La mia famiglia

53.rész

A meleg vér lassan folyt lefelé a pengén. Annak a személynek a vére, akitől ezt a fegyvert védelemként kaptam, s most mégis a saját húsába mélyesztettem.

Mindennek így kell történnie, ezt a mondatot hangoztattam az elmémben egész végig miközben visszahelyeztem a tőrt a zsebembe és felszálltam a motorra. 

- Minden rendben lesz. - motyogtam s felkaptam a sisakot a fejemre.

Mégis legbelül összeszorult a szívem, féltem, hogy ezután mi lesz a következő lépés, féltem, hogy ezzel a tettemmel valami olyan végzetes hibát követtem el aminek nem fogtam fel a következményeit.

Százzal repesztettem kifelé a sötét sikátorból magára hagyva Trevort, hogy minél előbb értesíthessem a többieket a fejleményekről. Tudniuk kell a fehér tigrisek megmozdulásáról, tudniuk kell, hogy áruló volt köztük és fel kell készülniük, hogy nemsokára elfajulhatnak a dolgok. El kell nekik mondanom! 

Éles jobb kanyart vettem s a göröngyös földútra érve lassítottam a tempón. Épphogy elérte a tetőpontot a Nap, mikor megpillantottam a szállásunk magasodó tornyait, s leparkoltam a többi motor közé. Lekaptam a sisakot s leugrottam az ülésről, majd teljes erőből nekiindultam a bejárati ajtóhoz. Mély lélegzetet vettem, megszorítottam a kilincset s benyitottam. A hangok azonnal kiszűrődtek az ebédlőből, így arra vettem az irányt.

- Valaki tudja merre van már Trevor? - kérdezte az egyik sebhelyes férfi.

- Korán reggel felpattant a motorjára és elhúzott innen. Lehet felszedett magának valakit! - viccelődött, s többen nevetni kezdtek.

- Nem jön vissza. - léptem be az ebédlőbe.

Azonnal néma csend lett a teremben, minden szempár rám szegeződött. Matteo az asztalfőnél ülve némán nézett velem farkasszemet, várta mit fogok lépni. 

- Ma reggel a városban járva meghallottam néhány alakot veszekedni a sikátorban, Trevor is köztük volt. Éppen néhány fehér tigrissel tárgyalt arról, hogy ideje lenne végre lépniük és nem várnak tovább arra, hogy Trevor megtegye az első lépést. Nemsokára támadásba lendülnek ellenünk a fehér tigrisek, azonban már csak eggyel kevesebben lesznek. - kihúztam a zsebemből a véres tőrt.

- A fehér tigrisek? - susmorogtak a többiek.

- Végeztem Trevorral miután a társai útjára engedték őt. Természetesen előtte kiszedtem belőle a hasznos információkat, mégha nem is sok volt belőlük. - s egy jól irányzott mozdulattal a főnök elé dobtam a tőrt.

A hegye belefúródott a faasztalba, tökéletes rálátást biztosítva a pengén lévő alvadt vérre. Mindenki a fegyvert figyelte, majd Matteora pillantottak és némán várták mit fog tenni. 

- Már az elejétől fogva éreztem, hogy valami nincs rendben vele, azonban hagytam, hogy a csapatunk részévé váljon, ugyanis a számomra utódomnak alkalmas személyre bíztam a döntést aznap. Ő pedig rábólintott, megbízott benne, s ha kellett kiállt mellette a végsőkig. - rideg tekintettel fordult Leon felé.

- Ő nem tartozott közéjük! Megbíztunk egymásban, segítettük egymást és harcolt a társai ellen amikor kellett. - csapott ingerülten az asztalra.

- Közéjük tartozott, fehér tigrisként beolvadt közétek azért, hogy mindent megtudhasson rólatok. Csupán a legalkalmasabb pillanatra várt, hogy támadásba lendüljön, csupán a megjelenésem húzta keresztül a számításait. 

Leonra néztem, próbáltam megértetni vele, hogy mindaz amit igaznak hitt, valójában egy álca volt. Rám nézett, s tekintetében nem volt más csupán tömény gyűlölet. Megdöbbentett, mégis legbelül már réges régen fel voltam minderre készülve.

