A Medál [Larry Stylinson]

62.

-Este milyen filmet nézünk? - kérdezte Harry kíváncsian, mire halkan sóhajtottam egyet.

-Nem tudom. - feleltem, és lassan a konyha felé lépkedtem.

-Sokan voltak ma?

A göndör felült a pultra, míg zöldjei végig követték ahogy a hűtőhöz lépek, kiveszem a tegnap készített levest, majd a tűzhelyre téve, megmelegítem az ételt.

-Túlságosan is sokan. - dőltem neki a pultnak, közvetlenül Harry mellett. - A korai órák után sem csillapodott semmi. Egész nap csak rohangáltam felvenni a rendeléseket és kivinni őket, még egy pohár vizre sem volt időm, hogy igyak. - mondtam, és kezeimmel megdörzsöltem arcomat.

A megszokottnál is sokkal többen voltak ma a kávézóban. Rengetegen. Valóban egyik asztaltól a másikhoz rohantam, nem volt egy perc szabadidőm se, ami fura, mert a szombati napokon kevésszer volt az, hogy telt ház legyen. A reggeli órákban természetesen minden bent lévő dolgozó sietett, mivel olyankor mindig sokan vannak, de dél körül általában már csillapodni kezdett a nagy rohangálás, nem voltak olyan sokan utána már. A mai nap viszont teljesen más volt. Ahogy kilépett valaki az ajtón, abban a pillanatban lépett be kettő másik, az összes asztal el volt foglalva, néhányan pedig türelmetlenkedtek, mellesleg az egyik munkatársam még egy kisebb konfliktusba is keveredett egy elég mogorva férfival. Ezt az egész rohangálást nehezen lehetett ma bírni, az éjjeli alváshiány miatt pedig még elviselhetetlenebb volt.

Igen, az éjszaka megint nagyon keveset aludtam. Nem, nem álmok miatt, valahogy nem sikerült elaludnom. Hiába voltam fáradt, az álom nem akart magával ragadni. Harry próbált segíteni nekem, beszélgettünk, piszkálta a tincseimet, - ami hamar meg szokott nyugtatni és el is álmosodom tőle - de semmi nem hatott. Hajnali háromkor végül készítettem magamnak egy bögre teát, viszont azután sem tudtam elaludni. Csak fél öt fele ragadott magával végre a sötétség, de már akkor tudtam, hogy nehéz nap lesz a mai, mivel másfél óra múlva már fel is kellett kelnem.
És a mai napnak még közel sincs vége.

Leállítottam a tűzhelyet, majd elővéve egy tányért, merítettem magamnak a levesből.

-Két óra és újra el kell mennem itthonról...

Ahogy helyet foglaltam az asztalnál, Harry másodperceken belül ült le velem szembe.

-Hogy haladtok? - kérdezte, mire vállat vontam.

-Gyakorlunk. - feleltem. - Nem sietjük el, mivel nem vagyunk időhöz kötve. - magyaráztam. - De még sokat kell gyakoroljak.

Harry szótlanul bólintott.

-Mit szeretnél addig csinálni?

-Pihenni. - mondtam, és újra a levesbe merítettem a kanalat. - Csak leülni a TV elé és nézni valami hülye sorozatot. Most biztosan nem fogok hozzá a leckéknek. - ráztam meg fejemet.

-Érthető. - biccentett.

Ebéd után valóban a nappaliba mentünk. A kanapén ülve, némán váltogattam a csatornák között. Harry mellettem foglalt helyet, azonban hagyott közöttünk egy kis távolságot. Nem ért hozzám.

Összepréseltem párnáimat, miközben tovább nézelődtem a csatornák között, míg végül sikerült találnom egy érdekesnek mondható sorozatot.

-Ez jó lesz? - fordultam a mellettem ülő göndör felé. Nem akartam, hogy olyat nézzünk, ami esetleg nem tetszene neki.

-Jah, maradhat. - mondta. Adtam egy kis hangerőt a TV-nek, majd letettem magam mellé a távkapcsolót. - Sokáig fogsz ülni? - utalt a későbbiekre.