A Medál [Larry Stylinson]

43.

-Skyrim? - kérdezte Harry előrehajolva, zöldjei megállás nélkül a szőkét figyelték.

-Skyrim a neve. - felelte a szöszi. A göndör széttárta karjait, - miközben kiegyenesedett - és egy pillanatra a plafon felé nézett.

-Ezaz, kitaláltam!

Összeszűkített szemekkel fordultam az előttem lévő padon ülő személyhez.

-Honnan a fenéből... - akartam kérdezni, viszont azonnal elhallgattam, ahogy rájöttem, hogy ezt az alig három szót hangosan mondtam ki.

-Mit, Louis? - bassza meg.

-Honnan a fenébőőőől találod meg ezeket a játékokat? - fordultam a mellettem ülő szőke barátom felé.

Niall eddigi kérdő tekintete eltűnt arcáról miután hallotta a kérdésem másik felét, majd elgondolkodva pillantott oldalra.

-Internet? - kérdezett vissza, mire unott tekintetem látva, hanyagul vállat vont.

-A kérdésedre válaszolva, Boo... - szólalt meg Hazza, miután sikerült abbahagynia a szórakozást a figyelmetlenségemen. - A klubból egy-két tag videojátékokkal tölti el a szabad idejét, tőlük hallottam pár számítógépes játék nevét. Köztük a Skyrim-ét is. - adta meg az eredetinek szánt kérdésemre a választ.

-De tényleg jó játék, kicsit hosszú, de teli van kalanddal. - szólalt meg újra Ni mellettem, mire válaszul csak bólintottam egyet. - Miért nem próbálod ki? Lehet tetszene neked is. - folytatta, mire egy sóhajtás hagyta el párnáimat.

-Ni, tudod jól, és már mondtam is, hogy én ne..

A fejemnek csapodó papír galacsin belém fagyasztotta a szavakat. Mozdulatlanul pillantottam le a pad mellé, ahogy pedig kékjeim megtalálták labda formájú füzetlapot, nyeltem egyet. Niall és Harry is egyaránt ledermedtek, ahogy ők is érzékelték mi is történt, a göndör viszont ingerült tekintettel, félelmetesen lassan szállt le az előttem levő padról.

-Rohadék.. - szűrte fogai közt, ahogy a hátam mögött pár méterre ülő személyek nevetni kezdtek.

Harry a padom mellé lépve, lenyúlt a galacsinná gyűrött papír után, és már épp felegyenesedett azzal a kezében, mikor karomat felé nyújtottam. Kezemet Harry öklére szorítottam, miközben összeszorított párnákkal figyeltem fekete pólóját. Tudtam nagyon jól mit akar csinálni, azt viszont nem engedhetem meg.

Nem dobhatja el.

Éreztem ahogy ujjaim között megfordítja az öklét, majd kinyitva azt, nekem adja a papírdarabot. Észrevétlenül fújtam ki a bent tartott levegőt, ahogy magam elé húztam a kis, labda formájú lapot. Nem akartam vele törődni, és már épp a padom mélyébe készültem volna süllyeszteni, mikoris az egyik részén valamilyen betűket véltem felfedezni.
Másik kezemet is a papírra helyezve, óvatosan széthajtogattam, a rajta szereplő szöveg miatt viszont muszáj volt nyelnem egyet.

,,UGYE TUDOD HOGY AZ ÖREG FASZI SOHA NEM FOG KERESNI AZÉRT A SZARÉRT? :)"

A torkomban levő gombóc egyre nőtt, ahogy másodjára is elolvastam a papíron szereplő szavakat.

Tudom.

-Na jó, ebből mostmár komolyan kurvára elegem van! - hallottam meg Harry hangját mellőlem, ami most a megszokottnál is sokkal mélyebb volt, és újra az a félelmetesség hallatszott ki belőle.

Felfogni sem tudtam ahogy a göndör a tollamért nyúlt - amit pár perccel ezelőtt érintettem meg - és ujjai közé szorítva azt, készült Lucas és Zack felé dobni az adott tárgyat. Mindkét kezemmel erősen karjára szorítottam mikor fel akarta azt emelni, a következő pillanatban viszont valaki meglökte a székem, mire Harry karját elengedve és egyensúlyomat elvesztve zuhantam le a földre. Fejem erősen koppant a padlón, és picit szédülni is kezdtem az ütés miatt. Ma még nem ettem.