🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜10💜

AMELIA LECLERC

December 12. Vasárnap

-Jó reggelt. -karoltam át Pierre mellkasát.

-Neked is. -puszilt a hajamba.

-Éhes vagyok. -mormogtam a nyakába.

-Te mikor nem, szívem?

-Jogos. -és erre felnevettünk.

-Mondjuk megértem, mivel három főre kell enned.

-Pontosan, szóval nyomás le az étkező részlegre. -pattantam fel az ágyból és öltözni mentem.

-Az van amit az asszony diktál. -mondta mosolyogva.

-Khm...mit mondtál? -fordultam felé csípőre tett kézzel.

-Semmit, semmit. -ellenkezett azonnal.

-Én is így gondoltam.

Mai napra térdig érő fehér egybe ruhát választottam, amiből nem látszik ki a hasam. Egyelőre még szeretnénk magunknak megtartani az örömöt és ha majd úgy látjuk vagy érezzük, akkor megosszuk a médiával is.
A szettemhez magasított fehér pántos szandál és fekete oldal táska is társul. Pierre is ahogy készen lett, leindultunk és kiszolgáltuk magunkat a svédasztalnál. Én főként gyümölcsöket raktam a tányéromra, míg a francia avokádó krémes kenyeret kent magának.

-Nem lesz gond? -nézett rám Pierre, miután leültünk egy asztalhoz.

-Eddig is megvoltam. -mosolyogtam bíztatásként.

-Tudom, csak a média miatt féltelek. Azok bármire képesek. -sziszegte.

-Figyelj, nem leszek egyedül. Charlotte-al, Isa-val és Mia-val összeülünk és úgy nézünk titeket a vendégszobából. Ha csoportosan rohangálunk a paddockban, nem fognak észre venni minden bizonnyal. Direkt olyan ruhákat hordok, ami alól nem bukkan ki a kerekedő pocim. -hajoltam előrébb, hogy senki ne hallja meg a beszélgetésünket.

-Rendben. -bólintott beleértve.

-Szeretlek és ne aggódj. -simogattam meg az asztalon pihenő kezét.

-Én is Amelia.

Befejeztük a reggelit és a Honda autójával kivezetett a pályáig. Az öltözőjébe mentünk rögtön, ahol átvette a csapatruháját. Kikísértem az újságírókhoz, majd az Alpha Tauri boxában ütöttem el az időt.

-De jó újra itt látni téged. -a hangtól megugrottam, de amint megfordultam, a heves szívverésem csillapodott.

-Franz, én is örülök neked, de legközelebb az ijesztegetést hagyd ki.

-Rendben. -nevetett. -És megvagytok? -érdeklődött.

-Teljesen. Szépen gyarapodnak az ikrek. Pierre-el a kapcsolatunk is helyre állt. -suttogtam.

-Ezt jó hallani. Boldog jövőt kívánok nektek fiatalok. -tette kezét a vállamra.

-Köszönjük. -biccentettem mosolyogva. -Csapat?

-Ohh itt minden a legnagyobb rendben van. Fejben a jövő évre gondolunk, de még hátra van egy verseny. -vigyorgot a férfi. -Pilóta párosunk is le van szerződtettve 2022-re úgy, hogy már csak az autó hiányzik.

-Igen. Mesélte Pierre, hogy Alexander Albon lesz a társa. Öröm lesz újra látni őt itt a Forma-1-ben.

-Franz, tudnál jönni? -szólította az egyik mérnök.

-Később találkozunk. -intett és kisétált a boxból.

Végig jártam a boxutca minden zeg-zugát és unalmamba bementem a vendégszobába, ahol nézni fogjuk a fiúkat. Nem volt üres a helység, mivel Isa és Mia egy asztalhoz leülve beszélgettek.

-Csajoook. -kiáltottam el magam, majd ahogy rám kapták a fejüket, rohanni kezdtek felém.

-Ameliaa. -zártak szorosan össze a lányok. -Csoportos ölelés.

-De rég láttalak titeket. -motyogtam könnyeimet vissza fojtva.

-Charlotte-ot hol hagytad? -nézett fel Isa.

-Egyet tippelhetsz kinél lehet.

-Charles. -forgatta meg a szemeit kuncogva Mia. -Hogy sosem tudnak elszakadni egymástól.

-Na, ez nem igaz. Szeptembertől kezdve otthon volt Charlotte, aztán októberben engem támogatott jelenlétével. -magyaráztam.

-Tényleg, te merre voltál, hogy két hónapig nem a paddockban tartózkodtál? -kérdezte a spanyol nő. Körülnéztem és mivel nem láttam kamerákat, így felfedtem nekik a hasamat.

-Ááhhh..úristeeen. -visítozott Mia.

-Shh..halkabban. -kacagtam a reakcióján.

-Miért nem mondtad el nekünk? -pillantott rám csillogó szemekkel Isa.

-Bonyolult, sok minden közbe jött. -sóhajtottam. -Újabb hullámvasútat jártunk meg Pierre-el. -ültem le, mert fájt már a lábam az ácsorgástól.

-Tudunk segíteni valamiben? -könyökölt fel az asztalra kíváncsi tekintettel Lando barátnője.

-Megoldódott a problémánk, de azért köszi.

-És mi volt a baj?

-Az első vizsgálaton kiderült, hogy ikreket várunk és én soknak véltem. Elzárkóztam mindenki elől és magamba estem. El is vetettem volna őket, ha idő közbe nem józanít ki Charlotte. -meséltem el röviden.

-Mi van velem? -jelent meg az előbb említett személy.

-Most mondtam el a lányoknak a történteket. -húztam ki magam mellett a széket, hogy letudjon ülni a barátnőm.

-Megszabadultál Charles-tól? -vigyorgot az olasz nő.

-Kivételesen nem tőle jöttem. Carmen-el reggeliztem egy pékségben.

-Na és veletek mi újság? Felőletek se lehetett hallani sok mindent. -vontam fel a szemöldököm.

-Mi jól vagyunk Lando-val. Elfoglalt sokszor, de közben a hangulata nem a legjobb.

-Carlos miatt? -néztem szomorúan. Amit Charles mondott tavaly ilyenkor, az beteljesült sajnos. Carlos átmegy a Ferrarihoz, míg Daniel jön a McLarenhez.

-Igen. -bólintott keseredetten Mia. -Persze barátok maradnak, de azért még is más lesz a helyzet, hamár nem csapattársakként dolgoznak.

-Különleges az ő kapcsolatuk. -szólt közbe Isa. -Nálunk is ugyanez a szituáció van.

-Na ne búslakodjatok csajok. Hogy egy kicsit megbontsam ezt a nyomasztó hangulatot, a búcsúztató bulira tartogatunk egy kis ajándékot számotokra Charles-al. -kulcsolta össze az ujjait.

-Uhh...mi az? -izgult fel a göndör hajú lány.

-Szerinted elárulja? Épp azért mondta el most, hogy az ajándékon kattogjon az agyunk.

-Úgy ahogy mondod Lia. Régóta tervezgetjük és ezért titok is lesz holnap estig. -mosolygot büszkén Siné.