Egy hét és három nap telt el azóta az este óta. Nem mondanám, hogy sokat változott az állapotom alig néhány nap elteltével, viszont már újra visszatértem a rendes étkezésre. Reggeli, ebéd és vacsora is meg szokott lenni, bár nem pontos időben. Mikor megéhezem, akkor eszem. Ez a fontos. Az alvás viszont...sokkal rosszabb lett.
Mégha sikerül is elaludnom, a rémálmok nem hagynak pihenni és most az az este is azok között van. Nem egyszer találtam magam szembe újra azzal a férfival, aki a segítségemért könyörgött és én voltam az egyetlen akire számíthatott, de csalódnia kellett bennem. Újra láttam a történteket, hogy próbáltam elállítani a vérzést, hogy kijött a mentős, hogy feltették a hordágyra aztán elhajtottak, rá egy óra múlva pedig hívtak, hogy elvesztették őt. Újraélem a történteket. Viszont néha másképp végződik, mint ahogy a valóságban volt.
Nem a kórházban hal meg, hanem a kezeim közt, álmomban látom a csalódást a szemeiben, majd ahogy kihunynak a fények íriszeiből és élettelenül fekszik végig a földön, körülöttem pedig ezren mondják, hogy miattam halt meg és én okoztam a halálát. Ami igaz is.
Miattam vesztette el az életét. Ha gyorsabban cselekedtem volna, talán..talán még most is élne...Péntek reggel van, pontosan 10:23, ahogy a falon lévő órára pillantok. A szemeim alatt ma is ott voltak a már megszokott kék karikák a hiányos alvás miatt, de nem tudok ellene mit tenni. Az éjszaka is rémálmaim voltak, így hajnali négy után már meg se próbáltam visszaaludni.
A mellettem lévő üres helyre pillantottam, majd észrevétlenül sóhajtottam egyet. Niall ma nem jött suliba rosszullét miatt. Tegnap valamit nagyon összeevett, ma reggel pedig az egészet kiadta magából. Nem csodálom. Niall Horan egy hatalmas zabagép, de meg sem látszik rajta, viszont a hasa most döntötte el magában, hogy ennyi volt és inkább kidobja ami benne van. Sajnálom őt, de rendbe fog jönni, nem nagy gond.
Kissé viszont félek a körülöttem lévőktől, mert...most egyedül vagyok. És ilyenkor támadnak többen is, ha mondhatjuk így. Mikor Niall itt van, akkor kisebb "szivatásokat" művelnek, viszont ha ő nincs itt, jobban elfajulnak a dolgok. De nem bújhatok folyton Niall háta mögé. Kinek lenne kedve egész életében egy vele egykorú fiút a háta mögött tartani és óvni mindentől, mert ő egyszerűen képtelen megvédeni magát? Senkinek.
Meg kéne már jegyezzem, hogy Niall nem mindig van és lesz itt, hogy minden egyes pillanatban megvédjen. Egy napot pedig kibírok nélküle.
A csengő hangja térített ki gondolataimból. A tanár kilépése után az ajtón, mindenki sietősen vette fel magára kabátját és szinte egymást eltaposva próbáltak kiférni egyszerre a nyílászárón. Nagy szünet van. Egyesek mosdóba siettek, mások a másik osztályban lévő párjukhoz szedték lábaikat, de legtöbbjük ilyenkor a büfét közelítik meg. Hatalmas sor szokott lenni, főleg nagy szünetben kész embertömörülés van ott. Mint egy plázában az ünnepekre való bevásárláskor. Ilyenkor nagyon kevesen maradunk az osztályban, mert aki ki is ment, kint is marad egész szünetre, amíg a jó idő még itt van és megengedi az embereknek, így rajtam kívül vagy még öten vannak a teremben. Elővettem a telefonom és a fizika leckét lefenyképezve, amit most órán írtunk, elküldtem Niallnek. Most nem aktív, utoljára négy órája volt, ami azt jelenti, hogy biztosan alszik, bár nem csodálom. Igaz, mondtam, hogy nem nagy gond, de nem is a legjobb egy reggeli rosszullét, jól is teszi, hogy kihasználja az otthon maradást és kipiheni magát. Hosszú hetünk volt, minden nap írtunk egy felmérőt - volt mikor egy nap hármat is - valamilyen tantárgyból, sokat kellett rájuk tanulni, és biztos vagyok, hogy Niall rendesen tanult rájuk, ami azt jelenti, hogy nem nagyon tudott pihenni ezen a héten. Szóval most megérdemli ezt az egy nap szabadot.
Elzárva a telefont oldalra fordítottam a fejem és kinéztem az ablakon. Az iskolával szemben lévő épületet bámultam, miközben sikeresen újra elkalandoztam gondolataimban, hogy milyen teendőim vannak miután végzek az órákkal. Tegnap már nem volt annyira kaja, szóval nem ártana főzni valamit, ha nem akarok éhenhalni. És takarítani is kéne...Plusz a házikat megcsinálni hétfőre, hogy ne legyen olyan sok gondom velük hétvégén a munka mellett.
KAMU SEDANG MEMBACA
A Medál [Larry Stylinson]
PertualanganA fiatal Louis Tomlinson-nak szörnyűek a hétköznapi napjai, egy nap viszont olyan dolog kerül a kezébe, amiről soha nem gondolta volna, hogy életének egyik legfontosabb részévé fog válni. A történet az én elmém szüleménye, ha valami hasonlóságot leh...