🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜32💜

AMELIA LECLERC

Július 15. Hétfő

-Igen szívem? -vettem fel a csörgő telefonomat.

-Most indulok. Két óra és reptéren leszek.

-Rendben. Várunk haza. Puszi. -köszöntünk el, majd bontottuk a vonalat. Pierre-nek tegnap volt a Silverstone-i versenye, amit végül be sem tudott fejezni technikai gondok miatt. Egy futam híjján mindjárt vége a szezon első felének és az Alpha Tauri sehol sincs. 22-ben és 23-ban jót alakítottak olyannyira, hogy hatodik helyen végeztek mind a két évben. Idén viszont meghibásodásokkal és lassú kocsival szenvednek. A francia meg kezdi elveszíteni a türelmét és erősen gondolkozik, hogy ott hagyja a csapatot. Teljesen megtudom érteni, de félek, hogy nem fog tudni találni helyet. Esetleg az Alpine-nál, ahol Alonso visszavonul véglegesen és Ocon szerződése is lejár ebben az évben. Sok van még hátra 2024-ből ahhoz, hogy bármi is kiderüljön.

-Anya, anya. -szólongatott Nala.

-Mondjad babócám? -térdeltem le, hogy egy szintben legyünk.

-Ki vojt az? -nézett rám boci szemeivel. Hát mindjárt megzabálom.

-Apa. Képzeld, jön haza. -tudakoltam vele.

-De jóó. -húzta mosolyra a kis ajkait, ezzel megmutatva mind a húsz fogát.

-Kimegyünk elé és meglepetést okozunk neki. -pusziltam meg a homlokát, miközben a háttérben nagy csattanás hallattszódott. Felkaptam a fejem és egyből Nathan-t kerestem a tekintetemmel.

-A testvéredet hol hagytad? -kérdeztem a lányomtól.

-Arra. -mutatott a játszószobájuk felé.

-Istenem add, hogy ne legyen baja. -rohantam be Nath-hez heves szívdobogással. Ezalatt minden is végig futott az agyamon. Az ajtót kirántva vettem tudomásul, hogy a fiam okozta ezt a hatalmas zajt.

-Jajj kicsim, úgy meijesztettél. -karoltam át és vizsgáltam meg, hogy sérülés mentes-e a teste. Szerencsére igen. -Miért csináltad ezt? -utaltam az összetört autójára. Választ nem kapva, ragadt meg egy újabb játékot és szintén falnak csapta.

-Nem szabad. Csúnya dolog. -szóltam rá.

-Anaaa. -pityerget és a nyakamba csimpaszkodott. Zokon vette.

-Na nyugodj meg kérlek. Ha viselkedsz, akkor nem szóltam volna rád. -töröltem le a krokodil könnyeit pufi arcáról. Még egy puszit helyeztem a feje tetejére és öltözni hívtam őket, hogy időbe kiérjünk a reptérre.

-Nathan kicsikém, fel kell venni a pólót. Igaz, hogy meleg van, de nem mehetsz el egy száll pelenkában. -magyaráztam, miközben próbáltam ráaggatni a ruhadarabot.

-Nyeem. -tiltakozott. Mély levegőt véve előkerestem egy másik felsőt neki és elképedtem, amikor elfogadta azt. Ez még is hogy? Az előbb hisztizett mert öltöznie kellett, most meg teljes nyugodtsággal nézte, ahogy ráadom a ruháját. Egy újabb kérdés vetődött fel bennem a fiammal kapcsolatban és nagyon remélem, hogy ma délután válaszokat kapunk.

Lesiettünk a Citröen Xsara Picasso járgányhoz és a hátsó ülésen bekötöttem az ikreket. A két év alatt megszereztem a jogsit, hogy ne másokat kérjek meg arra, hogy vigyen el minket "A"-ból "B"-be. És ennek fényében lett egy családi kocsink, amiben bőven elférünk.

A repülőtér parkolójába letettem a járművet és kézen fogva besétáltunk. A hatalmas kijelzőn megkerestem Pierre járatát és a hatos terminálhoz mentünk.

-Hol van apa? -tekintgetett az emberek közt Nala, hátha megpillantja a várva várt személyt.

-Mindjárt itt lesz. -három percbe sem telt bele és a franciát láttam meg maga után húzva a bőröndjét.

-Apaaaa. -szaladtak felé a kicsik. Elengedve csomagját, hívta őket egy ölelésbe.

-Sziasztok. -hunyta le szemét és szívta be jó mélyen az illatukat.

-Hiányoztak? -kérdeztem mosolyogva.

-Leírhatatlanul. -állt fel és üdvözlésként csókot adott. -Mikorra van időpontunk
a neurológushoz?

-Egy órára, ami fél óra múlva lesz.

-Akkor iparkodjunk. -magunkhoz vettük a gyerkőcöket és az autóhoz futottunk. Bőröndöt csomagtartóba raktuk, míg az ikrek a gyerekülésbe mentek. Pierre a kormány mögé ült, én meg az anyóson foglaltam helyet. A GPS-be bepötyögtem a címet és már indultunk is.

-Minden rendben volt otthon? -faggatott a párom az út alatt.

-Hát azt nem mondanám. -néztem ki az ablakon egy sóhaj kíséretében.

-Mi történt?

-Nathan-nek egyre furább cselekvései vannak. Játékokat dobálja ok nélkül és a ruhái között is van, amit nem fogadd el. Ez nekem már túl sok Pierre. -harapdostam az ajkam szélét, hogy ne sírjam el magam. Kételyek vannak bennem és ez mindennél rosszabb. Mi rontottunk el valamit? Vagy az apja hiánya váltotta ki ezt? Bár ezt nem hinném, mert akkor Nala is ilyen lenne.

-Ame édesem nyugodj meg kérlek. -helyezte a combomra a bal tenyerét. -Épp ezért megyünk orvoshoz vele, hogy kiderítsük.

A központi kórház előtt megálltunk és betértünk az épületbe. A recepciónál eligazítottak a megfelelő irányba, majd a folyosón lévő székekre leültünk és vártunk. Vagyis Pierre és Nala. Nath mindvégig mozgásban volt. Ide-oda rohangáltam utána.

-Nathan Anthoine Gasly. -szólította a fiúnkat az asszisztens. Családostul bevonultunk és megálltunk a dokival szembe. Magas, vékony férfi volt, aki már a negyvenes éveit taposhatta, mivel az őszülés folyamata meglátszott rajta.

Ig: _liluu.wpoldal_