A Medál [Larry Stylinson]

91.

Az elmúlt napokban Harry egyre furcsábban viselkedett mikor kimentünk. Íriszei folyamatosan figyelték a körülöttünk levő és a távolabbi embereket, sokkal kevesebbet beszélt, mikor kérdeztem csak rövid válaszokat adott. Még a parkban sem tudtunk fellélegezni egy kicsit. Bár az elején lenyugodott, vettünk egy-egy teát és jóízűen nevettünk, a következő pillanatban viszont megint ijesztően vezette körbe tekintetét a parkon. Hiába kérdeztem őt többször is, továbbra sem mondta el, hogy mi a baj, ez pedig kezdett egyre jobban zavarni. Ha holnap sem lesz hajlandó elmondani, hogy mégis mi a szar van már napok óta, nem fogom annyiban hagyni.

-Min gondolkozol ennyire? - rezzentem össze a puha ajkaktól, ahogy egy gyengéd puszit hintettek nyakhajlatomba.

-Semmin.. - motyogtam. Nem akartam elmondani neki. - Habár...Még mindig várom azt a bilincses ígéreted. - jutottak eszembe a múltkoriak, és széles mosolyra húzódtak ajkaim.

A göndör csak felmordult mögöttem, majd maga felé fordítva, a konyhapultnak szorított.

-Mondtam, édes. - támaszkodott meg kezeivel mellettem, közelebb hajolva hozzám. - Ami késik, nem múlik.

Párnái erősen nyomódtak enyéimnek, nyelve szinte már követelőzően akart bejutni szám belsejébe, amire gondolkodás nélkül adtam meg az engedélyt. A kis hús most nem nézett körül, azonnal szenvedélyes táncba hívta az enyémet, ahogy pedig egyre jobban szorított egész testével a mögöttem lévő pulthoz, megremegtek végtagjaim. Harry egyik kezét felemelve, lassan kezdte el felfele vezetni ujjait oldalamon. Minden érintése után libabőrös lettem. Ahogy zongorista ujjai hajtövemhez értek, pillanatokon belül vezette hajkoronámba őket és húzta meg erősen tincseim, mire önkéntelenül is a csókba nyögtem. Fejemet kicsit oldalra húzva, elszakadt párnáimtól, és a kulcscsontomnál lévő érzékeny bőrt kezdték el kínozni ajkai. Már teljes testemben remegtem az apró puszik és szívások miatt. Ha nem szorítana ilyen erősen a pultnak, biztosan már rég összeestem volna előtte.

-Harrieh.. - nyögtem fel, mikor kicsit erősebben szívta meg az adott pontot.

A göndör ebben a pillanatban húzódott el tőlem, ezzel abbahagyva bőröm kínzását, mire felnyitva eddig lehunyt szemhéjaim, értetlenül néztem az engem vizslató zöldekbe.

-Imádom, hogy még mindig hordod. - ért ujjaival a nyakamban lógó kis szépséghez. - Megyek, lezuhanyzom. - mondta könnyedén, míg nekem tányér méretűre kerekedtek szemeim. Széles vigyor terült el az arcán.

-Nem csinálhatod ezt folyton! - mondtam felháborodva, mikor már kiment a konyhából és a mosdó felé kezdett haladni. Felnevetett.

-Oh, dehogynem! - válaszolta.

Ingerülten fújtattam egyet, és a gázt le sem zárva trappoltam ki a helységből, majd a göndör mellé érve, figyelmeztetés nélkül löktem a mellettünk levő falnak. Időt sem hagytam neki feleszmélni, a hajába tépve, sokkal erősebben rántottam oldalra a fejét és azonnal az érzékeny pontjára tapasztottam ajkaim. Még nálam is hangosabb nyögés hagyta el párnáit, mikor erősen szívni kezdtem a selymes bőrt. Csak pár perc eltelte után hagytam abba, mikor egy szép, pirosas folt díszelgett már bőrén.

-Wow... - szólalt meg Harry, miután hátrébb léptem tőle.

-Ezentúl megtanulod, hogy egy Tomlinson-nal nem csinálhatod folyton ezt! - mondtam, felé mutatva mutatóujjammal. Kihívóan emelte fel egyik szemöldökét.

-Igen? - kérdezte. - Hova tűnt az én édes pici Boo-m?

Válaszul csak mosolyogva vállat vontam, mire a göndör közelebb lépve hozzám, kezei közé fogta arcomat.