy is próbáltam pozitívan állni hozzá, mindig rosszul sült el. Kezemmel a kormányt szorítottam olyannyira, hogy az ujjbegyeim elfehéredtek. Eltekertem a kulcsot és visszatértem a főútra. De most kivételesen nem hazatartok.

Még semmi sem biztos, de minden jel arra utal. Egy hónapja késik, nincs étvágyam és hangulat ingadozásaim vannak. Viszont rosszullét nem bukkant fel.

-Jó napot! -köszöntem a pult másik oldalán ácsorgó fehér köpenyes hölgynek.

-Jó napot! Miben szolgálhatok? -kérdezte kedvesen.

-Kettő terhességi tesztet szeretnék.

-Máris hozom. -bólintott. Pár perccel később vissza is jött, kezében a tesztekkel. Kifizettem, majd a táskámba elhelyezve kisétáltam. Nem sok hiányzik, hogy eltörjön megint a mécses. Nyolc évvel ezelőtti nap villant fel előttem. Ugyanúgy gyógyszertárban voltam, csak annyi különbséggel, hogy nem gyomorgörccsel kértem ki két tesztet.

Amint hazaértem, ledobtam a fölösleges ruhadarabokat és a fürdőbe zárkóztam. Utólag nem is értem, miért zártam be kulcsra az ajtót, mivel gyerekek iskolában, Pierre pedig Mexikóban van. Kibontottam a teszteket és még emlékezve az utasításokra, elvégeztem azokat. A mosógép tetejére raktam és elfordultam. A szívem hevesen vert és levegőt is nehezen szívtam be. Ujjaimat dördeltem és az ajkam alsó részét harapdáltam szinte véresre.

Lejárt a három perc. Remegtem, mint a nyárfa levél. Apró léptekkel megfordultam és meglestem az eredményeket.

Negatív. Mindkettő

Egy kő esett le a szívemről, de még se teljesen. Egy része eltávozott, viszont a másik fele a helyén maradt.
Ha nem terhes vagyok, akkor miért nem jött meg?! Merült fel bennem a kérdés. Eddigi életemben sosem késett. Nem voltak problémák a menzeszemmel. Várandós se vagyok. Akkor még is mi a baj? Meg kell tudnom a választ.

Telefonomért nyúltam és bepötyögtem Dr. Grey számát. Rányomtam a zöld gombra és negyedik csörgésre felvette az asszisztense.

-Igen tessék?

-Jó napot! Amelia Leclerc vagyok és időpontot szeretnék kérni kivizsgálásra. -mondtam, miközben a tesztet szorongattam a kezemben.

-Szombat tizenegy óra megfelel önnek? -kérdezett vissza a hölgy.

-Természetesen. -biccentettem, bár ő ugyan nem láthatta. -Köszönöm szépen. Viszhallt.

-Visszhallt.

Kemény két nap és kiderül az igazság, ha minden igaz. Nyomasztó, hogy nem tudom az okát. Kutakodhatnék a neten, de szeretném egy szakembertől megtudakolni a választ és nem valami hülye oldalon. Addig is türelmesen várok és titokban tartom a családom előtt, míg bebizonyosodik a helyzetem.

Ig: _liluu.wpoldal_