La mia famiglia

57.rész

Visszaérkeztünk után néma csendbe burkolózott a táj, a madarak elhallgattak, a fekete oroszlánok is néma csendben fogadtak minket. Mindenki egy valamire várt, arra, hogy kiderüljön ki is az, aki ujjat mer húzni a szürke farkasokkal annyi év elteltével. 

Bár négyszemközt akartam megtárgyalni a dolgokat Matteoval, mégis első lépéseként mindenkit behívott az ebédlőbe s miután körbeültük a hatalmas asztalt azonnal felém fordult. Tekintetéből kiolvastam, arra vár, hogy kezdjek bele a kis mesémbe, s bár eleinte hezitáltam, végül rájöttem, hogy ezzel nincs veszíteni valóm.

- Lehet még nem mindannyian tudjátok, de az idejövetelem előtt a Castar családhoz tartoztam. Tiszteletbeli tagjuk voltam, azonban mindannyian jól tudjátok, hogy olyan életet élünk aminek következtében bármelyik pillanatban veszélyben lehetünk vagy ellenségre találhatunk. Számos alkalommal próbált keresztbe tenni nekem ez a személy, többször megpróbált megölni, továbbá kiderült, hogy néhány testvérem valójában az ő beépített emberük volt a családunkban, akik belülről próbáltak engem és a Castar család fejét kitúrni a helyünkről. Az ide jövetelem előtt három ember meggyilkolásáért akartak börtönbe csukni. Három olyan emberért, akik valójában előre megtervezték az egész balesetet, hogy nyomtalanul eltűnhessenek előlünk, tőlem pedig megszabaduljanak, nehogy utánuk tudjak menni és elkapjam őket. A három ember között van a testvérem is Mauro Castar, akit Jace Nova már évek óta üldöz, hogy bosszút álhasson testvérén, akit állítólag Mauro egy baleset következtében magára hagyott és ezáltal majdnem életét vesztette.

- Szóval, ez mind szép és jó, de elmondanád nekem, hogy miért kellett ott hagynunk a bizonyítékokat bármilyen harc nélkül?

- Jace Nova volt, akivel egymásra szegeztük a fegyvereinket az épületben. Mint mondtam őt egyedül Mauro megtalálása érdekli és jelenleg a fehér tigriseknél tanyázik. Matthew nem igazán úgy társalgott vele, mintha nemrég került volna közéjük, ami arra enged következtetni, hogy egy ideje már letelepedett ebben a városban. 

- Tehát? - kérdezte unottan.

- Tehát Mauro vagy ebben a városban van megbújva vagy valamelyik szomszédosban.

- Arra akarsz következtetni, hogy a testvéred áll a háttérben?

- Nem, én úgy gondolom, hogy a testvéremnek meg vannak kötve a kezei. Miranda Delaqrus a markában tartja őt az elejétől fogva és ő az, aki valójában újra hatalomra akar törni. A mi családunkat nem sikerült megszereznie, hát halottnak tettetve magát tovább indult keresni egy másikat. 

- És úgy gondolod, hogy pont a mi családunkat akarja az irányítása alá vonni? Ezek alapján az információk alapján nem egy olyan személynek tűnik, aki képes lenne akárcsak egy családot uralma alá vonni, nemhogy kettőt. - hangjából hallani lehetett a visszafogott nevetést.

- Soha sem szabad az ellenfelet alábecsülni. Előzőleg majdnem képes volt a Castar családot uralma alá vonni, azonban éppen idejében közbe léptem. 

- Ha annyira kemény ellenfél lenne, akkor nem befúrná magát a családba, hanem egyszerűen végezne a főnökkel. 

Mennyire értetlenek...

- Azért tette mindezt, mert mindenki más úgy cselekedne, ahogy az előbb mondtad. Szemtől szembeni harcban esélye sem lenne az emberek ellen, azonban belülről képes lehet darabokra törni őket egy pillanat alatt. Mindenkinek tisztában kell lennie a saját erősségeivel és gyengeségeivel ahhoz, hogy túlélje, sőt, hogy nyerhessen és túlszárnyalhasson mindenkit.

- Nos, egyetértek ezzel a kis bátorító beszédeddel, azonban bizonyítékok nélkül számomra ez mind semmit sem ér. - hangja egyre mélyebbé vált.