A Medál [Larry Stylinson]

98.

-Akkor miért nem örülsz ennek? - kérdezte. - Lou, három éve vártál erre és most végre sikerült!

-Nem erről van szó, Niall. - csóváltam meg fejemet. - Örülök neki, csak...

-Csak mi?

-Steve nemsokára ki fogja adni és...nem tudom mit fog hozni maga után.. - mondtam halkan.

Niall értetlen tekintettel nézett rám.

-Mit hozhat? Sok kedveléseket, az emberek imádni fogják, te pedig lehet híres leszel. - bökött felém ujjával. - De leginkább azt fogja magával hozni, amire már három éven keresztül várakozol. Tudod jól, miről beszélek. - mosolyodott el, mire csak lesütöttem tekintetem. Persze, hogy tudom. - Amúgy mikor hallgathatom meg? - kérdezte kíváncsian.

-Öhm...ha szeretnéd suli után megmutathatom.. - feleltem zavartan.

-Akkor suli után azonnal kérni fogom a telefonodat. - lett még szélesebb mosolya, mire csak bólintottam egy aprót válaszul.

Steve éjfél előtt pár perccel küldte át nekem a dalt. Az utolsó simításokkal is végzett és szerette volna hallani a véleményem.
Furcsa volt kívülállóként hallani a hangom, mégis...mintha tökéletesen összeillett volna azzal a zenei alappal, amelyet Steve alkotott. Harrynek már akkor megmutattam a dalt, előtte viszont megkérdeztem Steve-től, ha megoszthatom majd Niallel és még valakivel, aki nagyon fontos nekem.
Nem akartam Harryt a páromként említeni. Bár Steve nem tűnik olyan személynek, aki nem fogadna el a másságom miatt, a közösségi médiákon is néha szóba kerültek a saját neműkhöz vonzódó emberek, de egyszer sem mutatott utálatot irántuk, mégis..nem szeretném elmondani neki...Legalábbis még nem.
Biztosan nem ítélne el az miatt, aki vagyok, de..még mindig nehéz felvállalnom magam azok az emberek előtt, akik fontosak nekem. Niallnél is ugyanez volt...
Talán ha egyszer megint szóba kerül Harry, vagy ha Steve rá fog kérdezni arra a bizonyos "fontos személyre", akkor elmondom neki az igazságot.

Harry legalább háromszor hallgatta meg és indította újra a számot. Imádta. Már majdhogynem odavolt érte és állítása szerint ilyen gyönyörű hangot még soha életében nem hallott. Egyedinek nevezett. Egyedinek és különlegesnek. A dal meghallgatása után már fel sem merült nála az a kérdés, ha mások szeretni fogják-e a közös munkámat Steve-vel.
Jól estek a göndör szavai akkor. Megnyugtatott, hogy Hazzanak tetszett az, amit közösen alkottunk, tetszett neki a dal, tetszett neki az én hangom. Azt hittem, hogy csak blöfföl és azért mondja, hogy tetszik neki, mert nem akart megbántani, a viselkedése viszont túl természetes volt ahhoz, hogy azt gondoljam, hazudik.
Harrynek sikerült adnia nekem egy kis reményt ehhez a dalhoz, de...csak tartok ettől az egésztől...

A telefonom rezgése rántott ki gondolataimból, mire halványan megrázva a fejem, felvettem az asztalról a készüléket. Üzenetem jött.

Hazza:

Nem tudlak várni suli után, találkoznom kell Liammel. Niall kísérjen el téged, addigra én is otthon leszek.

Az SMS-t elolvasva bánatosan futtattam végig újra tekintetem a sorokon. Úgy beszéltük meg Harryvel, hogy suli után elmegyünk venni valamit ebédként, viszont úgy tűnik ez most elmarad. De nem baj.

Biztosan valami fontos dologról lehet szó, ha kell találkoznia Liammel...

-Mi az? - hallottam meg Niallt mellettem, mire halványan fejet csóváltam.

-Semmi.

-Fontos?

-Nem. - zártam el telefonom és már épp a padomba akartam tenni, mikor a mellettem ülő hirtelen kikapta azt kezemből. - Niall!