A Medál [Larry Stylinson]

Epilógus

A napok egyre melegebbek lettek így július közepe táján. Bár múlthéten még esett az eső, mégsem olyan gyakran voltak sötét felhők az égen, mint eddig. De ma jó idő van. A Nap kellemesen melegíti az emberek arcait, az égbolton néhány fehér vattapamacson kívül semmi más nem takarja el a ragyogó fénysugarakat. Mindenki vékonyan van felöltözve, rövidnadrág és póló, néhányan pedig napszemüveget, esetleg sapkát hordanak. Kiélvezik ezt a szerdai jó időt. Nincs túl meleg, de hideg sem, hogy a kint lévők fázzanak, és a szél is gyengéden, kellemesen fújdogál. Pont tökéletes.

Szótlanul néztem ki a Range Rover ablakán és a tisztást figyeltem, mely mellett épp elhaladtunk. A rádióból halkan szólt valami új sláger, ami így kellemesen betöltötte azt a néma csendet kettőnk között. Hirtelen elhangzott egy ismerős sor, amiről akaratlanul is az X-Faktor jutott eszembe.

Amióta előadtuk és Steve meg is osztotta a dalt, az életem, nos...mondjuk úgy, hogy enyhén száznyolncvan fokot vett. Az a szombati este után vasárnap reggeltől egészen késő éjjelig az járt folyamatosan a fejemben, hogy vajon mi fog történni mikor bent leszek az iskolában. Hányan fognak odajönni hozzám és az arcomba röhögni...
Hiába próbált Harry és Niall is egyaránt megnyugtatni, nem nagyon ment nekik. Hétfő reggel viszont...valahogy minden más volt.
Már a folyosókon is furcsán néztek rám a diákok, ahogy eddig is, de most senki nem jött oda hozzám, hogy fellökjön, vagy csak valami csúnyát vágjon a fejemhez. Aztán beérve az osztályba, alig ültem le a padba mikor több lány is az asztalomhoz lépett. Nem, nem csak Tiffany és Jessica állt most velem szóba, hanem Amanda, Amy és Emily is, miszerint látták a szombat esti élő adást és gratuláltak a dalhoz. Továbbá Brandon is szóba állt velem és ő is gratulált az új számhoz, ami már a kiadása napján nagy sikert aratott. Több hónap eltelte után most szóltak hozzám újra az osztálytársaim és...nem bántani akartak, nem akartak kinevetni, hanem csak..normálisan beszélni velem egy kicsit.
Az utolsó zene és vallás óra után tudtam meg, hogy Mr. Malik és Mr. Stark is ott volt azon az estén a közönség között. Nagyon megleptek, mert nem gondoltam volna, hogy eljönnek csak azért, hogy lássanak engem. Rose és Zoey is ott voltak, rájuk viszont számítottam, hiszen hónapokon keresztül rendszeresen jártam a stúdióba és elég jól összebarátkoztam velük, de Zayn és Tony...ők csak a tanáraim. Csak az iskola köt össze minket, de ezek ellenére is hálás mosoly jelent meg az arcomon, mikor szünetben elmondták, hogy ott voltak, és ők is gratuláltak.

Azt hittem a dal kiadása után szörnyű lesz az utolsó iskolai hetem, de...az a hét volt a legjobb a mostani tanévből. Az osztálytársaim bár nagyon keveset, de beszélgettek velem, az iskolában lévő többi diákok pedig nem értek és nem is szóltak hozzám abban a maradék öt napban szünetekkor. Bizonyára ők is megtudták, hogy írtam egy dalt, ami tetszett az embereknek. Mert tetszett nekik.
A napok teltével egyre többen ismertek fel engem az utcán. Velem egykorúak, fiatalabbak, és idősebbek, lányok és fiúk egyaránt jöttek oda hozzám autogrammot és egy közös képet kérni. Furcsa érzés volt, hogy ismeretlen emberek kérték ezeket tőlem és az akkori lefagyásom miatt nem tudtam mást csinálni, csak adni nekik egy aláírást és egy képet csinálni velük, aminek később meg is lett az eredménye...

Egyre több kép jelent meg rólam a közösségi médiákon, az illető, aki készítette a képet pedig megosztotta a tartózkodási helyünket. Alig a suli végezte után már egy híres ember vált belőlem. Furcsa volt, szokatlan és kezdett kényelmetlenné válni, így egyre kevesebbszer adtam idegeneknek aláírást és képeket sem csináltam már velük.

Mikor három évvel ezelőtt elhatároztam, hogy ki akarok adni egy dalt az egyik leghíresebb DJ-vel, nem a hírnév volt a szemeim előtt. Csak anya miatt akartam megvalósítani, ami pár évvel később végre sikerült. Nem voltam hozzászokva, és nem is akartam hozzászokni ahhoz, hogy "híres" legyek. Harry is furcsának találta mikor valaki odajött hozzánk, de teljesen megértettem őt. Nem nekem való ez a fajta hírnév...
A hetek teltével viszont az emberek kezdtek elfelejteni engem. Az idegenek, akik először megláttak az utcán, már tudták más rajongóktól, hogy bármit is kérnek, nem kapnak tőlem semmit, így egyre kevesebben jöttek már oda hozzám. Steve figyelmeztetett, hogy lehet páran fel fognak majd ismerni engem, de nem hittem volna, hogy ennyien lesznek egyszer körülöttem. Viszont hálás voltam, amiért a feketehajú több interjúban is elmondta, hogy én csak ezt az egy dalt akartam befejezni, és nem gondolkodom azon, hogy belekezdjek egy ilyen karrierbe. Még van egy év a suliból és igaz, még mindig nem tudom merre megyek tovább, de remélem ebben az egy évben találni fogok valamit, ami felkelti majd a figyelmem. Nem tudom, hogy fog eltelni az utolsó iskolai évem, de...valamiért úgy érzem, hogy ez nem lesz olyan rossz, mint az eddigiek.
Jacksonról pedig azóta se hallottunk. Fogalmam sincs mi lehet vele vagy a többiekkel, és szerintem már nem is fogom megtudni. Van egy olyan érzésem, hogy velük többé nem is fogok találkozni...