🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜28💜

AMELIA LECLERC

Május 30. Hétfő

Ma végre hazatérhetünk. A labor eredmények jók lettek az ikreknek, így nem látta a tovább maradás esélyét Dr. Grey. Szépen gyarapodik a súlyuk és nem sárgultak be szerencsére. A hírt még előző este közöltem Pierre-nek, aki szintén alig várja, hogy nagy családként otthon legyünk. Ha minden igaz már úton van felénk, szóval igyekeznem kell, hogy indulásra készen legyünk. Apró léptekkel haladtam a fürdőbe, hogy rendbe hozzam magam. Még mindig iszonyatosan fáj a varrásom egyes mozdulatoknál. Remélhetőleg pár hét múlva újra a régi önmagam lehetek.

Felvettem egy laza mintás pólót és szürke tréning nadrágot. Most a legkevésbé sem akarok divatosan öltözni és szűk ruhákban járni. Örülök, hogy ha pólót egyedül feltudok venni. Hajamat felkontyoltam, fogat mostam, majd a gyerekeimért mentem. Sarah - a tündéri nővérke, aki végig segített nekem - betolta az ikreket egy gurulós kiságyban.

-Aztán jól viselkedni anyáéknál, úgy mint nálam. -gügyögöt hozzájuk Sarah.

-Így legyen. -mosolyogtam. -Köszönök mindent.

-Ugyan, ez a munkám. -ölelt át, miközben a párom is megjött két hordozóval a kezében.

-Megyek is. -sietett ki a nővér.

-Szia kicsim. -üdvözölt egy csókkal Pierre.

-Szia. Már csak fel kell öltöztetni őket és mehetünk is. -vázoltam neki.

-Rendben. -biccentett. Sorba adogattam a kisbaba ruhákat, míg ő belebújtatta Nathan-t és Nala-t. -Ame, biztos kell rájuk kezes lábas?

-Igen. Nyugi nem lesz melegük. -mondtam pakolás közben.

-Én hiszek neked. És most hogyan tovább? -nézett fel rám.

-Csatold be a hordozóba. -böktem az említett tárgy felé. -Menni fog?

-Nem tudom. -állt tétlenül. -Félek, hogy rosszul fogom meg vagy valami.

-Ne parázz. Egyik kezedet szépen csúsztasd Nathan feje alá, míg a másikat a hátához.

-Megmutatod? -jött zavarba.

-Én csinálom Nala-n, te kövesd a lépéseket Nathan-nél. -Beletelt néhány percbe, mire sikeresen a hordozóba biztosítottuk a kicsiket. -Látod? Megy ez. -karoltam át a derekát.

-Nehéz felfogni, hogy velük együtt térünk haza. Két héttel ezelőtt még úgy volt, hogy csak a versenyre látogatsz ki, aztán tessék. Két gyerekes család lettünk a hét közepén.

-Tényleg hihetetlen. -csodálkoztam. -Indulunk?

-Persze. -Pierre kezébe vette a hordozókat, én pedig a sporttáskát a vállamra tettem. Így vonultunk végig a folyosón. Még utoljára elköszöntünk Sarah-tól és a mozgás érzékelő ajtón kilépve elhagytuk a kórház területét.
Kocsi hátsó ülésén elhelyeztük az ikreket és elindultunk.

-Minden rendben ott hátul? Nagy a csönd. -Tekintett rám a francia a visszapillantón keresztül. A két gyermekünk között voltam, hogy ha bármi baj adódna, akkor kéz közelben legyenek.

-Igen, csak mélyen alszanak. -nyugtáztam egy mosollyal. -Milyen volt a vasárnapod? -kérdeztem. A versenyt végig követtem és Pierre a hetedik helyen zárta.

-Nem mondanám, hogy a legjobb. Hibáztunk a csapattal és buktunk két pozíciót. Bejött a biztonsági autó és a mérnököm hívott be a boxba. Én nem akartam, mivel jónak láttam még a gumikat. De aztán mégis úgy döntöttem, hogy bemegyek. -mesélte nem túl nagy kedvvel.

-És a futamon kívül?

-Az Alpha Tauri és Albon meglepett aznap reggel. Mindenki gratulált és egy 'Congratulations' felirat lógott a falon. Mint kiderül, Charles-nak járt a szája és tőle tudták meg a hírt. -ingatta meg a fejét vigyorogva.

-Őszintén mit vártál? Tudod nagyon jól, hogy szeret fecsegni. -kuncogtam.

-Kicsit azért reménykedtem, hogy most tartja majd magát. Naív voltam.

Az út végére Nathan felkelt és kis kék szemeivel az új környezetet szemlélte. Pierre beállt a garázsba és segített a kipakolásban. Lakáskulcsot előhalásztam, majd benyitottam a házunkba.

-Luna, itthon vagyunk. -szóltam neki. A kis vakarcsom körmei kopogására lettem figyelmes. Őrült tempóban és logó nyelvvel a lábamnak csapódott. -Hát szia szia. -térdeltem le és megdögönyöztem a rég látott kutyánkat. -Gyere van egy kis meglepetésünk. -hívtam magam után.

Míg a francia bulldogunkkal törődtem, időközben a párom az ikreket a kanapéra helyezte. Kivettem Nathan-t és megmutattam Luna-nak. Leguggoltam és a két kis mancsát a térdemre rakta, hogy jobban szemügyre vehesse. Semmit nem csinált, csak nézte.

-Bővült a családunk. -csatlakozott Pierre is, Nala-val a kezében. Csórikám össze volt zavarodva. Ide-oda forgatta a fejét és próbálta realizálni a szituációt.

-Szerintem kell neki egy pár nap. -simogattam meg Luna-t.

-Nekünk is.