A Medál [Larry Stylinson]

37.

-Nincs kedved ma elmenni egy moziba?

,,Moziba??"

-Igen. - felelte. Felvontam a szemöldököm.

,,Nincs. És mégis, hogy mennék el moziba? Nem akarok egyedül menni."

-Nem egyedül mennél, ott leszek én is. - mondta, mire halványan megcsóváltam a fejem.

,,Ok, hogy én látlak és hallak téged, de az emberek még mindig nem, Hazza. És nem fogok venni két helyet, hogy egy üres legyen mellettem."

-Nem kell vegyél nekem is egy külön helyet.

,,Akkor te mégis hol fogsz ülni?"

-A lábad közt. - felelte vállat vonva, mire megállt az írószer a kezemben. Nem, ezt nem gondolhatja komolyan.

Ahogy rám nézett zöld íriszeivel, és találkozott tekintetünk, hatalmas vigyorra húzódtak ajkai. De, kurvára komolyan gondolja.

,,Azt nem lehet."

-Miért? Talán zavarna? - kérdezte ártatlanul és közelebb hajolt hozzám.

Harry már a szünet kezdete óta a padomon ült, így ezzel a cselekményével alig öt centire volt tőlem az arca.
Már írni sem tudtam, mivel ha most lehajtottam volna a fejem, biztosan állon vágnám.

-Fejezd be. - suttogtam alig hallhatóan.

-Miért? - húzta tovább az agyamat. Miért kell ott legyen az a rohadt mosoly.

-Mert nem tetszik.

-De elképzelted. - utalt a moziban levő "helyére".

Válaszul csak halványan fejet ráztam, mire az előttem lévőnek még hatalmasabb lett vigyora.

-Aha, persze. - mondta, majd hátrébb húzódott, mire megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. - Nagyon is elképzelted, Lou. Engem nem tudsz átverni. - kacsintott, a következő pillanatban pedig...elfeküdt az asztalon. Azon az asztalon, amit Niallel közösen használunk!

Kitágult szemekkel néztem végig az előttem, khm...fekvő személyen, aki a hátán pihenve, lehunyt szemekkel mosolygott. Ujjai összekulcsoltan pihentek a hasán, térdeit felhúzta, viszont kis terpeszbe állította őket, míg haja elterült a pad lapján. Cipőjével Niall füzetét taposta, de ebből az egészből senki nem látott semmit rajtam kívül. Szöszi barátom pedig nem is figyel rám, mivel valami videót hallgat a telefonján, ráadásul fülhallgatóval.

Lassan vezettem végig kékjeim az előttem fekvő göndör testén, tekintetem pedig megállapodott oldalán, ahol kicsit feljebb csúszott a pólójának a vége. A ruhadarab alatt pedig, mintha...egy másik minta lenne...
Elgondolkodva döntöttem fejemet oldalra. Vajon még hol vannak tetoválásai?

-Mi tetszik annyira, Louis? - összerezzentem hirtelen hangjára és rajtakapottan néztem smaragdjaiba.

-S-Semmi.. - suttogtam halkan.

Hazza felvont szemöldökkel nézett rám, majd párnáit huncut mosolyra húzta. Egyik kezét lassan pólója végéhez vezette, majd mutató- és hüvelykujja közé csípve az anyagot, kihívóan nézett rám. A torkom kiszáradt és lefagytak izmaim ahogy tekintetem végigkövette mozdulatait, mikor viszont lassan felfele kezdte húzni az anyagot, azonnal csuklójára szorítottam ujjaim, és elvettem onnan testrészét.

-Fejezd be! - szóltam rá halkan. Felnevetett.

-Ugyan, Lou, tudom, hogy szeretnél valamit. - mondta.

Éreztem, ahogy az arcom kezd egyre pirosabb és pirosabb lenni, és ezt az előttem fekvő nagyon is élvezte. Francba, hogy ilyen könnyen zavarba tud hozni.