🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜26💜

AMELIA LECLERC

Május 27. Péntek

A mai pihenőnapot kihasználva, a lehető legtovább maradtam az ágyban reggel. Kimerítőek voltak az elmúlt hetek és most végre úgy érzem, visszanyertem az erőmet. Tíz óra környékén másztam ki a paplan melegéből, miközben Pierre még javában aludt. Szegénykém tegnap este későn ért vissza és nem kicsit elfáradt. Lábujjhegyen kiosontam a fürdőbe, hogy elkészüljek, mielőtt Landoval találkozok. Váltottunk pár szót üzenetben és kora délután futunk össze Monte-Carlo öböljében.

A reggeli teendőket elvégezve, elsétáltam egy közeli pékségbe, hogy valami ételt vegyek. Két almás pitére esett a választásom. Elcsomagoltattam a pénztárossal és visszaindultam a bátyám házához, hiszen nála vendégeskedünk a hétvége alatt. A reggelimet egy meleg teával elfogyasztottam. Nemsokára nyár van, de valahogy megkívántam a forró zöld teát. A francia részét lent hagytam az ebédlő asztalon egy kis üzenettel. Ahogy teltek az órák, úgy az idő is egyre jobban melegedett. Visszaszaladtam a hálóba és átvettem a leginsemet egy fehér egybe ruhára. Kis oldaltáskámba elraktam a telefonomat, pénztárcámat és kiindultam a megbeszélt helyre. Szerencsére Charles közel lakik a parthoz, így nem kellett felkeltenem Pierre-t vagy taxit hívnom. Alig néhány méterre voltam, mikor megláttam a britet. Nem tűnik túl boldognak. Lábát a vízbe lógatja és a messzi távolban mereng.

-Szia Lando. -ültem le mellé és fél oldalasan átkaroltuk egymást.

-Szia Lia. -mosolygot úgy, mintha az előbb nem láttam volna a szomorúságot rajta. -Halihó csöppségek. -gügyögöt a hasamnak.

-Ha akarod, még érezheted is őket. -Norris nem töprengett és a tenyerét ráhelyezte. Volt egy két rúgás, de harmadjára kisebb fájdalom nyilalt az alhasamba pár percig. Összeszorított fogakkal próbáltam lenyelni a kellemetlen érzést.

-Elevenek, de nagyon. -vigyorgot.

-Ühüm. De most ne a kicsikről dumáljunk. Veletek mi újság? -pillantottam kékes szemeibe.

-Semmi jó. -fordult vissza a tenger felé. Vállait leengedte és unalmában fröcskölte a vizet.

-Hallottam Mia-tól mindent. Viszont szeretném a te álláspontodat is tudni.

-Hónapok óta vitatjuk ezt a témát. December tájékán hoztam fel, hogy költözzünk össze, de Mia nem tartja jó ötletnek még. -szívta be a levegőt szakadozottan.

-Nem sokszor tudunk együtt lenni. Én a világot járom, míg ő Olaszországban dolgozik. Ha van is szabadidőnk, akkor a családunkkal töltjük azt. Ugyan az a probléma, mint ami Dubaiban volt. Csak most mind a két fél felől. -túrt a hajába idegesen. -Imádom őt Lia, mindennél jobban. -tekintett rám könnyes szemekkel.

-Mia úgy gondolja, hogy túl korai az összeköltözés. Bár szerintem nem és teljesen jó a gondolat meneted. Több időt szeretnél és ez normális egy kapcsolatban.

-Igen, pontosan.

-Mia-nak kéne engednie. Hova terveztél menni? -érdeklődtem.

-Monacoba. Nem hiszem, hogy túl messze van az otthonától.

-Nem, egyáltalán nem. Lando itt az idő, hogy talpra állj és beszéld meg Mia-val felnőtt fejjel. -csaptam a combjára. -Üljetek le egy vacsoránál és... -görnyedtem össze hirtelen, mivel az előzőnél sokkal nagyobb fájdalom hasított belém.

-Jól vagy? -tette fel aggódóan.

-Huuhh...igen. Mikor az ikreket tapogattad, akkor is volt egy ilyen. -fújtam ki magam.

-Nem lehet, hogy jósló fájások? -ráncolta össze a homlokát.

-Kötve hiszem. Remélem nem az, mivel jövőhétre vagyok kiírva. -mire befejeztem a mondatom, egy újabb jött.

-Na jó Lia, én kezdek félni. -pattant fel Norris.

-Most már én is.

-Beviszlek a kórházba azonnal. -segített fel és a kocsijába szálltunk. A brit gyors tempóval ki is hajtott az útra. Hívás listámban előkerestem az orvosom és a párom nevét. Az utóbbi a hívásomra kelt fel és idegesen készülődni kezdett. Eközben a McLaren pilóta a megengedettnél többel ment.

-Lando kérlek nyugodj le.

-Lia mégis hogy nyugodjak le? Mindjárt szülsz. Azon csodálkozom, hogy te még nem aggódsz. -vette szaporábban a levegőt. -Ráadásul nem ismerem Monacot még mindig és nem találom a kórházat.

-Először is nem két perc alatt zajlik le az egész, szóval nem kell levezetned egy iker szülést. Másodszor pedig állj félre és üsd be a kórházat a GPS-be. -válaszoltam higgadtan. Következő sarkon leparkolt és követte az utasításaimat. 10 perc után a kórház bejáratánál találtuk magunkat.
A barátomba kapaszkodva mentünk a recepciós pulthoz. Bejelentkeztünk és felvittek egy szülőszobába. Az orvosom is megérkezett és kezelte a helyzetet. Negyed óra elteltével a párom is beszaladt...