La mia famiglia

33.rész

- Azonban téged talált el a lövés, bár először úgy voltunk vele mindegy melyikőtök hal meg előbb, a lényeg, hogy Mauro pozíciója megmaradjon a végsőkig. Azonban felkeltél, s Mauro átlátott rajtunk azonnal. Amikor elment egy szó nélkül azért tette, mert ki akart lépni. Abba akarta hagyni ezt az "értelmetlen" harcot a pozícióért, túlságosan beleélte magát ebbe a tökéletes álomvilágba ami körülötte volt ezidő alatt. Így bezártuk és próbáltuk jobb belátásra téríteni. Az a kétségbeesés amit akkor az arcodon láttam egyszerűen mámorító volt. Ahogy mélyen magadba zuhantál, ahogy ellöktél magadtól mindenkit... S mégis mindig volt valaki aki melletted állt s visszahozott a jelenbe. Amikor eltűntél a kórházból először nem szóltam senkinek, csupán kitöröltem az összes videó felvételt arról a napról, hogy ne lássák ki vitt el téged. Nem találtak, azt hitték halott vagy, kétségbeestek és eltemettek magukban. Azonban Lucy nem adta fel, éjt-nappallá téve utánad kutatott és megtalált. Nem is sejtette, hogy követi őt valaki, s amikor hazafelé indult egyszerűen elkaptam. A Castar famigliaban már hárman is eltűnnek bármilyen jel nélkül. Ez volt a legjobb esély arra, hogy léphessünk. De te olyan kitartó vagy! Amikor már épphogy elérnénk a célunkat egyszerűen megjelensz mindenki előtt és elmondod az igazat, Mirandara támadsz. Az egyedüli veszted a szíved volt. S a végeredmény: a család kitagadott. Mégis nem adod fel egykönnyen. Ezért állsz itt harcra készen, mégis a végeredmény ugyanaz lesz mivel a szívedre hallgatsz, meg fogsz halni és örökre eltűnsz a képből Fanni.

- Biztosan ezt szeretnéd? - léptem hozzá közelebb.

- Maradj ott! - kiabálta.

- Ha ennyire utáltál engem, miért kértél aznap bocsánatot amikor elküldtek a házból Lord? Akkor amikor bocsánatot kértél tőlem a hangod megremegett és szomorú volt, nem elégedett és nyugodt. Te nem akarsz engem bántani, te nem ilyen vagy Lord. - mosolyogtam rá kedvesen.

- Tévedsz, megjátszottam magam mindvégig előtted. Soha sem szerettelek, egy senki vagy akinek meg kell halnia! Meg foglak ölni, ugyanúgy ahogy a többi barátoddal is tettem. Egyszerűen hihetetlen vagy. Olyan könnyedén megbíztál bennem, hogy azonnal megmutattad a terveidet a csapatokkal kapcsolatban. Mindent olyan részletesen elmeséltél a legutolsó pontig, tökéletes csapdát tudtam nekik állítani, mostanra már végük van, s mindez a te hibád Fanni, csakis a tiéd. - lehajtottam a fejem s elfordultam tőle.

Elővette a zsebéből a walkie talkiet majd benyomta a gombot és a szájához emelte szabad kezével.

- A csoport végeztetek? - recsegni kezdett.

- A csoport rendben.

- B csoport végeztetek?

- B csoport végzett.

- C csoport kiiktattátok azt a kettőt? - csend. - C csoport, azt kérdeztem végeztetek velük? - recsegés.

- Tudod jobb lenne, ha nem bíznál meg mindenkiben ilyen könnyedén haver. - szólalt meg Ashton a vonal másik oldalán.

- Micsoda?! Ti?! - dadogott.

- Főnök mindennel végeztünk. A célszemélyek megtalálva és kivéve az épületből. Mi a következő lépés? - s kattant a fegyver kibiztosítója.

Lord rám nézett, fegyvereink egymással szembe fordulva, kibiztosítva, lövésre várva. Farkasszemet néztünk, láttam szemeiben a rettegést, tudta, hogy vége, hogy mi nyertünk, hogy átvertük.

Három nappal korábban:

- Ennyi lenne a tervünk. Remélem érthető volt minden részlet.

