🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜7💜

AMELIA LECLERC

November 8. Hétfő

-Készen vagy? -szólt be a bejárati ajtóból Charlotte.

-Egy pillanat. -Luna-ra rácsatoltam a pórázt, felvettem a bokacsizmámat és kiléptem a lakásból. Este tíz óra van és a fiúk nem sokára landolnak. Fogtunk egy taxit gyorsan, elmondtuk a címet és úton is voltunk. Szerencsére a késői órákban nincsen forgalom, így hamar kiértünk a reptérre. Kifizettük a sofőrt és sietős léptekkel haladtunk az épületbe.

-Már itt kéne lenniük. -fordultam körbe, hátha meglátom őket.

-Talán arra keresd a srácokat. -állított meg a barátnőm abba az irányba, ahol Charles és Pierre közeledett. A kutyát átadva Charlotte-nak, szaladtam a rég látott barátomhoz. Örökkévalóságnak tűnt ez a három hét, de kibírtuk. Pierre elengedte a csomagját és a karjai közé vont.

-Istenem, de hiányoztál. -mondtam szaggatottan.

-Nekem is, de nagyon. -érintette meg az arcom és hosszú, de érzelmes csókot adott. Amint befejeztük, lehajolt a hasamhoz. -Ti is hiányoztatok ám apának. -könnyeim csak úgy folytak le az arcomon. Abba hagyta a gügyögést és én Charleshoz sétáltam.

-Örülök, hogy jól vagy tökmag. -zárt egy csont ropogtatós ölelésbe.

-Én meg az eredményeiteknek örülök. -a tripla hétben végig top tízben végeztek, ami hatalmas teljesítmény fél év kihagyás után.

Elváltunk egymástól és Pierre kezével összekulcsolva az enyémet, mentünk vissza Charlotte-hoz. Jeleztem, hogy Luna-t elengedheti, aki aztán a franciához futott. Leguggolt a kajlához, de arra nem számított, hogy fel is borítja. Mind a négyen kacagásba törtünk ki.

-Jó kislány voltál? -vakarta meg a fülét, mire válaszul megnyalta az arcát. -Ezt igennek veszem. -tápászkodott fel a földről. Ahogy kiértünk, rögtön felhúztam a kabátomat. Nem voltak mínuszok, de nem szerettem volna megfázni.

-Itt jóval hidegebb van. -jegyezte meg a bátyám.

-Hát persze, mert ti három hétig meleg környezetben voltatok. -szólalt meg Charlotte.

Az utazást végig fecsegtük, nehogy bealudjon Charles a volán mögött. Fél óra múlva a lakásunk ajtaja előtt álltunk, de mielőtt beléptünk volna, barátnőm megkérte valamire a párját.

-Megvárnál itt kint minket? -fordult a pilótához.

-Öhmm..igen. -egyezett bele Charles.

-Szuper, ja és a szemedet csukd be. -lehelt egy puszit az arcára és benyitottunk az otthonunkba.

-Mi ez az egész? -értetlenkedett Pierre. A szobába sok kék színű lufi lebegett. Így tudatjuk a bátyámmal, hogy fia lesz.

-Kisfiú lesz a gyerekük. -mosolyogtam.

-Mindent értek. -mosolyogott ő is, majd átkarolta a derekamat, miközben Charlotte tologatta be a monacóit.

-Kinyithatom végre? -türelmetlenkedett a bátyám.

-Várj még. -csukta be gyorsan az ajtót. -Most már igen. -állt mellé úgy, hogy mi is lássuk az arc kifejezését.

-Waooww, valami party lesz? -kérdezte mire hárman elnevettük magunkat.

-Egy kicsit gondolkozzál Charles. -mondtam. Pár percig ő is mosolygott, aztán leesett neki minden.

-Ugye nem?! -nézett ránk könnybe gyűlt szemekkel. Charlotte csak hevesen bólogatott. Bátyus magasba emelte barátnőjét és megcsókolta.