A Medál [Larry Stylinson]

7.

Két nap telt el az a bizonyos este óta. Két napja csak a történtek járnak a fejemben. Két napja kavarodnak sokkal jobban a gondolataim. Két napja vette észre Niall a változást rajtam. És két napja nem alszok egy szemhunyásnyit sem.

A tegnapi zene óra Mr. Malik-kal sem tudott ki zökkenteni ebből az egészből. Hiába hallottam a gitárjának a hangzását, hiába hallottam a többi osztálytársamnak a hangját, csak lehajtott fejjel néztem a zene szöveget és hiába nyitotttam szét ajkaimat, egy hang sem jött ki akkor rajtuk. Nem bírtam énekelni. Nem bírtam beszélni. Még Niall kérdéseire is csak rövid, néha egyszavas válaszokat adtam. Látja, hogy valami történt és bár egyszer megkérdezte, többé nem kérdezett rá újra. Tudta, hogy majd ha akarom, elmondom neki, csak időre van szükségem és ezt tiszteletben tartotta. Viszont láttam rajta, hogy aggódik. Láttam azokban az íriszekben és nem is akartam belegondolni milyen rossz dolgok járhatnak a fejében, ami velem történhetett, hogy ennyire megváltoztam egyik napról a másikra.

Az órákon alig tudok figyelni, szinte mindegyiken esik le a fejem az asztalra és csak Niallnek köszönhetem amiért nem hagyta, hogy elaludjak olyankor, ezzel megelőzve pár igazgatói látogatást.

Az elmúlt két napban sikerült rávennem magam az evésre, viszont kicsit kevesebbet eszem, mint amennyit eddig ettem. Nem tudom mi okból kifolyólag, de pár falat után azonnal érzem, hogy tele vagyok, és a nap további részére nem is érzem szükségletét az ételnek.

Nem tudom, képes leszek-e ezt az egészet elfelejteni...Úgy értem persze, érthető, hogy nem két napba telik ez az egész elfelejtése, de kellett volna már picit gyengébben visszagondolnom arra az estére...nem..?

-Viszlát! Jövő órán pedig ne felejtsétek, felmérő! - rántott ki a földrajz tanár hangja gondolataimból.

Az osztálytársaim egyhangúan köszöntek el és kezdtek minél hamarabb szedelőzködni. Felemeltem a fejem és kérdően fordultam Niall felé.

-Milyen felmérő? - kérdeztem, mert egész órán nem voltam itt mentálisan.

-Ország-város. Emlékszel? - nézett rám kérdőn, mire kitágultak a szemeim.

-Abból a kétszázból? - bólintott. - Na ne! - hajtottam a padra a fejem és sóhajtottam egyet.

-Nem csak te utálod, nyugi. - mondta, majd kifújta a levegőt. - Meg fogunk bukni.

Válaszul csak egy gondterhelt nyögést ejtettem ki ajkaimon, majd rendbe szedve magam, eltettem a füzetem és a kabátomért mentem. Legalább ma már mehetek haza. A földrajzon pedig ráér gondolkodni a hétvégén.

Csendben haladtam Niall mellett lefele a lépcsőkön, mikor pedig az udvarra értünk, mélyet szippantottam a friss levegőből. Ma még nem esett, viszont az este folyamán mintha árvíz lett volna, olyan erősen zuhogott. Most viszont a szél fúj, ezért jobban összehúzom magamon a vékony kabátom és úgy tartom szőke barátommal a lépést.

-Legalább holnapra nincs házink, csak tanulni kell. - szólalt meg mellettem, mire válaszul csak bólintottam.

-A mateket kifelejtetted. - jutott eszembe és emlékeztetem őt is. Láttam, ahogy Niall lefagy egy pillanatra, majd frusztráltan fújja ki a levegőt.

-Basszus, tényleg! Az a banya sosem hagy nekünk egy nap pihenőt? - kérdezte, arcán szinte látszott mennyire szenved még csak ettől a gondolatától is. Nem csodálom, a matek tanár nagyon sok házit ad egyik napról a másikra.

-Úgy látszik. - feleltem, a következő pillanatban viszont hirtelen megtorpantam. Niall észrevette, hogy már nem vagyok mellette és kérdőn fordult vissza.