🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜15💜

AMELIA LECLERC

Január 21. Péntek

Kellemesen telt el a kiruccanásunk Pierre-el Lappföldön. Imádtam minden egyes programot és a táj is csodálatos volt. Kifejezetten a sarki fények tetszettek. Erre örökre emlékezni fogok. Hazajövetelünk után a barátom visszament az Alpha Tauri gyárba, ahol a szezon kocsiját építik és fejlesztik. Február végére elméletileg kész lesz és akörül fogják megmutatni a nagy világnak az autót. Még nekem is meglepetés lesz, mivel nem oszthatnak meg bizonyos dolgokat. Pierre a nap felét ott tölti, így egyedül vagyok a lakásban estig. Az időt főzéssel, sétáltatással, takarítással vagy sorozat nézéssel ütöm el. Ma Nizzába látogatunk el, mert valami ügyet kell elintézni Pierre-nek. Hogy ne unatkozzak addig, Chloe-val futok össze a városban és dumálgatunk majd egy sütizés kíséretében.

-Meglesztek picim? -fordította rám a tekintetét, miután leállította a motort.

-Persze. Chloe-val leszek végig, míg nem végzel. -mosolyogtam bíztatóul és kiszálltunk a járműből.

-Sietek vissza. Hívj, ha bármi van. -sétált az én oldalamra és egy puszi kíséretében elköszönt.

A helyi plázához mentem, aminek a bejáratán az egykor legjobb barátnőm állt.

-Sziaa Lia. -ölelt át lelkesen.

-Szia. Régóta vársz rám? -elengedtem, majd beléptünk a hatalmas térbe.

-Nem igazán. Talán úgy öt perccel előbb értem ide a bejárathoz. Na és mi újság? Sikerült az egyetem?

-Megvagyok, köszönöm kérdésed. Az egyetemet már novemberben leraktam és munkát is találtam. -és ez az egyetlen dolog amiről Pierre nem tud. Egyszer ez miatt vesztünk össze a barátommal. Ő szeretné, ha csak a kicsikre gondoskodnék és ne terheljem le magam a munkával. Én pedig nem fogom hagyni, hogy egyedül ő dolgozzon és kiszolgáltatott legyek. Az hogy nézne már ki, hogy csak az apa tartaná el az egész családot? Ráadásul megint jönne az, hogy elkényeztetett vagyok. Ezt akarom a leges legjobban elkerülni.

-Gratulálok! Hol találtál munkát? -fürkészet nagy szemekkel.

-A legjobb barátom engem kért fel managerének. -és ez a legjobb barát nem más, mint George Russell.

-Wow. Sok sikert kívánok.

-Köszi. Amúgy beülünk egy kávézóba? -kérdeztem, miután megláttam a Starbucks feliratot.

-Jó ötlet. -biccentett. Én egy meleg gyümölcs teát és sajtortát vettem, míg Chloe egy csokis kekszet választott magának. Az ablak melletti asztalhoz leültünk és falatozni kezdtünk.

-Na és neked milyen az élet? -érkedlődtem felőle.

-Úgy néz ki, hogy jövő hónapban összeköltözök a barátommal. Három éve vagyunk együtt és sosem akart kedvezni nekünk az élet, de végre sikerült. És ha minden jól megy, akkor tavasszal megkapom a diplomámat.

-Menni fog.

Miután megkajáltunk, körbe néztünk egyes üzletekbe. Én találtam magamnak egy téli kabátot, amiben tökéletesen elfér a hasam. Már egy ideje keresgéltem kabátokat, mert a pocaklakók gyorsabban nőnek, mint gondoltam.

-Még bekukkantok ide. Bejössz velem? -bökött a H&M bolt felé.

-Nem, kint megvárlak. -pár méterrel arrébb sétáltam, mikor egy mély és ismerős hang szólított meg.

-Szia Lia. -Hátra fordulva a szívem kihagyott egy ütemet. Zac állt előttem, akit a hátam közepére se kívánnám. Hosszú idők óta most először jövök vissza Nizzába és persze rögtön felbukkan.

-Látom bejött az élet. -mutatott a hasamra. Védekezően jobban összébb húztam a pulcsit a kezemmel. -Azért ennyire nem kell félned. Nem foglak bántani. -mondta, de közelebb lépett felém.

-Tűnj el. -nyögtem ki a szavakat.

-Jajj Lia. Már megváltoztam. -érintette meg a karomat és innentől kezdve megmozdulni nem tudtam. Minden végtagom ledermedt és a hangom is megszűnt létezni. Belülről síkítottam segítségért, mint az állat, de kívülről semmi. Zac továbbra is fogdosott, mikor Chloe lépett ki az üzletből. Mindent kiejtve a kezéből, hozzánk rohant és ellökte. A biztonsági őrök is megjelentek és kitessékelték a plázából Zac-et.

-Lia minden oké? -ültetett le és aggódóan vizslatott. A sok hatása eluralkodott rajtam, így csak néztem ki a fejemből.

-Mondj valamit. Bántott téged? -rázogatta a kezemet. Időközben Pierre is megérkezett a helyszínre. Azonnal mellém futott.

-Chloe mi történt? -faggatta a lányt.

-Én..én bent vásároltam és mire kiértem, Zac valahogy felbukkant és Lia-t tapogatta.

-Hol van az a pedofil állat? Most esküszöm megölöm. -hevesen csapkodott a levegőben a barátom.

-Elvitték és ne ő vele törődj, hanem Amelia-val. Teljes sokkban van és kórházba kell vinni. -Francia felkapott és a kocsiig ment velem. Hátra rakott Chloe-hoz és jó pár szabályt megszegve száguldott az úton. Fejemben folyamatosan a pillanat képek villantak fel. Hasam pedig egyre jobban keményedett be. Ahogy megállt a kocsi, Pierre elölről pattant is ki és a karjai közé kapott. Szó szerint berohant a kórházba és segítséget kért. Eközben nekem kezdett minden elhomályosulni és tompulni. A hangok összemosódtak és végül elsötétült a környezet.