A Medál [Larry Stylinson]

21.

-Mi a mai program? - fordult felém Harry kíváncsian.

Péntek van. A sulinak már vége és épp hazafelé tartunk, illetve Nialltől is már elbúcsúztam. Emberek sokasága van körülöttünk, az idő megint csak borús, bizonyára újra esni fog. Harryvel megpróbálok halkan beszélgetni, de még csak pár perc és otthon leszünk.

-Hétfőre megvannak a leckék, szóval szerintem ma takarítási napot tartunk. - feleltem.

Az éjjel megint nem telt túl jól, így abban a pár órában végeztem a hétfőre való dolgokkal. Legalább azzal most nem kell foglalkoznom, esetleg vasárnap délután még egyszer átnézem, de azon kívül nem lesz több dolgom.

-Ok, és utána? - beengedtem magam előtt és én is beléptem a lépcsőházba.

-Nem tudom...Szerintem semmi. - mondtam mostmár normális hangnemben, ahogy vettem a lépcsőfokokat.

-Nem nézünk valami filmet? Napok óta nem néztem valami jó akciót. - sóhajtott.

Válaszul csak vállat vontam és egy ,,ok" után betettem a kulcsot a zárba.

-De mielőtt hozzáfogsz, muszáj ebédelni! - parancsolta és mutató ujját is vészjóslóan felemelte, mire halvány mosolyra húzódtak ajkaim.

-Azt terveztem. - feleltem. - De most hagyjuk ki a főzést. Amúgyis maradt meg még a tegnapi csirkéből, azt most megehetem, aztán este még bekapok valamit. Ne dobjuk ki a maradékot.

Harry elgondolkodva nézett oldalra, majd bólintott egyet.

-Rendben. Viszont holnap megyünk és bevásárolunk, mert a hétvégén spagettit fogunk készíteni. - mondta. Felcsillantak szemeim az említett ételt hallva.

-A..Azt szeretem... - motyogtam lesütve szemeimet.

-Szuper! Akkor abból többet is fogunk készíteni! - felelte vidáman.

Az ebéd után valóban hozzáfogtam takarítani. Sepregettem, ruhákat is betettem mosni, most pedig a padlót mosom fel. Harry a bárszékről figyelt engem végig. Nem szóltunk egymáshoz, ő csendben ült és nézelődött a helységben, miközben én a gondolataimban voltam elmerülve. Ha holnap megyünk vásárolni, akkor biztosan fog kelleni vegyünk paradicsomszószt, hagymát, meg valami szalámit a szósz elkészítéséhez...Ezen kívül még biztosan kelleni fognak valamik, szóval később átnézem mi van kifogyóban.

-Louis? - terített ki Harry hangja gondolataimból.

A ruhákat már kivettem a mosógépből, a felmosást pedig azután folytattam, de már nincs sok hátra.

-Hm?

-Tegnapelőtt amit mondtam azt...komolyan gondoltam. - mondta. - Szeretném, ha jobban megismerhetnénk egymást.

A kezemben lévő felmosó megállt és kicsit tartva néztem fel a nem messze ülő göndörre. Harry zöldjei engem vizslattak és láttam rajta, hogy valóban komolyan gondolja.

-Mert igazad van, tényleg idegenek vagyunk a másiknak. - folytatta. - Szóval...Mivel egy jó ideig itt leszek veled és talán soha nem is fogok elmenni, jobb lenne ha megismernénk egymást és tudnánk pár dolgot a másikról..

-Nem fogsz elmenni? - szakítottam félbe. Harry összezavarodva nézett rám, nem erre a kérdés formájában válaszra számított és hirtelen nem tudta mit feleljen.

-Én...Nem úgy értem, hogy örökre rajtad fogok csimpaszkodni vagy valami ilyesmi, csak..nem tudom, hogy mi lesz és gondolom egy ideig veled maradhatok amíg nem tudok meg valamit, valahonnan, valahogy. De...Ha egy idő után úgy érzed, hogy teher vagyok és azt akarod, hogy menjek el, akkor mond meg és békén hagylak...