🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜21💜

PIERRE GASLY

Március 29. Kedd

-Majd jövünk. -szólt vissza Ame a bejárati ajtóból a szüleinek. Beszálltunk a járműbe és útnak eredtünk.

-Most vesszük meg a festékeket? -kérdeztem, mire egyet biccentett.

-De ráérsz Marseille-ben megállni.

Tegnapi nap folyamán kaptuk meg a házunk kulcsát. Mostantól már a mi kezünkben van. A bútorok egy részét megrendeltük, másik része pedig megmaradt az előző lakásból.

Födszinten a konyha, nappali, ebédlő és egy fürdő helyezkedik el, míg az emeleten három szoba, egy dolgozó szoba és szintén egy fürdő található. Azt hiszem bőven elfogunk férni. A kert is tágas, így Luna is kitudja élvezni a szabad teret. Sokáig kutakodtunk házak után, de Amelia-val ezt láttuk a legjobbnak mind közül.

Miután átléptük Marseille határait, nem sokkal később félreálltam egy üzletnél. Bevásárló kocsit fogva a festékek részlegére mentünk.

-Na és most jön az, hogy milyen legyen a kicsik szobája. -állt tanácstalanul Lia a polc előtt.

-Ezt igazán megbeszélhettük volna az út alatt. -jegyeztem meg. -De valaki bealudt.

-Jól van apuci. -nyújtotta ki a nyelvét. -Négy órát aludtam csak össz-vissz, mivel a drágalátos mormotám kitúrt a helyemről.

-Igen?! Reggel akkor miért is keltem fel arra, hogy félig már a földön fekszem? -vontam fel a szemöldököm.

-Öhm...az úgy volt, hogy... -oldalra tekintett. -Mindegy is. -legyintett. -Ne erről beszéljünk, hanem azt döntsük el milyen színű legyenek a szobák. -nézett vissza a festékekre.

-Mit szólsz a halvány szürkéhez? -vetettem fel.

-Nem is rossz. -egyezett bele. -És a miénk? -pillantott rám.

-Esetleg menta zöld? Vagy valami barna árnyalat legyen?

-A menta zöld tökéletes. -mosolygot. -Ez könnyebb volt, mint gondoltam. -sétált közelebb, majd leakart emelni egy bödönt.

-Á-Á..nehogy leved. Majd én. -tessékeltem arrébb és a festékeket a kocsiba raktam.
Nyilvánvalóan csípőre tett kézzel durcizott. -Elfelejtetted, hogy már az utolsó trimeszterben vagy és nem kéne megerőltettned magad? Hányszor kell még elmondjam?! -indultunk meg közbe a pénztárhoz.

-Csak segíteni akartam.

-Kérlek szépen ezentúl nagyon figyelj. -simítottam végig a karját.

-Rendben. -biccentett egyet és átkarolt.

Fizettünk és egyenesen a házhoz vezettem. Ame előkereste a kulcsot és benyitott. Festékekkel a kezemben, fellépcsőztünk az emeletre, majd az ikrek leendő szobájába tértünk be. Előkészültünk a festéshez és ecsetet fogva, beleláttunk a munkába.

-Na és milyen George managerének lenni? -kérdezősködtem felőle.

-Eddig jó. Pár emailt és a Merch-ét intéztem el. Nem megerőltető szerencsére.

-Annak csak örülök. -karoltam át a hasát hátulról és puszit hintettem a nyakára.

-Soha nem végzünk, ha eltereljük a figyelmünket a feladatról. -fordult velem szembe.

-Jogos. -tértem vissza a befejezetlen falhoz. -Nevek terén gondolkoztál már?

-Igen, fel is írtam párat.

-Megosztod velem is? Kíváncsi vagyok rá, hogy miket találtál. -Ame bólintott és a táskájában kutakodva, előhúzott egy cetlit, amin a nevek voltak.

-Amiről te is tudsz, az a Nala. Lány nevek közül van még Lauren, Élise, Coline és Anissa. Fiú esetében Mathis, Nathan és Amine. Igyekeztem ritka és különleges neveket keresni. -nézett fel a papírjáról.

-Nem bíztad a véletlenre. Hát én nem igazán mélyültem bele, de egy valamit elszeretnék mondani. Ha lesz egy fiúnk, szeretném, ha a második neve...

-Anthoine lenne. Erre én is gondoltam. -szakított félbe.

-Akkor nem gond?

-Egyáltalán nem, teljesen megértem. -egy könnycsepp legördült mindkettőnk arcáról és egymás ölelésébe futottunk - már amennyire át lehet érni Lia-t a nagy hasától.

-Köszönöm.

-Ezen nincs mit. Tudom, hogy mennyire fontos volt számodra. -kezével megérintette az arcomat és hüvelykujjával letörölte a kósza sós cseppet.

-Úgy érzem, nem ma leszünk kész ezzel a szobával. -néztem körbe. Összesen két falat csináltunk meg a délelőtt folyamán.

-Pedig bizony be kell fejeznünk. Nem sok időnk lesz májusig.

Szerintetek milyen neműek lesznek az ikrek? Várom a tippeket.💜

Ig: _liluu.wpoldal_