-  Leon, itt az ideje, hogy végre megértsd! Csupán te vagy egyedül ebben a világban és nincs olyan, hogy bajtárs, nincs olyan, hogy hit! Itt mindenki a saját életéért küzd, mindenki önző és csupán az számít, hogy véghez vigyék a tervüket! - Matteo rideg hangja mégis megremegett miközben ezeket a mondatokat mondta.

- Én képtelen vagyok ezt elfogadni. - pattant fel a székéből, s kisiettet a szobából.

Utoljára elsétált mellettem azonban rám sem nézett, mintha levegő lennék. Matteo megrögzülten figyelte az asztalba fúródott kést s gondolkozott a továbbiakon, a többiek pedig néma csendben figyelték hol a kést, hol Matteot, hol pedig engem. Vágni lehetett a feszültséget a levegőben.

Amilyen gyorsan kitört a káosz a társaink között, olyan gyorsan némult el minden alig három perc leforgása alatt. Ronaldo megjelenésével mindenki néma csende burkolózva várta, hogy mi lesz a következő lépés. Mindenki idegesen tekintgetett egyik társáról a másikra keresve bennük egy utaló jelet, amivel esetleg bemárthatnák titkon gyűlölt ellenségüket. Azonban mire megszólalt volna valaki, hogy elmagyarázza mi is történt valójában, ő csupán fogta, rápillantott a falfehér fiúra, aki meredten bámulta a plafont és több sebből is vérzett, majd csettintett egyet és megjelent két, számunkra eddig ismeretlen férfi az oldalán.

Azonnal felkapták a fiú testét, majd lecipelték a lépcsőn és hallottuk ahogy a bejárati ajtó kinyílik és hangosan becsapódik a huzattól. Ennyi volt.

Számára csupán ennyit jelentett az, hogy valaki itt vérzett el a folyosón, hogy valaki közülünk képes volt megtámadni a saját társát. Három kibaszott percet, semmi mást.

Ezután azonban megváltozott a hangulat a csapatban, mindenki figyelt mindenkit, mindenki távolságot tartott mindenkitől és ugrásra készen, felszerelkezve voltak mindenütt. Ronaldo kisujját sem mozdította az ügyben, s biztos voltam benne, hogy a halott személy is csupán a mellettünk lévő erdőbe került. Eltemették a föld alá és ott hagyták bármilyen jelölés nélkül.

Azonban ezzel a rettentő nagy változással nem kellett foglalkoznom, engem nem érintett semmi, nem kellett félnem éjszakánként, hogy esetleg én leszek a következő ugyanis tudtam, hogy ki áll az ügy mögött, valamint ő is nagyon jól tudta, hogy nélkülem (mármint inkább az eszem és stratégiám nélkül) nem fogja sokáig kihúzni, így ebből a rettegésből előnyt kovácsolva Mauro egyik pillanatról a másikra a feljebbvalók közé került, mint gyakorlat vezető, én pedig tudásomat megmutatva feljutottam a stratégiai vezetők közé.

" Holnap indulunk az első bevetésre, előreláthatóan R. is velünk tart az akció során. "

" Indulhat az RMT hadművelet, nem akarok túlélőket! "

" RMT hadművelet elindult! " - küldtem el az SMS-t gyorsan, majd felkaptam a fegyveremet.

- Mivel ez az első bevetésetek ezért egy könnyebb szituációval kezdünk. A házaspár nem fizetett több, mint három hónapja nekünk, ezért most bekopogunk hozzájuk egy kicsit elbeszélgetni. - majd betöltötte Jason a fegyverét.

- Egy a lényeg, parancsot követni és kérdés nélkül mindent megtenni. Szemtanúkat nem hagyunk. - morogta Ronaldo, s ő is becsúsztatta fegyverét a tokjába.

- Oh, nem is szándékoztam. - suttogta mellettem Mauro, s biccentéssel jelezte számomra, hogy elolvasta Miranda üzenetét. - Vágjunk bele. - csapta össze tenyerét izgatottan.