🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

🦋Epilógus🦋

PIERRE GASLY

Február 21. Csütörtök

-Szia Charles. -karoltam át a legjobb barátomat.

-Szia Pierre. Nala és Nathan? -lépett be az előszobába.

-Fent készülődnek. -biccentettem az emelet felé.

-Apa, segíts Nalanak. Nem tudja megcsinálni a haját. -szaladt le a fiam.

-Megyek. Maradj itt Charles bácsival. -utasítottam rá. Gyors léptekkel felmentem a fürdőbe és a lányomhoz siettem.

-Nem megy nekem a fonás. -búslakodott.

-Ne aggódj csillagom. Sima hármas fonás kell? -álltam mögé. Tisztán láttam magunkat a tükörben.

-Igen. -bólintott. Kifésültem szőkes-barna tincseit, majd három részre osztottam azt. Még hogy a férfiak nem tudnak fonni. Egy lány mellett mindent meg lehet tanulni.

-Készen is vagy. -pusziltam meg a feje tetejét.

-Köszönöm apu. -csimpaszkodott belém. Felkaptam Nala-t és vele együtt lesétáltam a többiekhez. Kabát fel, cipő fel és mehettünk is. Kocsimba bekötöttem az ikreket és Charlesékkal kihajtottunk a főútra.

Egyenesen a monacói temető felé tartottunk. Igen, jól látjátok. A feleségem, gyerekeim anyja, másik felem már nem létezik többé. Ahogy említette vasárnap, a holnapot se fogja megélni. Igaza lett. Hétfő reggel a karjaim közt mozdulatlanul hevert és erre ébredtem fel. Soha életemben nem törtem össze annyira, mint akkor. Perceken keresztül csak szorítottam magamhoz és sírtam. De erősnek kell maradnom a kicsik érdekében. Én vagyok az egyetlen támaszuk jelen pillanatban. Nem fordíthatok nekik hátat azért, mert gyászolok. Az az egy vígasz nekem, hogy nem szenved tovább Amelia.
A család és a barátaink is megrendültek a hírtől. Ott volt a tudatunkban, hogy bekövetkezik a vég, viszont igazából akkor döbbenünk rá, mikor soha többé nem halljuk kellemes hangját és érezzük a szeretét.

Két és fél órás út után megérkeztünk a temetőhöz. Az volt Ame kérése, hogy a keresztapja mellé temessék el. Most már együtt lehetnek odafent. A gyerekekkel kiszálltam és kézen fogva befelé tartottunk. Talpunk alatt ropogott a fehér hó, amit annyira szeretett Amelia. Minden ő rá emlékeztett és ez a legnehezebb. Betértünk a ravatalozóba. Itt vannak azok is, akikre számítani lehet bármikor. Lando, Mia, Carlos, Isa, George, Carmen, Daniel és Chloe. Ugyanúgy fontos volt az életükben Ame, mint a miénkben. Helyet foglaltunk és kezdődhetett a búcsúbeszéd.

Két hónappal később...

Május 28. Kedd

Tegnap volt az ikrek nyolcadik születésnapjuk. Nem volt örömteli hangulat, de megteszek mindent, hogy ne legyen hiány érzetük. Anyósoméknál tartottuk meg a partyt és itt is aludtunk az este.

Reggel hét óra van. Hét ágra süt a nap és a madarak csiripelnek. Fokozatosan kibújtam Nala és Nathan öleléseiből és átváltottam a pizsimet egy hétköznapi ruhára. Kisurrantam a szobából és egészen a kocsiig mentem. A motort beindítva, elvezettem a helyi temetőbe, de útközben megálltam egy virágosnál. Kék színű rózsát vettem. Kedvenc virága Amelia-nak. Amint kiértem, lezártam a kocsit és kisétáltam a sírhoz. Most már nem ropogó hó volt, hanem zöld fű és dalolászó madarak. Ame sírján lévő vázát megtöltöttem vízzel és belehelyeztem a virágokat. Ahogy leraktam a fehér vázát, megálltam előtte és elmondtam egy imát. Nem sokkal később indulni akartam, mikor egy lepke repdesett és leszállt a sírkőre. Ez a kis lény tudatta velem Ame jelenlétét. Sosem felejtem el, amikor Dél-Amerikában pillangók hada vette körül az én feleségemet. Kezemet kinyújtottam a lepke felé, hátha kis szerencsével rászáll az ujjamra. Sajnos sikertelenül. Megijedt és tovább szállt.

-Vigyázz magadra Ame. -néztem a lepke után.

~~The End~~

Ezennel lezárult Amelia és Pierre története. Egyik szemem sír a másik nevet. Örülök, hogy sikerült befejeznem ezt a fejezetet, de szomorú is vagyok, hiszen annyira a szívemhez nőtt ez a páros. Gondolom most sokan csalódtatok a végében, viszont nem szerettem volna, hogy happy enddel végződjön. Sokat rágódtam én is azon, hogy jó ötlet-e így befejezni, de végül maradtam az eredeti elképzelésemnél. Az élet nem lehet tökéletes.

Köszönöm azoknak, akik támogattak és végig olvasták a könyvemet. A második kötet végére már kellemetlenül éreztem magam a sok kihagyás miatt, de több okból kifolyólag nem tehettem meg. Orvosilag nem biztos, hogy elfogadható pár fejezet, úgy hogy légyszi azt nézzétek el nekem.

Van még pár Forma-1 fanfiction a tarsolyomban. Például Lando Norris és Charles Leclerc. A történetük megvan, de ahhoz meg is kell írni a könyvet. Amint haladtam valamelyik storyval, közzé fogom tenni. A vizsgák után remélhetőleg aktívabb leszek. Addig is a türelmeteket kérem.

Kérlek titeket, írjátok le a könyvvel kapcsolatos véleményeteket. Ne tartsátok magatokban.

Köszönöm még egyszer mindenkinek!💜

Puszi, Lili🦋