A Medál [Larry Stylinson]

68.

-Hé, ma este jössz egy meccset? - szólalt meg Ni mellettem.

-Még szép! - válaszolt a mögöttem ülő vöröshajú. - De ha most nem nyerünk, egy hétig nem beszélek veled!

Szőke barátom felnevetett.

-Úgysem bírnád ki, Tiffy. - mondta szórakozottan. - Hé, Jess! Neked nem lenne kedved játszani?

Hallottam a másik lány válaszát miszerint ma nem lesz ideje beszállni, de a következőt nem fogja kihagyni. Nagyszünet van, Niall tökre jól elbeszélget Jessica-val és Tiffany-val is, én pedig...folyton emlékeztetnem kell magam arra, hogy ne hajtsak minden egyes percben a füzet utolsó oldalára.

Ez a második nap, hogy Harry nincs itt velem. Tegnap délután Hazzanak sikerült egészen estig ébren maradnia, bár fáradt volt, már nem volt annyira nehéz, mint a hétfői napon. A tegnapi bevásárlást pedig elintéztem egyedül. Harrynek igaza lehet azzal kapcsolatban, hogy talán nem lenne jó ötlet kijönnie az utcára, így abban maradtunk, hogy amíg nem tudjuk biztosra a dolgot, addig nem hagyja el a lakást. Az este pedig betartotta a szavát, és ő készített vacsorát, ami szintén isteni lett.

Kezd egyre jobban lenni.

Bár még csak a második nap van nélküle, mégis...hiányzik. Rohadtul érzem a hiányát. Niallen kívül más nem beszél hozzám óra közben, a szünetekben pedig nem hallom a vicceit vagy a zavarba ejtő szavait. És a kérdéseit se hallom, amelyekre mindig írás formájában kellett válaszolnom...
Majdnem minden öt percben magam mellé pillantok, de ő nincs ott a falnál. Nincs ott a fekete pólójában, a szűk farmerben, a barna bakkancsban...
Viszont otthon van, biztonságban, ami persze megnyugtat, de...időbe telik míg megszokom a hiányát...

-Te nem akarsz jönni, Lou? - térített ki a szöszi hangja gondolataimból. Válaszul csak megráztam a fejemet.

Fogalmam sincs milyen meccsről beszélnek, valami lövöldözős asszem, de olyan hosszú neve van, hogy nem sikerült megjegyeznem. A rövidítésére pedig nem is emlékszem.
Niall azóta is sokat videojátékozik, majdnem minden hétvégéjét ezzel tölti el, és a hétköznaponként levő szabad idejében is - az evés és alvás mellett - ezt csinálja. Nem értem, hogy nem unta még meg?

-Pedig szerintem bejönne neked is, Louis. - hallottam meg magam mögül Tiffany hangját.

-Jah, csak először sokat szarakodna vele szerintem. - nevetett szőke barátom mellettem.

-Mert mintha mi profik lennénk a PUBG-ban. - szólalt meg most Jessica.

Ja igen, ez a rövidítése.

-Ok, ezzel egyetértek. - válaszolt Ni, Tiffy pedig felkuncogott mögöttem.

Amióta Lucas beszólt nekem, de Tiffany Niallel együtt megvédett, elég jóba lettünk a vöröshajú lánnyal. Kiderült, hogy egy rendes, vicces, és jókedvű személy. Igaz ritkán, de szoktam vele beszélni, olyankor pedig nem látok semmilyen megvetést azokban a szürke íriszekben. Ezt is fura még megszokni...Hogy Niallen és Jessica-n kívül van még valaki, aki rendes velem...
A többiek pedig továbbra se szólnak hozzám. Azt hittem, hogy Lucas beszólása után másnap mindannyian rám fognak szállni, de senki nem mutatott rám vagy röhögött ki azóta sem. A folyosóra ritkán megyek ki, - ott még mindig folynak a beszólogatások - olyankor viszont Niall mindig velem jön. Persze ennek köszönhetően észrevette, hogy a folyosókon is én vagyok a középpontban, egyes diákokat pedig már el is küldött melegebb éghajlatokra mielőtt még le tudtam volna őt állítani. Ez viszont nem változtatott semmin, mivel tovább folytatták a dolgot, de nem is vártam el, hogy változtasson valamin. A folyosón levő diákok nem az osztálytársaim, akik már hetek óta nem szólnak hozzám, aminek még mindig nem tudtam meg az okát.