A Medál [Larry Stylinson]

48.

A hó egész héten megmaradt. Az idő lehűlt, sokkal hidegebb volt, mint egy héttel ezelőtt. Hiába sütött a Nap, nem lehetett érezni a melegét. Az egész olyan volt, mintha tényleg visszamentünk volna az időben. Mikor még könnyen megfázhattál a karácsonyi ünnepek alatt, ha nem figyeltél oda magadra. Mikor még muszáj volt sál, sapka és kesztyű, mert ha nem, az ujjaid lefagytak volna, és nagy valószínűséggel másnap reggel torokfájásra ébredsz.

Most tényleg minden olyan volt, mint...régen...

Huszonharmadika van. Péntek.
Ma nem hullott a hó, szerdán viszont megint havazásra keltem, ami nem is maradt abba másnap reggelig. A teremben pedig nincs olyan diák aki nem a karácsonyról beszélne éppen.

-Akkora faszság, hogy ma is itt kell üljünk konkrétan a semmiért! - hallottam meg az egyik lányt, aki az ablak felőli padsorban ült, és éppen...Jessica-val beszélgetett.

-Jah, egyáltalán nincs értelme. - helyeselt Jess. Egyetértek velük.

Sajnos az idei tanévet elég rosszul osztották fel. Kivettek egy vakációt ami még a téli évszakban kellett volna legyen, helyette viszont tanítási hét lesz. És december huszonharmadika az utolsó iskolanap. Holnap pedig már karácsony. Sok diák nem örült ennek a hírnek, és én sem ujjongtam ettől az egésztől. Hiába nem fogom ünnepelni, én sem szerettem volna ezeket a napokat is a suliban tölteni.
Egész héten a megszokott tempóban tanultunk, a mai nap viszont eléggé laza lesz. Osztályfőnöki nap.
Ma is nyolcra kellett bejöjjünk, viszont csak két órát ülünk, aztán tízkor már mehetünk is haza. Ilyenkor általában meg szoktunk nézni egy filmet, addig az oszi ellenőrzi a jegyeket, és a katedra elé hívja azt a pár diákot, akinek nincs beírva egy-két jegy az ellenőrzőjébe.
Az osztálytársaim az utóbbi napokban pedig teljesen megváltoztak. Nem volt veszekedés, csúfolódás, engem pedig már hétfőtől békén hagytak. Ezen a héten nem volt semmi más, csak nevetések, jókedv, és nyugodt beszélgetések. Senki nem törődött senkivel, mindenki megbékélt mindenkivel. Még velem is. Persze csak erre a hétre.

Vakáció után úgyis mindenki felveszi azt az énjét, ami mindigis a suliban volt. A jókedv elszáll, a mosoly lehervad az arcokról, a most még fejeken díszelgő rénszarvas szarvak és mikulás sapkák eltűnnek, és komor hangulat, szürke, fáradt arcok veszik át helyüket. Tudom, hisz régen is így volt mindenkinél és most is így lesz. Csak el kell telnie ennek a három hétnek, és már vissza is fogunk térni a megszokott dolgokhoz.

Az ajtó kinyílt, az osztályfőnökünk pedig most lépett be a zajos terembe. Egy ,,jó reggelt" köszöntés után csendre intette az osztályt, majd két fiút ki is küldött, hogy hozzanak egy laptopot, vetítőt, és hangszórókat a film nézéséhez.

Nyöszörögve hallgattam végig, ahogy a többi osztálytársam egymást túlkiabálva ajánlják a karácsonyos filmeket, de egyikőjük sem említi a Reszkessetek Betörők-et.
Az az egyetlen karácsonyos film, amit meg tudok nézni.

Mire David és Brandon visszatértek az eszközökkel, már meg is volt milyen filmet fogunk nézni. Összeszerelték a dolgokat, majd megkeresve a filmet, kivetítették a falra és el is indították azt a romantikus-vígjátékot, amiről én még nem is hallottam.

Unottan meredtem a nem túl erős vetítő képére, már majdhogynem elaludtam a film nézése közben, mikor az oszi engem hívott ki az osztály elé. Az ellenőrzőmet magamhoz véve lépdeltem el a katedráig, majd ellenőriztük a jegyeimet. Egy biológia és két matek jegyem nem volt beírva, így azokat gyorsan lefirkantottam, majd a tanárnő aláírta a három jegyet, és már mehettem is vissza a helyemre. Ezután Niall következett, így most ő állt fel és ment ki a tanári asztalhoz. Eltettem a kis füzetet, és újra a filmet kezdtem el nézni, egy idő után viszont már a tollammal kezdtem el játszani. Már a fele is lement ennek az egésznek, viszont annyira unalmas, hogy tényleg bealszok rajta, ha nem foglalom el magam. Nem értem, valakinek hogy lehet ez a kedvenc filme?