A Medál [Larry Stylinson]

95.

-Hé, hétvégén nem lenne kedved átjönni hozzám? - hajolt közelebb Niall, suttogásra fogva a hangját. - Van kedvem újra végignézni a Bakugan-t, és gondoltam megnézhetnénk ketten.

-Mi van veled, Ni? Napok óta csak a Bakuganokról beszélsz. - feleltem mosolyogva, ami tényleg igaz volt. Már hétfőn szóba hozta őket és a szünetekben egyre többet piszkálta Drago-t is, most viszont már az óra kezdete óta a kezében van a golyó, amit tőlem kapott.

A szöszi hanyagul vállat vont mellettem.

-Rám jött a rajongási időszak. - magyarázta. - Nade, akkor átjössz?

-Nem tudom, Niall...Hétvégén mindkét napon délelőttös leszek a kávézóban, szombaton pedig újra kell mennem a stúdióba. Vasárnap pedig még nem tudom mi lesz...

-Naa, Lou, kérlek! Gyere át, jó móka lesz! - tette combomra a kezét. - Felőlem Harry is jöhet, márha szereti a Bakugan-t. Gondolj csak bele milyen jó lenne! Egy délutáni mozizás, nosztalgiázás és sok, sok nasi! - lelkendezett szőke barátom. - Nézd, még Drago is akarja, hogy gyere! - mondta, miközben a kezében tartott játékkal felém ugrándozott a padon.

Széles mosolyra húzódtak ajkaim, mikor viszont válaszolni akartam a mellettem ülőnek, ledermedtem. Niall kérdően nézett rám, nem értette miért nézek pislogás nélkül a háta mögé, ahogy viszont megfordult, Drago kiesett az ujjai közül. Mr. Stark komor arccal, pislogás nélkül nézett a mellettem ülőre, majd tekintete a padon heverő Bakuganra tévedt. Ahogy a kezébe vette a játékot, tudtam, hogy vége. Drago eddig bírta és a tanév végéig nem is látjuk többé. Hacsak nem fogja inkább a szemetesbe dobni őt.

A vallás tanár tanulmányozni kezdte a kezében tartott játékot, de ahelyett, hogy a katedrához sétáljon vele, megpróbálta visszacsukni golyó formába. Beletelt pár másodpercbe míg sikerült neki, majd a Niall padján heverő Bakugan kártyát közelebb húzva magához, az asztalra helyezte a golyót, és bepozicionálva, megpöccintette azt ujjával. A kis mágnesnek köszönhetően a játék a kártyához ragadt, és a kis labda azonnal szétnyílt, a kibukkanó Drago pedig egyenesen farkasszemet nézett velem.

-Ezaz! - hallottam meg Mr. Stark ujjongását, mire rá kaptam tekintetem. - Gondolom ez a fogalmam sincs, hogy micsoda elő kell ilyenkor ugorjon és mivel Mr. Tomlinson-nak nincs ilyen..izéje, akkor gondolom én győztem, nem? - nézett rám és Niallre felváltva, végül rajtam állapodtak meg a barna szemek. Nem válaszoltam, csak zavartan bólintottam egy aprót. - Hurrá, én győztem! - kezdett el tapsikolni, mint egy kisgyerek és széles mosoly terült el az arcán.

Hallottam ahogy páran felnevetnek az osztályban - köztük Niall is -, mire nekem is halvány mosolyra húzódtak ajkaim.

-Amúgy nem rossz kis mütyürke, el tudod foglalni magad vele. - vette kezébe Drago-t, újra próbálva összecsukni őt.

-Bakugan. - szólalt meg Ni mellettem. Mr. Stark összeráncolt szemöldökkel pillantott rá barnáival.

-Elnézést, micsoda? - kérdezte közelebb hajolva.

-Bakugan. - feleltük mostmár egyszerre Niallel.

A szöszi azonnal rám kapta tekintetét, ugyanúgy a tanár is, míg én megszeppent tekintettel néztem felváltva rájuk. Most...először van az, hogy magamtól szólaltam meg egy óra közepén...

-Bakugan... - rántott ki a vallás tanár hangja, mire szaporán pislogva sütöttem le tekintetem. - Hol árulnak ilyeneket? Lehet tetszene a kislányomnak egy ilyen Bakugan.

-Louist kérdezze. - felelte a mellettem ülő, és érzékeltem, ahogy mindketten rám néznek. De nem csak ők...Az egész osztály bizonyára most engem figyel...