- Igen, tökéletesen. - bólogatott Lord s felállt az asztaltól. - Nos, ha ennyi lenne akkor mára visszavonulót fújnék. Jó éjszakát mindenkinek. Holnap reggel hatkor kezdődik az edzés, ne késsetek el. - mosolygott.

- Rendben. - intettem s elment.

Miután becsukta maga után az ajtót vártunk egy kicsit, kis semmiségekről beszélgettünk tovább a fiúkkal, majd mikor néma csend lett körülöttünk akkor elégedett mosollyal dőltem hátra a székben.

- Biztos, hogy bevette? - kérdezte James.

- Igen, azt hiszi, hogy mivel ő az egyetlen családtagom aki most mellettem áll, így elmondok neki mindent s száz százalékig megbízom benne.

- Minden rendben? - simította meg a vállamat Jace.

- Hihetetlen, hogy nem bízhatok meg már a saját családomban sem. De ez van. Akkor tudjátok a valódi tervet igaz? Figyeljetek oda, nehogy elszóljátok magatokat valamiben, megértettétek? - néztem körbe rajtuk.

- Si señora! - bólogattak, s mi is elmentünk aludni.

- A legfontosabb szabály amit tanítottam nekik az, hogy soha se bízzanak meg egyetlen személyben sem addig ameddig nem bizonyítja, hogy velünk van. - s hátulról körbevették a fiúk Lordot.

Mindannyian felé tartották kibiztosított fegyvereiket s csupán a jelzésre vártak.

- Vége van Lord, tedd le a fegyvered.

- Nem lehet, különben csalódni fog bennem. Most, hogy Mauro kikerült a képből már én következem! Én vagyok a kedvence nem pedig ő! Meg fog védeni, biztos vagyok benne, hogy segíteni fog rajtam. Bármelyik pillanatban itt lehetnek! - nézett körbe azonban néma csend volt a folyosókon.

- Itt hagyott téged, nem érdekli azt a nőt önmagán kívül senki és semmi.

- Átfésültük az épület minden egyes centiméterét, senki sincs a környéken, mindenki aki itt volt kiiktatva főnök. - jelentett Dave.

- Ügyesek voltatok. - mosolyogtam rájuk elégedetten, s Lord könnyekben tört ki.

- Miért? Miért nem tudott rám soha így nézni? Miért mindig csak rá figyelt és rám nem? - suttogta s térdre zuhant előttem.

- Megmondtam. Önmagán kívül nem érdekli őt senki. Fegyverek voltatok a szemében mindannyian, ugyanúgy ahogy Lucy is. Ha akkor nem áll mellém mára ugyanolyan hidegvérű gyilkos lenne legbelül, mint ti, de segítettünk neki megváltozni. Az egész család, mi mindannyian. - s kinyújtottam felé a kezemet.

- Mit csinálsz? - kérdezte s tekintete újra olyan tiszta lett akárcsak régen.

- A rossz útra tévedt emberek megmentése és helyes útra térítése a specialitásom. Mint mondtad Maurot is megváltoztattam akárcsak Lucyt, összehoztam Dantet és a fiúkat, s rajtad is segíteni fogok Lord, mert a családom tagja vagy. - mosolyogtam szívből.

Félve nyújtotta előre kezét, majd kis hezitálás után megfogta s felállt. Gyengéd mosolyt küldött felém, majd megölelt s a fiúk lerakták fegyvereiket.

- Menjünk haza. - szorítottam meg a kezét.

Minden rendben volt, mindenki megnyugodva indult lefelé a lépcsőn s leghátul mi még ott álltunk a korlátnál Lorddal, hogy megbeszéljük mi következik. Hogy végre nyugodt életet élhet, szeretni fogják őt, s megbocsátanak neki.

Óriási robbanás s lángok törtek fel mindenhonnan. Mindenki rohanásnak indult a lépcsőkön s mi is neki indultunk Lorddal, azonban figyelmetlenek voltunk s az egyik oszlop majdnem ránk zuhant előről. Hátraugrottunk mindketten, épphogy megkapaszkodtam a korlátban. 

Hátra fordultam, hogy ránézzek Lordra, de nem volt sehol. Azonnal a korlátnak dőltem s annyit láttam utoljára ahogy Lord zuhan lefelé a mélybe a lángok közé.