A Medál [Larry Stylinson]

100.

Harry:

-Vissza fogok jönni. Ígérem. - cirógattam hüvelykujjammal békés arcát, majd egy lágy puszit nyomva a kócos tincsekbe, felálltam az ágy mellől.

Nem tudom megfogalmazni mennyire nehéz itthagyni Louist, mégha csak pár napról is van szó, de...nincs más választásom. Liam tegnap mondta el, hogy a Grimek újra jelentkeztek. Mostanában ritkán szoktak üzenni nekünk, hisz a legutolsó harcnál is a semmiből a klubra támadtak, a többiek fel sem voltak készülve rá. A klub tagjairól beszélve, tudunk egy-két dolgot róluk, de azt nem, hogy pontosan kik is ők. Ezért kibaszottul veszélyes, hogy most visszamegyek. Hónapokon keresztül nem csináltam semmit, nem edzettem, nem gyakoroltam a lövéseket vagy a lopakodást. Félreértés ne essék, nem gondolom azt, hogy elszoktam ezektől a dolgoktól, viszont most, hogy visszamegyek, muszáj gyakorolnom, főleg ha arra kerül majd a sor, hogy a két klub megint össze fog csapni.

-Készen állsz? - kérdezte Li mellettem, miközben az utcán sétáltunk.

-Szerinted ki akarja majd leszedni a fejem? - néztem rá szórakozottan, mire barátom vigyorogva fordult felém.

-Mindenki.

Csak egyetértően bólintottam, ahogy pedig megláttam a színházat, beszívtam a levegőt. Rég nem voltam már itt...
London utcáin már kora reggel nagy nyüzsgés volt, így senki nem vette észre, hogy a nagy épületnek kinyitjuk az ajtaját és bemegyünk rajta. Reggel fél hétkor senki nem tartózkodott a hatalmas helységben, így nyugodt léptekkel tértünk Livel egy szűkebb folyosóra, ahol egy ajtó az alagsorba vezet. A tulajok és az itt dolgozók ritkán szoktak ide lejönni, de mégha meg is teszik, nem találnak meg minket, mivel már évekkel ezelőtt be volt építve egy titkos ajtó a falba, aminek a létezéséről a klubon kívül senki nem tud. Azon az ajtón pedig egy hang sem szűrődik ki, mivel teljesen hangszigetelve van mindenhol. Még most sem tudom, hogy jutott ilyen ötlet a főnököm fejébe, hogy egy színház alatt legyen a klub hivatalos helye.

A titkos bejáraton átlépve, végighaladtam a hosszú folyosón, a bentről jövő hangokat pedig egyre hangosabban kezdtem hallani. Már mind itt vannak.

-Szerintem ki kellene nyírnunk azt a faszit. - hallottam meg Greg hangját.

-Nem ölhetjük meg, tudod jól. A főnök abban a másodpercben baszna ki téged innen, ha megtudná, hogy megölted.

-De ez a második alkalom, hogy késik a kurva fegyverekkel, Ray! Az idő pénz, és ha nincs fegyver amit el tudunk adni, akkor nekünk nincs lóvé!

-Raynek igaza van, Greg, ezt te is tudod. - próbálta csitítani Nick a két férfit. - Mellesleg, most nem ez a fő problémánk.

Liam jelzett nekem, hogy ő most csatlakozik a többiekhez, mire csak némán bólintottam egyet. Barnaszemű barátom hátat fordított nekem, és megropogtatta a nyakát, mielőtt kilépett volna a fal mögül.

-Szevasztok, srácok! - köszöntötte a többieket.

-Liam! Végre, azt hittem elvesztél! - mondta Nick és hallottam, ahogy lepacsiznak egymással.

-Akkor már csak a főnök és Doug kell jöjjön. - szólalt meg most Seb és hallani lehetett, ahogy az öngyújtóval szórakozik. Bizonyára most akar elszívni egy szálat.

Lehunytam szemeimet, ahogy mélyen beszívva a levegőt, hangtalanul fújtam ki azt. Fél éve már...

-Nemsokára ők is megérkeznek és akkor kezdhetjük.

-Kicsit visszatérve, a pénzzel úgyis jól állunk, Greg. - szólalt meg Li. - Van elég lóvé, el lehet nézni egy-két késést a srácnak, biztosan egy új tag. De egy kicsit mondjuk rá lehet pirítani.