A Medál [Larry Stylinson]

55.

Louis:

-Tudod, régebben nem ilyen voltam... - mondtam halkan, a vizes aszfaltra pillantva. - Nem voltam félénk, visszahúzódó, egy olyan gyerek, aki nem tudta megvédeni magát. Nem is annyira szóltak be nekem akkoriban, ha pedig igen, akkor olyan szavakkal vágtam vissza egyeseknek, hogy heteken keresztül nem is mertek hozzám szólni utána.

Láttam ahogy Hazza felém pillant, míg én halványan mosolyogva szorítottam magamhoz a rajtam levő takarót. Az eső egész nap szakadt, de csak most este sikerült rávennem magam arra, hogy újra kijöjjek az erkélyre, és egy takaró kíséretében leüljek a fal mellé. A dörgések és villámok pedig most is megnyugtattak. Bár hideg volt az elmúlt napokban, most mintha pár fokkal melegebb lett volna, így nem tartottam attól, hogy holnapra véletlenül megfáznék a mai este miatt.

Amióta itthon vagyok, semmire nem voltam jó. Hosszú órákba telt míg sikerült felállnom arról a földről. Enni nem tudtam, az étvágyam teljesen elment, és egy tea készítésére is alig volt egy kevés energiám. Megállás nélkül Niall körül forogtak a gondolataim, mikor pedig harmadjára szólalt meg a telefon, gondolkodás nélkül felvettem. Az első két csörgést meg se hallottam.

Aggódott. Hallottam a hangján mennyire aggódott értem, a zavartságot, a kétségbeesést miattam.
El akart jönni hozzám, viszont nem engedtem. Még magam sem tudom miért, de nem akartam vele találkozni. Nem akartam, hogy így lásson...Ilyen..gyengének...

Legalább egy órán keresztül beszéltem vele telefonon. Negyed óra eltelte után már a tömbház előtt volt, de nem jött fel. Tiszteletben tartotta a kérésem, amiért nagyon hálás voltam neki. Arra viszont megkért, hogy kapcsoljam fel a nappaliban a villanyt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy otthon vagyok és tényleg jól vagyok. Amikor az egész szobát beborította a fény, hallottam ahogy megkönnyebbülten sóhajtott fel a vonal másik végén. Nem akartam, hogy ennyire megviselje őt az, hogy velem mit csinálnak. Hogy én hogy érzem magam...

Hibáztattam magam a mai nap miatt, igen. Még most is azt teszem.
Hisz ha én nem lennék, ha Niall nem foglalkozna velem, ma nem sérült volna meg. Nem verekedett volna össze Zackkel, nem kellett volna az igazgatóhoz mennie. Még a suliból is kicsaphatják a mai nap miatt őt! És mindez miért?

Azért, mert egy elbaszott szerencsétlennek a legjobb barátja...

Ezért jöttem ki ma este az erkélyre. Az eső, a dörgések és villámok voltak nekem azok a dolgok, amelyeknek mindig sikerült megnyugtatniuk engem. Még Harry előtt is.

Muszáj...valahogy elfelejtenem a mai napot...Legalább egy kis időre...

-Minden szünetben kimentem a srácokkal az udvarra focizni, ha esett a hó, ha szakadt az eső. Nem érdekelt minket. - csóváltam meg halványan fejemet. - Persze a tanárok rossz szemmel néztek ránk mikor csurom vizesen állítottunk be az osztályba, de azt is leszartuk. A tíz perces szüneteket az utolsó másodpercig is kihasználtuk arra, hogy rúgjuk egymásnak a labdát. - mondtam. - Nagyon jól egyeztem velük. De a lányokkal is kijöttem. - meséltem. - Egyesekkel elég jól el tudtunk hülyülni, nevettünk a másik hülyeségén, néhány tornaórán pedig ők is beszálltak velünk focizni. Persze nem voltunk mi a tökéletes osztály, közöttünk is voltak egyesek, akik folyton csak verekedni akartak, ok nélkül voltak tiszteletlenek másokkal, illetve a tanárok folyton csak a mi osztályunkról beszéltek. Mi voltunk azon az emeleten a legzajosabbak, legszarabbul tanulók, legrosszabb osztály a többi közül. - mondtam, majd halk kuncogás szakadt ki párnáim közül.

-Miért voltatok ti a legrosszabbak? - kérdezte. Elgondolkodva néztem a villanyoszlop fénye felé.

-Harmincketten voltunk az osztályban, ezek közül...hat-hét személy volt aki mindig bukásra állt. Ők eléggé lehúzták az osztály médiáját, nem akartak tanulni, és közöttük volt az a személy, aki rohadtul tiszteletlen volt a tanárokkal szemben. - magyaráztam. - Az órákon a tanárok hiába voltak bent, az osztály nagy része mindig zajongott, így sokszor felhúztunk pár tanárt ezzel az egésszel. Persze néha meg is szívtuk, mert egyesek olyankor felmérőt írattak, azokra a kérdésekre pedig senki nem tudta a választ, ahogy én sem. Szóval olyankor én is rossz jegyeket kaptam, de ezen kívül több más mindent is elkövettünk. Például egyszer egy nagy veszekedés volt pár lány között, aminek a híre még az osztályfőnökünkhöz is eljutott. De legalább ők nem verekedtek, nem úgy, mint a fiúk. - mondtam.