La mia famiglia

55.rész

Másnap minden úgy telt, mintha a tegnap nem is létezett volna. Reggel felkeltem, felöltöztem, majd belenéztem a tükörbe s felvettem ugyanazt a mű mosolyt, amit minden nap, majd hozzáértem a nyakamon díszelgő sebhelyhez, s rájöttem, hogy mindez a valóság, s ami tegnap történt csupán a kezdet.

A reggeli ideje alatt mindenki feszülten figyelt hol engem, hol Leont hol pedig Matteot, hogy melyikünk fog először megszólalni, azonban mindhárman néma csendben ültünk és fogyasztottuk az elénk rakott ételeket, miközben az agyunk valahol teljesen máshol járt, legalábbis az enyém.

Biztos voltam benne, hogy aznap nem képzelődtem és Maurot láttam Cassandra oldalán. A fesztiválra jöttek, tehát pontosan tudták, hogy ez az esemény meg lesz itt rendezve. Ami arra enged következtetni, hogy vagy ebben a városban húzódtak meg vagy pedig a körülöttünk lévőkben. Az összesen öt városra szűkíti a kört, azonban az rengeteg idő amíg minden négyzetcentiméterét átkutatom a városoknak. 

Mindketten Miranda emberei és együtt szöktek meg a tűzesetnél, így biztos vagyok benne, hogy nem váltak szét, nehogy bármennyi esély is legyen rá, hogyha az egyiküket elkapják akkor elmondhassa a másik kettő tartózkodási helyét, ők pedig ne tudjanak megszökni ha az egyikük eltűnik a semmiből. 

Mégis ez túl kevés, valami hiányzik, valami...

- Mit gondol mi állhat az ügynek a hátterében? Egy újabb elvetemült gyilkos, vagy netalántán egy ismert banda újabb bosszújának eredménye? - kérdezte a riporter.

- A helyszínen több ismertető jelre is rábukkantunk, aminek az egyik leglényegretörőbb része a falra vérrel ráfestett farkas, melyet áthúztak egy hatalmas X-el. Jelenleg állíthatjuk, hogy egy újabb banda lépett színre, akiknek célja az egykor szürke farkasokként ismert bandát, napjainkban bandákat a földbe tiporni és átvenni a hatalmat a városok felett.

Lehetetlen, miért akarna újra hatalomhoz jutni, mikor meg kell húzódania az árnyékban...

Egy próbát megér!

- Egy új banda lépett színre az egyik közeli városban. Azt állítják, hogy a szürke farkasok helyére akarnak lépni. - fordultam Matteo felé, aki meg sem rezzent a hír hallatán.

- Már nincs olyan, hogy szürke farkasok. Biztos vagyok benne, hogy egy újabb kis banda, akik nagynak hiszik magukat, amíg nem találkoznak velünk szemtől szemben. 

- Akkor nem is teszel ellenük semmit?

- Kellene? - sóhajtott egy nagyot, majd végre a szemembe nézett.

- A falra a szürke farkast festették, nem pedig a fekete oroszlánt és a fehér tigrist. Szerintem ez egy fenyegetés akar lenni, hogy gyökerestül akarnak tőletek megszabadulni. Ha bármilyen kis bandáról lenne szó ők nem a régi családi jelképeteket festenék a falra, hiszen tudják, hogy már régóta külön váltatok. Nem kellene figyelmen kívül hagyni ezt a felhívást. 

Láttam szemeiben, hogy gondolkozik és mérlegeli a dolgokat, miközben kívülről próbálja a legnyugodtabb formáját mutatni, hogy az emberei ne lássák rajta akárcsak egy ilyen kis jelentéktelen dolog is képes lenne felhívni az ő figyelmét. Én azonban tudtam, hogy abban a pillanatban amikor találkozott a tekintetünk már réges régen megfordult a fejében, hogy utánna néz a dolgoknak és cselekedik.

A fekete terepjáró anyós ülésén ülve egyfolytában azon járt az eszem, hogy ha odaérünk és találok bármilyen apró jelet ami arra utalna, hogy mégis csak ő áll a dolgok hátterében vajon milyen érzéssel töltene el. Elégedettség fogna el és boldogság, hogy rájövök nincs olyan messze tőlem és képes leszek a nyomára bukkani, vagy pedig dühös és egyben szomorú leszek, amiért tudom, hogy Ő is itt van a közelben és szembe kell vele újra néznem?