🦋Don't Give Up On Me🦋 /Befejezett/

💜4💜

PIERRE GASLY

Október 21. Csütörtök

Charles-nak köszönhetően leköti minden figyelmemet, így egy kicsit kitudok végre kapcsolódni. Tegnap, ahogy ideértünk Texas államba, programokra vitt el és az este még szórakoztunk is. Gondolataim nem Amelia és az ikrek körül forgott. Hiányoznak, de jó most távol lenni és csak a versenyre koncentrálni.

-Föld hívja Pierre-t. -legyezett a szemem előtt a barátom.

-Itt vagyok csak elmélyültem. -ráztam meg hirtelen a fejem.

-Mit beszéltünk meg? -emelte fel a mutató ujját Charles.

-Hogy ezen a héten a verseny lebegjen a szemünk előtt. Tudom, tudom. Nem felejtettem el. -mondtam monoton hangon.

-Nagyszerű. -csapta össze a kezét, amitől megrezzentem. -Most pedig indulás a pályára. -noszogatott ki a szobámból.

-Huuu de sok energiája van valakinek. Adhatnál belőle.

-Ne dumáljál, inkább a lábad járjon. Sok munka vár ránk. -lökdöste még mindig a hátamat.

-Veled meg mi történt? Fejre estél az este? -vontam fel a szemöldököm, amint beültünk a céges autójába.

- Haha jó vicc. Nem, csak azt akarom, hogy jól teljesíts. Ezt most nem úgy mondom, mintha eddig nem lettek volna jó eredményeid.

-Ajánlom is. Fél év kihagyás után örülök, hogy egyáltalán itt lehetek és versenyezhetek. -húztam fel az orrom.

-Jójó, chill. -mutogatott védekezően. -Amelia érdekében mondtam. Bizonyítsd be, hogy igenis tudsz küzdeni.

-A Forma 1-ben? -vágtam értetlen arcot.

-Először hülyeségnek hangzik, de hidd el, hogy nem. Ha Charlotte-nak sikerül, márpedig visszahozza a régi Amelia-t, akkor ez add még egy kis löketet nektek. -hajtott ki közben a főútra.

-Igazad lehet. -fordultam az ablak felé.

-Nem lehet, hanem van is.

-Egóó... -forgattam meg a szemem vigyorogva.

-De lejött a lényeg nem?!

-Igen mosómaci. -fogtam be a szám, hogy ne röhögjek fel.

-Ezt meg honnan hallottad? -nézett szikrákat szóró szemmel.

-Madarak csiripelték. -rántottam meg a vállam.

-Ezért még számolunk mormota.

Röpke autókázás után, a paddockban szét váltak útjaink Charles-al. Csipet csapatommal kimentünk a pálya sétára és a mérnökömmel átbeszéltük a kanyarokat, stratégiákat és a gumi keverékeket. Visszatértünk a motorhome-ba, majd egy kisebb szünet elteltével a press conference-re siettünk Jenny-vel. Héten a Mercedes pilóta, George mellé lettem beírva úgy, hogy a teremben található üres piros széken elhelyezkedtem és el is kezdődött az interjú. Sorra jöttek a szokásos kérdések, mint például készen állsz a hétre, mit tervezel a jövőben, továbbra is az RB kötelékében akarok lenni és társai. Ezekre a válaszokat, kisujjból kirázom, de sokszor már heroltom van az egésztől.

-Pierre, még hozzád lenne egy kérdésem. -fordult felém a középkorú férfi.

-Amelia Leclerc-et, a barátnődet nem láttuk veled jönni. Hogy hogy nem tart veled? Történt valami köztetek? -HOGY TESSÉK??!! Na betelt a pohár.

-Már bocsánat, de ami közöttünk történik/történt, az nem tartozik önökre. Igen, nem Amerikában van velem, hanem otthon, de ez nem vonatkozik senkire, csak kettőnkre. Egyébként is meg van határozva, hogy milyen témakörökben kérdezhetnek. Legyenek szívesek, nézzék át a szabályokat és ezentúl így tegyenek fel kérdéseket. Nekünk is van életünk, amit magunknak szeretnénk megtartani és nem szétkürtölni a világnak. -válaszoltam eléggé ingerülten. Az interjús srác csak úgy pillázott.

-Egyetértek Pierre-el. Tudjuk, hogy mindez a munkánkkal jár, de ne keverjük a magánélettel. Kérem tartsák be kéréseinket. Köszönjük. -állt ki mellém George. Mire valók a barátok. A kamerás intett, hogy végeztünk és a brit pilótával elhagytuk a helyszínt. Jenny berángatott egy csendes területre és rám meredt.

-Kultúráltabban is válaszolhattál volna. -fakadt ki a sajtósom. Már ő is kezdi..

-Mit csináljak, ha nem tudok uralkodni az indulatokon? Egyáltalán tisztában vagy vele mi folyik most az életemben? -indultam meg felé.

-Nem, de Pierre nyugodj le. Ha ilyen feszült leszel, a sajtósok felfognak rád figyelni és aztán dolgozhatunk utánuk.

-Hát itt vagy barátom. -jött oda hozzánk Charles. -Minden oké?

-Nem. -vágtuk rá egyszerre Jenny-vel.

-Okééé...beszélhetnénk négyszemközt? -nézett rám a monacói. Bólintottam, majd a karomat megragadta és félre vezetett egy pár méterrel arrébb. -Szóval?

-A médiának gőze sincs arról, hogy hol vannak a határok. Jenny meg rám mordult, hogy fogjam magam vissza. -fújtam ki a levegőt.

-Jó indulatból szólt a sajtósod. Téged akar megvédeni ezektől a görényektől. Ha pedig az interjúnál beakarnak furakodni az életedbe, akkor egyik füleden be, másikon ki.

-De nem lehet ezeket csak úgy elengedni. -dühöngtem. -Sose sejtik mi állhat a háttérben. -ültem le a földre a fejemet fogva.

-Megvagy Pierre? - bukkant elő George.

-Mondhatni. Köszönöm, hogy kiálltál mellém. -nyújtottam a kezemet egy ököl pacsiért, amit viszonzott is.

-Ez természetes. Ne foglalkozz velük. -veregette meg a vállam. -Ha megkérdezhetem, Amelia-val minden rendben? -pásztázott aggódó arccal a brit.

-Nem igazán. -ingattam meg a fejem. -Ikreket várunk és teljesen maga alá esett. Ebben a három hétben Charlotte van vele és remélhetőleg javulni fog a helyzet. -sóhajtottam.

-Ezt nem is említetted, hogy szülők lesztek. Gratulálok. -húzott fel a földről és férfiasan megölelt.

-Köszönöm. -biccentettem.

-Szuper keresztapjuk lesz. -egyenesedett ki büszkén a Mercedes pilóta.

-Ezt te csak hiszed. Már most kizárhatod a gondolataidból ezt a baromságot. Száz százalék, hogy én leszek a keresztapjuk. -ellenkezett Charles.

-Srácok, azért nem kell helyettünk dönteni. Mi is megtudjuk beszélni, hogy kire bízzuk őket. -nevettem fel.

-Én leszek. -nyújtotta ki a nyelvét George.

-Nem, mert én.

-Nem.

-De-de. -és ez ment egészen addig, míg vissza nem értünk a boxokhoz. Lemaradva tőlük csak a fejemet ráztam, hogy mennyit képesek civakodni a babáinkon.